október, 2010 havi archívum

Kis Jánosi magasságokban

Posted in egyetem, látnivalók, sör with tags , , , , , on 2010. október 30. by ronin926

Power Up

Csütörtöki napom hű volt a móriczi tragédia fogalmához. Délelőtt egy panel discussionre voltunk hivatalosak az osztrák gazdasági kamarába. Az intézet a város közepén, a Karlsplatz közelében, egy tizenkét emeletes épületben székel. Csodálkozom, hogy ilyen központi helyen hogy kaphattak engedélyt ilyen épületre, abszolút kilóg a városképből. Az esemény a 12. emeleten került megrendezésre, ahol körbe üvegfalak voltak, úgyhogy igazán pazar volt a látvány, mintha egész Bécs urai itt lennének.

Az esemény utáni svédasztalos ebéden Kis Jánosi gátlástalan étkezésbe kezdtem. Az ételek eléggé adták: a megkóstoltak között volt lazacos szendvics, krumplisaláta, mini schnitzel, rántott sajt, svéd húsgombóc, valamilyen szószos tészta, parfé, savanyúság, szendvicsek, ezeken mind sikerült átvergődni. A hazamenetel már nehezebb volt, nem tudtam csípőből fordulni, olyan voltam mint egy úsztatott tönk a folyón.

Kilátás a WKO-ból

Este sor került az első happy hour-ra is az intézetben, ennek a lényege hogy az akadémiai év alatt többször is legyen lehetőségünk együtt italozni a tanárainkkal. Sajnos én elég korán, négy sör után eljöttem, de a többiek eléggé eldobták a kamerát. Az egyik tanár miután megtudta, hogy kik szinglik, kiment az utcára és ismeretlen nőket invitált be az intézetbe a helyzetet megoldandó. Kemény lehetett. Mindenesetre tényleg hozzájárulnak az ilyenek a légkör javításához. Most megyek, mert Anikó ma jön és még ki kell takarítanom addig. A fenti kép pedig egy itteni plakát az utcákról, nálam kicsit kiverte a biztosítékot.

Nationalfeiertag

Posted in Budapest, látnivalók, sör with tags , , , , , , on 2010. október 27. by ronin926

A hétvégét ismét Budapesten töltöttem (most már igazán járhatna valami Orangeways törzsutas kedvezmény vagy hasonló), a szombat esti Ponyvaregényezés elég jót tett a torkomnak, és most – kivételesen – senki nem akart verekedni. Az Eker is adta utána, itt nincs szívem megengedni magamnak ilyesmit.

Heer

Mivel a kedd Ausztriában ünnepnap volt, hétfő este belevetettük magunkat a csoporttársaimmal a bécsi éjszakába. Egy romkocsma méretű helyen kezdtük a Schwedenplatz közelében, ahol akkora volt a tömeg, ami már biztonsági szempontból sem megengedhető, a hely másik felébe átmenni körülbelül tíz percbe telt, melyből nyolcat egy helyben állással töltöttünk. Tűz esetén biztos a halál. A sör meglehetősen szar volt, és a tömeg is borzasztó, úgyhogy ezután bejártuk a környék kocsmáit. Évek után ittam ismét tequilát (ami még mindig szar), és először Vodka Ahojt. (Ez sima vodka, benne ilyen pezsgőtabletta szerűséggel.) Az utolsó hely nagyon adta, a nevére sajnos nem emlékszem, de rengeteg nagyon minőségi sörük volt (pl. Augustiner Edelstoff), és a könyvespolcos dizájn is bejött.

Másnap a macska szerencsére nem zavart be, és Kingával bementünk a Heldenplatzra megnézni a Bundesheer bemutatóját. Sajnos legalább annyian voltak, mint a Christkindlmarkton szoktak lenni, lépni alig lehetett, de a Eurofighter és a harci helikopterek mindenért kárpótoltak. A csúcs talán mégis az élő tankbemutató volt, szó szerint testközelből. Megvolt az idei első glühweinom is, de nem volt kiemelkedő.

Heer

A nap eseményeihez hozzátartozik még, hogy odafelé villamossal mentünk át a városon, és megtaláltam Bécs első vállalhatatlanul undorító környékét: a Spittelauban található, a ’80-as évek “modern” építészetének legalját felvonultató kockaépületek (beleértve a Wirtschaftsunit is) egészen gyomorforgatóan gusztustalanul festenek. Szerintem ezek a szavak is kevesek az élmény teljes leírására, ilyet még sose láttam, kicsit olyan volt, mintha egy Pirx kalandjai epizódban látnám a jövő marsi bázisát. Nem. Rosszabb.

Anaal Nathrakh újra

Posted in koncert, videó, zene with tags on 2010. október 26. by ronin926

Sajnos a bécsi koncertről nem sikerült videót fellelnem, de egy másik buliról HD minőségű felvételek készültek. Utóbbin a közönség elég döglöttnek tűnik, de jó támpontot ad az itteni koncert élményének leírásához: elég ezt a bandát elképzelni egy negyed ekkora színpadon egy kis teremben olyan emberek előtt akik értik a zenét, ezért mentek el, és megőrülnek érte.

A többi videó a koncertről itt.

Túl a tizedén

Posted in sör with tags , , , , on 2010. október 24. by ronin926

Sörös szempontból elég mozgalmas időszakom volt, főleg az osztálytalálkozó miatt, és végre elértem a célként megcélzott kétszáz féle sör tizedét.

Budweiser Budvar Světlý Ležák Cseh Köztársaság – érdekes módon a cseh prémium sörök, mint a Pilsner Urquell vagy a Budvar körülbelül húsz százalékkal olcsóbbak itt, mint az osztrákok elit sörei, pedig minőségben nincs különbség, legalábbis ilyen irányú biztos nincs.

Budvar

Puntigamer Oktoberbier Ausztria – a Puntigamer is kiadta aktuális szezonsörét, nekem rendkívül ízlett, a doboza meg egyszerűen fantasztikus. Jellemző, hogy nem találok képet róla, és már régen kidobtam…

Velkopopovický Kozel Cseh Köztársaság – Na ez a sör még mindig szar… Csak a teljesség kedvéért tettem be, nálam még képet sem érdemel…

Gösser Bock Ausztria – kicsit ironikus, hogy pont Budapesten ittam osztrák sört, de hát ez van. A Bock már régóta a kedvenc barnáim közé tartozik, bár még mindig nem a legjobb módja a másnaposság elkerülésének. Itt Ausztriában amúgy a Bocknak is sima dizájnja van, a barna üveg pedig megmarad a Stiftsbräu-nak. Hja, és szerintem szégyen, hogy a Gösser termékeket Stájerországból nem tudjuk importálni, hanem után kell gyártani Sopronban.

Gösser

Verekedni fogunk

Posted in Budapest, magyarázkodás, sör with tags , , , , on 2010. október 21. by ronin926

Már jó ideje adós vagyok egy poszttal, sajnos a hét közepén beteg voltam, és tanulnom kellett, úgyhogy az indokaim tökéletesek a csúszásra, de íme.

A trófealátogatás után hazajöttem, és az este 7-kor induló busz tényleg nem késik, viszont pokoli ez a 10-re Budapestre érkezés.  Ez van, le kell nyelni, áprilisig statisztikám van péntek délutánonként. Amúgy ennek meg van az az előnye, hogy mindig látom, hogy a Horthy Miklós hídról milyen pazarul néz ki a város éjjel. Aki viszont kiadta az építési engedélyt a CETre, annak nyilvánosan törném le a kezét.

A szombat amúgy osztálytalálkozóval telt, a szervezés nagyon tetszett, bár a Serpincében kicsit furcsa volt a kiszolgálás minősége. Kértünk egy felest, készségesen adott a pultos egy itallapot hogy válasszuk ki, majd ezután közölte hogy mégsem szolgál ki, mert a szomszédban (ahonnan hozná) esküvő van, és elég sokan vannak. De ha szerencsénk van, az este folyamán valamikor hajlandó átmenni. Zseniális. Az étterem előtti osztályfőnöki óra olyan volt, amilyenre számítani lehetett, de utána tartogatott még egy meglepetést az este.

Ez természetesen nem arról a hídról készült

Átmentünk ugyanis az AfriCaféba (a Kinizsi Kollégium alatti klubszerű hely), ahol rajtunk kívül további 4 ember volt. Az egyikük egy tipikus egysejtű futballhuligán, aki az este elején az angolul üvöltözésben élte ki magát, majd a WC-ben velem találkozva közölte, hogy lebuziztam, és ez vért kíván, verekedni fogunk. Két-három perc után rájöttem, hogy értelmes beszélgetést folytatni ezzel az emberrel lehetetlen (minden mondatomra verekedni fogunk volt a válasza), ezért egyszerűen otthagytam. Sok jót nem lehetett sejteni, mert a barátai előtte már leszólították Anikót, ahol eléggé határozottan avatkoztam közbe. Ezúttal viszont teljesen normálisak voltak, az egyik srác odajött és bocsánatot kért a barátja miatt, ilyen amikor iszik. A végén meg normálisan is el tudtunk beszélgetni velük, a bocsánatkérő srác egész szimpatikus benyomást keltett. A hazautat még sikerült kicsit elcseszni, így végül taxival kellett jönnünk, de hát így mulat egy magyar úr. (Életemben először taxiztam buli után haza.)

Hiába nem rúgtam igazán be, a másnap borzasztó volt, de végül túléltem a hazautat Bécsbe. A héten viszont szó szerint semmi nem történt azonkívül hogy sikerült megint megbetegednem. A torokgyulladás pedig a múltkori óta sem vált frankó dologgá.

Ott jártam ahol magyar csapat talán sohasem fog

Posted in egyetem, látnivalók, magyarázkodás, sport with tags , , , , , , , , , , , , on 2010. október 15. by ronin926

A 2009-es döntő emlékeiA héten nem sok időm volt blogot írni, és nem is fulladtam bele a rengeteg hétköznapi élménybe (az előző hétvége esetében ez máshogy volt), úgyhogy egészen eddig kerülgettem az új bejegyzés szerkesztését, de most úgy gondolom, elég sok történés felgyülemlett ahhoz, hogy kitöltsön néhány sort, és kicsit lazább is az időbeosztásom, mivel már tegnap megcsináltam a ma elvégzendő feladataimat.

Hétvégén itt volt Anikó, fantasztikusan telt el ez a két nap, és pár tanulsággal is szolgált. A legfőbb talán az volt, hogy egy euróból is lehet egész hétvégét betöltő programot szervezni Bécsben, kétszeri városnézéssel és egy kirándulással. Péntek este megmutattam az irodámat (megint a mintha lennék valaki effektus), elsétáltunk a Westbahnhoftól a Stephansdomig,  Bécs tényleg gyönyörű éjjel, korábbi szigorom is enyhült a Mariahilfer Straßéval szemben. Szombat délután folytattuk a körutat, bejártuk a belvárosi templomokat és a Stadtparkot. A tanulság, hogy a Karlskirchét tényleg este érdemes megnézni, és az előtte lévő tó túloldaláról, pofánver a látvány (a korábbi Karlskirchés képet ezért itt megismétlem).  Az Anikó lenyűgözésére irányuló precíz tervem következő állomásaként vasárnap felmentünk a Kahlenbergre és a Leopoldsbergre. Előbbin ezúttal a templom is nyitva volt, benne egy Sobieski-kápolnával, bár a sír még mindig nem tudom, hogy kié. Mindesetre itt van III. (Sobieski) János kardja, és még pár ereklye, tényleg megérdemli a tiszteletadást, Bécs többek között miatta úszta meg a törököt 1683-ban. (Meg persze az előző több mint kétszáz év miatt.) Végre feljutottam a Stefaniewartéra is, és valóban nagyon jó a kilátás, pofátlanul olcsó áron. (Itt herdáltuk el azt az egy eurót, hát néha el is engedheti magát az ember. A viccet félretéve, október végéig ötezer forintból élek. Korábbi írásom a hegyekről itt.)

Karlskirche

A hétvége tehát rendkívül jól és eseménydúsan telt, az ezt követő hétköznapok már kevésbé. Egyre inkább kezdek belerázódni az egész napos irodában térdelésbe (inkább ott készítem el a házikat mint a pár négyzetméteres koliszobába zárva). A hét talán legizgalmasabb mozzanata az volt, amikor az egyik kutató ugató zokogásba és ordításba kezdett egy másikkal, hogy az hogy bánik vele. A dolog pikantériája, hogy az említett hölgy minden nap még este tíz körül is bent van az irodában és dolgozik. Itt sincs tehát kolbászból a kerítés a munkahelyi légkört tekintve, bár nyilván ilyen témában csak általában jellemző tényeket szabad megállapítani.

A pénteki lyukat kihasználva elmentünk az UEFA Champions League Trophy Tour itteni, befejező állomására. Ez egy már másodszorra megrendezett turné, a Bajnokok Ligája kupáját hurcolják körbe pár országban egy elég jó kiállítással körítve, ezúttal Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Ausztria voltak a célpontok. Jellemző, hogy a tavalyi turné érintette Magyarországot is, de egyetlen, futballt kedvelő ismerősöm sem hallott róla.

Messi mezével

A tárgyak nagy része legendás bajnokok ligája meccsekhez kapcsolódott, kint volt jópár ereklye a 2009-es döntőről is (Messi cipője és meze, Puyol karszalagja, a csapat által dedikált labda), egy dolgot viszont nem értettem: miért kell Figo összes mezét kiállítani? Rendben, ő nyitja meg a kiállítást meg minden, de akkor is, szerintem a személye nem összehasonlítható akármelyik híresebb döntő emlékeivel. Nem ő a Bajnokok Ligája. A kiállítás utolsó lépéseként a kupával lehetett fényképezkedni, semmi üvegbúra vagy öt lépés távolság, az egyetlen szabály az volt hogy nem lehet hozzáérni. Itt ez működik.

A hétvégi termés

Posted in sör with tags , , , , , , on 2010. október 11. by ronin926

Mivel a hétvégén itt volt Anikó (erről majd később írok, ha nem leszek ilyen fáradt), végre nem kellett egyedül söröznöm. Ami újdonság, hogy jobb oldalon készítettem egy sörstatisztikát is, ami országokra lebontva tartalmazza a kipróbált sörfajták számát. Ugyanott egy teljes listát is elérhet az, akit egyáltalán érdekelnek ezek a rövid, a végletekig szubjektív és rendkívül amatőr vélemények. (Legalább át tudom tekinteni hogy mit próbáltam eddig ki.) A hétvégi termés pedig:

Franziskaner Hefe-Weissbier Naturtrüb Németország – még mindig talán a legjobb búzasör, amit életemben ittam.

Franziskaner Weissbier

Zipfer Urtyp Ausztria – a Leopoldsberg tetején nagyon jól esett, karakteresebb az íze a sima Zipfernél, remek sör.

Zipfer Urtyp

Edelweiss Weißbier Dunkel Ausztria – Magyarországon nem nagyon látni, szerintem ez is odaver.

Edelweiss Dunkel

Schloss Eggenberg Samichlaus Bier Ausztria – a legkülönlegesebbet talán a végére hagytam. A gyártó ezen termékét a világ egyik legritkább söreként hirdeti, évente csak egyszer főzik, mikulás napján. A sör rendkívül erős, 14 fokos, de mégse ez érződik rajta leginkább, hanem a rendkívül édes állaga. Nagyon jó volt, de ha másfél decinél többet kellett volna innom belőle, komoly nehézségeim lettek volna a cukros íze miatt.

Schloss Eggenberg Samichlaus Bier