december, 2010 havi archívum

Az év vége

Posted in Budapest, egyetem, koncert, zene with tags , , , , , , , , , , on 2010. december 31. by ronin926

Nem véletlenül tűntem el ilyen hosszú időre: múlt hét hétfőn lehúztam az utolsó vizsgámat is és azóta körülbelül 10 percre sikerült csak gép közelébe kerülnöm. A nagy pörgésben sok mindenre jutott idő: voltam Anikóék pincészetében Rátkán, életemben először és másodszor korcsolyáztam (adta) és újabb koncertekkel gazdagítottam azt az évet, amelyben már amúgy is háromszor annyi bulira jutottam el mint általában szoktam.

A vizsgaidőszakbeli Rompepropról korábbi szokásaimnak megfelelően majd később írok, a másik eseményt viszont itt gyorsan kivesézem. Pár ismerős zenekar koncertjét terveztük megnézni egy jó kis belga sörkóstoló után (bővebben később) a Bajcsy-Zsilinszky úton található Metal School nevű helyen. A klub egy társasház pincéjében kapott helyett, ágymatracokból álló ajtókkal óvva a lakókat a zajtól. Már az is elég humoros volt, hogy be kellett csöngetni és minden távozáskor elmondták hogy legyünk csöndben kint, de ami igazán megrázott az a nulla szellőzés. Körülbelül 30 perc kellett ahhoz, hogy vörösre könnyezzem a szememet, a torkomat kaparta a füst, gyakorlatilag minden élvezhetetlen volt ebben a közegben. Nem tudom felfogni, hogy miért nem lehetett legalább koncertek között kinyitni az ajtókat és szellőztetni egyet? A Red and the Dumbasses után így esélytelennek tűnt több mint két órát várni ebben a közegben az Inceptionre, úgyhogy kénytelenek voltunk elhagyni a helyet.

Mézeskalács Föld

Ennyit a negatív tapasztalatokról. A rátkai utat nagyon élveztem, ismét láttam Tokajt, felelevenedtek bennem a 2009-es Hegyalja fesztivál élményei, a pizzéria, a Tisza, a Hegyalja-trükk. Bár nem értek hozzá, de a bor is remek volt.

Most ismét Bécsben döglünk, itt búcsúztatjuk Anikóval az óévet, és noha jópár poszttal adós vagyok, de az általam készített mézeskalács dísz beillesztésével lezárom 2010 utolsó posztját. BUÉK.

Reklámok

>Kreativitásmentes cím<

Posted in koncert, sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , , on 2010. december 22. by ronin926

A sörös posztok nagy száma miatt a címek kitalálása terén fantáziám a nullához közeledik, ezért most nem is erőlködök. Ezúttal azonban más miatt is dilemmában vagyok. A célom a két év összes sörét feljegyezni, viszont ez esetben a magyarokat is fel kellene sorolni. Márpedig a söradatbázis komolyságából jócskán levenne, ha ilyen sörök mellé például (a koncerteken, társasági eseményeken nyilván megkerülhetetlen) Arany Ászok is bekerülne.

A színvonal felhígulását ezért a magyar sörök kihagyásával igyekszem megakadályozni. Amúgy is, itthon a “kukoricagríz-kultúra” elburjánzása miatti egyéb felhígulás is olyan bicskanyitogató, hogy csak magamat hergelném fel az ilyen sörök akárcsak pár szavas értékelésekor is. Szomorú, hogy ekkora fogyasztás mellett egyetlen igazán jó sörre se telik tőlünk. A mostani sörök előtti utolsó gondolatként: mi a szar ez a Monde Selection? Törekvés hogy a szar sörök is kapjanak valami kamu elismerést, ami félig eladhatóvá teszi őket? Miért nem hallok soha arról, hogy például a Pilsner Urquell aranyat szerez ott? Nem, ezt nem kell megválaszolni.

Löwenbräu Original Németország – amikor licensz alapján kezdték gyártani a Löwenbräu-t itthon (ha jól emlékszem Borsodban), sokan érezték hogy ez szar, és mindenki sírt, hogy bezzeg az igazi. Bár én már korábban ittam igazit is, emlékeimet most igyekeztem felfrissíteni. Hát nekem nem jött be. Közepesnél kicsit jobb, de a Thrashfestre menet kifejezetten nehezemre esett elmajszolni egyet.

Löwenbräu Original

Paulaner Münchner Lager Németország – nem hiszem hogy sokat kellene erről írnom, minden cseppje arany. Igazi Paulaner.

Hirter 1270 Ausztria – amikor nemrég olvastam a Vienna Lager kifejezést, azonnal felkaptam a fejem. Hogyhogy már negyed éve Bécsben vagyok, és még nem találkoztam ezzel? A válasz félig megnyugtató volt: ezt az Anton Dreher által kifejlesztett sörfajtát leginkább az Egyesült Államokban gyártják. Az eddigi egyetlen vienna lager itt, amit felfedeztem ez volt. És tényleg remek, igazán különleges íze van, fantaszikus sör.

Hirter Fasstypen

Hofbräu Münchner Weisse Németország – elsőre eléggé meglepődtem amikor egy budapesti bár kínálatában megpillantottam ezt a sört. Ízre nem volt kiemelkedő a búzasörök között, de kellemes volt. Bármikor szívesen elfogadnám.

Budweiser Budvar Tmavý Ležák Cseh Köztársaság – a következő koncertem előtt már okosabb voltam, olyan sört választottam amivel tudtam hogy nem nyúlhatok mellé. Nekem a barna Staropramen is nagy kedvencem, de ez talán még egy fokkal jobb volt.

Budvar Tmavý Ležák

Sólstafir, Sólstafir, Sólstafir

Posted in koncert, zene with tags , , , , , , , , , on 2010. december 14. by ronin926

Swallow The Sun, Sólstafir, Mar de Grises @ Arena Wien

Sólstafir @ Arena Wien

Hatodik bécsi koncertemen visszatértem oda, ahonnan még szeptemberben elindultam: az Arena kistermébe. Előzetesen nagyon tartottam az estétől, ugyanis számomra a fő attrakció egyik kedvenc zenekarom, a Sólstafir volt, és féltem, előzenekarként nem kapnak majd elég időt. Nem csoda, hogy emiatt a 14 eurós jegyet is csak a pókernyereményem után éreztem számomra megengedhetőnek. Mint utólag kiderült, rohadt nagy hiba lett volna nem elmenni.

Körülbelül harmincöt perces késéssel érkeztem a helyszínre, a színpadon terpeszkedő Sólstafir zászló láttán rögtön a szívemhez kaptam, de mint hamar kiderült, az első zenekar sem kezdte még el. A chilei Mar de Grises amolyan  epikus doom/death metalban utazik. A számaik hangulatosak voltak, de engem mégse fogott meg a zenéjük. További élvezhetőségbeli probléma volt számomra, hogy az énekes a számok közötti felkonfjai a “Thank you” és a “Thank you very much” különböző sorrendben történő használatában merültek ki. Ez így nagyon hangulatromboló volt, még ha nem is tud valaki angolul, azért egy-két előre betanult mondatot elmondhatna, hogy megteremtse a kapcsolatot a közönséggel. A bécsieket ez mellesleg nem zavarta, az egész estét rendkívül hálásan és a megszokottnál “műértőbben” nézték végig.

Sólstafir

A szünetben nagyjából kiürült a terem, így könnyedén előre mehettem olyan távolságba, ahol mindent kényelmesen belátok és a hangzás se borzasztó. Az átszerelést már a zenekar tagjai végezték, most végre jobban is megfigyelhettem őket mint a Wackenen, és hát az északi emberek kinézetéről alkotott sztereotípia messze igaz mindegyikükre. (Ez persze nem negatívum.) Jó húzás volt, hogy a Nattfárit tették be intrónak, remek ráhangolódás volt a hamarosan induló koncertre.

Az első igazi Sólstafir szám alatt még voltak ugyan technikai problémák, de engem már ekkor a beszarás kerülgetett. Az I Myself the Visionary Head húsz perce szinte pillanatként repült el. Bár láttam őket élőben ezelőtt is, de számomra még mindig hihetetlen, hogy ez a teljesen egyedülálló zene élőben is így tud megszólalni, a különleges hangulatát, az általa kiváltott emóciókat még jobban (már-már a végletekig) felerősítve. A második számnál viszont nagyot néztem, ugyanis a leghalványabb fogalmam sem volt arról mit játszanak. Mint utólag kiderült egy teljesen új szám volt (Þín Orð). Véleményt így nem tudok írni róla, de utólag újra meghallgatva meglehetősen üt ez is. Ha már a számoknál tartunk: meglehetősen nagy szerencsém volt, ugyanis a turnén rendszeresen váltogatták a setlistet, és pont egy olyan estét sikerült kifognom, ami a wackenitől a lehető legmarkánsabban tért el.

Így eljátszották például a Goddess of the Agest is, amire a legkevésbé sem számítottam volna. Itt voltam másodszorra nagyon közel az érzelmi kitöréshez, félelmetesen elkapott a zene, legalább annyira mint a Shining bulin. Végül a Kölddel ért véget az este számomra releváns része. A négy szám (plusz az intró) kevésnek tűnhet, de a Sólstafir eposzaival számolva ez is ötven perc volt, így nem panaszkodhattam. A két mellékelt HD videóért pedig hatalmas köszönet a készítőjének, így sikerült ezt a koncertet szó szerint is elfelejthetetlenné tenni. Még annyit hozzátennék, hogy menjen a pokolba aki képes egy ilyen koncertet végigpofázni. Szerencsére ez ott és akkor nem hallatszott, de mint a Köld, mind az izlandi Þín Orð felvételen jól hallatszik a pofázás, ami tönkreteszi az összhatást. Mint az idei Ulver koncert végén Budapesten, amikor a műmájer gyökerek rájöttek arra, hogy már elmondhatják magukról hogy voltak Ulver koncerten, a zene meg amúgy se érdekli őket annyira, úgyhogy a hangulatot eléggé gallyra vágva végigpofázták a koncert végét az A38 bárpultjánál. Szerencsére itt jó helyen álltam, és semmi nem rontotta el ezt a pazar estét.

A szünetben az Arena udvarán próbáltam emészteni a történteket, sétáltam egyet, majd belenéztem a Swallow the Sunba is. Számomra (és ahogy az internetes fórumon láttam, az emberek legnagyobb része számára) teljesen érthetetlen volt, miért ez a zenekar a turné headlinere. Az albumaik (nekem legalábbis) kifejezetten unalmasak voltak, talán egy szám az ami megfogott, és a neten olvasottak alapján élőben még talán erre sem számíthattam. Szerencsére a látottak jobbak voltak, de így sem tudtam 5-6 számnál többet megnézni. Amit mégis kiemelnék, az a színpadi megjelenés: a dobos előtt álló öt ember a középső énekesre nézve szinte teljes szimmetriában mozogta végig a koncertet. Nem tudom, hogy tudatos volt-e, de a lassabb tempóknál kifejezetten hatásos.

A Swallow the Sunról történő első távozásom oka a zsebemet égető pénz volt, amiből Sólstafir pólót szerettem volna venni, de még az ezutáni visszatérés után se tudtam három számnál többet végignézni. Éreztem, hogy a Sólstafir után minden egyes szám csak elpocsékolt idő, ráadásul az előző zenekar által nyújtott élményt is lerontja. Így még jóval a zárás előtt eljöttem az Arénából, és akkor úgy gondoltam, ez méltó lezárása lesz az idei bécsi koncertjeimnek. De mint kiderült, azért még muszáj Rompepropra is elmennem.

Vihar előtti csönd

Posted in egyetem, közlekedés, látnivalók, sör, zene with tags , , , , , , , , on 2010. december 14. by ronin926

Vizsgák...

Itt a trimeszteres rendszerben a tíz-tizenegy hetes szorgalmi időszak után sajnos egy hét alatt megy le az összes vizsga, kissé parás.  Az évközi nemtanulás lehetősége mindenesetre végérvényesen kizárva. Ennek ellenére elég lazára vettem a felkészülést: belefért két koncert, elmentem Anikó szalagavatójára és eltöltöttem egy forralt boros estét is itt Bécsben. De szépen sorban: a Thrashfestről már írtam, a Sólstafirról majd egy külön poszt fog megemlékezni.

Anikó szalagavatójára úgy mentem el, hogy a sajátomról már a legerősebbnek tűnő emlékeim is szinte szertefoszlottak. Látszik, hogy nem nagyon izgatott a dolog akkor, ráadásul az afterparty is bűn rossz volt, a Liquido – Narcoticra történő bevonulásért meg életem végéig nem tudok majd tükörbe nézni. Most viszont megtapasztalhattam hogy a gimis lányok valójában mennyire rá vannak feszülve a témára. Az esemény amúgy a szokásos iskolai ünnepélyeknek megfelelően hatalmas izgalmakra és körömrágásra adott okot (na jó, amikor Anikó ott volt, akkor azért élveztem). A végén az össztáncnál ráadásul minden önbecsülésemet és megalázottsággal szembeni ellenérzésemet félretettem és rászabadítottam tánctudásomat a világra, remélem ezt már nem rögzítette a kamera. (Amúgy remélem igen, és annak ellenére hogy szar vagyok, nagyon élveztem, csak ezt nem illik bevallani.) Az este utáni relax is egész jó volt, Fannival és Tancival beültünk pár helyre és a furcsa kimenetelű búcsúbuli után végre visszatértem az Excelsiorba.

Donau Bar

Visszatérve Bécsbe volt csoporttársammal, Simonnal mentünk el forralt borozni a spittelbergi vásárba. Hétfő este lévén nem volt olyan hatalmas tömeg, és a csaló borárust leszámítva (akit átvághattunk volna hat euróval, de nem tettünk, erre ő átvágott minket néggyel) egész jó volt minden. A zárás után még be akartunk ülni egy sörre valahova, és Simon egy egész furcsa épülethez vezetett a Museumsquartier hátuljában. Kívül semmi kiírás, semmi jel arra hogy itt bármi is lenne. (Nem hasonlít valamire?) Belül viszont tágas tér, vetítés a falra, a mennyezetről lógó, zenére táncoló fahasábok, pazar. Egy Budvar is csak mérsékelt 3.80 euró. A mellékelt kép lehet hogy kissé giccsesnek tűnik, de amikor mi voltunk kevésbé feminim dolgokat vetítettek ki. A Donau Bar külön érdekessége, hogy egy utcai kolbászárus is helyet kapott a klubbon belül, ami már-már beteges. Mindenesetre az elektronikus zene ellenére nagyon tetszett, vissza fogok térni. Most viszont addig is a vizsgaidőszakkal szenvedek. Egy hét és szabadulok.

Society failed to tolerate me and I have failed to tolerate society

Posted in koncert, zene with tags , , , , , , , , , , on 2010. december 10. by ronin926

Thrashfest 2010 – Kreator, Exodus, Death Angel, Suicidal Angels @ Arena Wien

Thrashfest 2010

Kicsit felemás érzésekkel vágtam neki ennek a bulinak. Egyrészt, már a fellépők láttán is sejthető volt, hogy itt valami óriási dolog készül, ilyen alapvető zenekarok nem gyakran turnéznak együtt, és talán egyenként is megtölthetnének egy közepesebb-nagyobb klubot. Másrészről meg annyi hárítás övezte ezt az eseményt, hogy az eredetileg legalább tíz “én biztosan ott leszek” ellenére végül mégiscsak egyedül indultam el ezen a péntek estén. Persze, nyilvánvalóan mindenkinek jó oka volt hárítani, senkire nem is haragszom, de ez azért mégiscsak valamennyit levonhatott volna az este élvezetéből. Hát nem ez történt.

Igazából nem értem a helyi promotereket. Adott egy olyan zenekar, amelyik német nyelvterületen egyedül is megtöltene egy ekkora helyet, sőt, a korábbi kevésbé ütős turnéjukat a Gasometerbe sikerült szervezni. Mégis, noha az előbbi hely ezúttal is rendelkezésre állt volna, a koncertet az Arena nagytermébe tették. A hely annak a rendje szerint tele is volt, a koncertek közben mozdulni sem lehetett, és ez a “fukarság” talán leginkább az igencsak borsos, harminc eurós jegy árán nem érthető meg. Mindegy.

Az estét a görög Suicidal Angels nyitotta. Nem ismertem a zenekart, és az arcpirítóan gagyi zenekarnév hallatán sem sok jóra számítottam. Amit kaptunk, az pár számnyi jó, de mégiscsak sablonos thrash metal volt, bemelegítésnek ideális.

A Death Angel ezzel szemben számomra a valaha látott egyik legdinamikusabb koncertzenekar dícső címét hordozza. Ott voltam a kultikus 2003-as koncerten, ahol feltartották őket a határon, és  miután a szervező mégiscsak elfuvarozta őket Budapestre egy kisbuszban, csak éjjel kettőkor tudták elkezdeni a koncertet, a CDT cuccainak egy részét kölcsönkérve. A magyar rajongók mégiscsak megvárták őket (nekem közben segített egy téridőbeli féregjárat), és a zenekar máig az égig magasztal minket ezért. Azóta még háromszor őrjönghettem végig magamat a zenéjükre élőben, és mind megérte, a zenekar valami elemi hévvel tombolja végig a koncertjeit, és ez a zenéjükkel vegyítve elég a térdensíráshoz.

Death Angel

A mostani fellépésükről annyit, hogy az idén kiadott, elég erős, de mégiscsak új irányzatra evező album számai noha CD-n jól szólalnak meg, de élőben hiányzik belőlük az a bika, ami a régebbi alkotásokban benne van, az a nyers erő ami beledöngöl a földbe. Persze, hiba nélkül játszották el az új számokat is, de amikor felcsendült például a Mistress of Pain, akkor szignifikánsan érezhető volt a különbség. Mégis megérte megnézni őket, csak azt hiszem, ideje végre teljesen külön kezelni a régi és az új Death Angelt. Mindkettő tökéletes, de hozzám mégis az előbbi áll közelebb.

A filippínókhoz hasonlóan Exodushoz is négyszer volt eddig szerencsém. Két évvel az utolsó Exodus koncertem után megállapíthatom, hogy Rob Dukes minden eddigi proliságát felülmúlja. A korábbi színpadon köpködés helyett most már szinte végig szabályosan folyik a nyál a szájából. Mégis ez a megjelenés illik ehhez a zenéhez, az összhatás egészen jó lesz tőle. A zenekar hozta a szokásos színvonalat, és egy enyhe epic failt is sikerült becsempészni: valaki feladott egy szlovák zászlót a színpadra, Dukes pedig nagyon udvariasan beleburkolózott és kb. egy szám erejéig úgy is maradt, mit sem sejtve arról, hogy itt valami nem frankó. Miután a zenekar tagjainak bemutatásakor Gary Holtot is sikerült belebugyolálnia, az egyik road megelégelve a dolgot odament és megsúgta hogy itt bizony rák ment a vetésbe. A zászló hamarosan a színpad szélén találta magát.

Exodus

Az osztrák közönség már eddig is nagyon élvezte az estét, sok volt a heyheyezés és hasonlók, de mégis csak akkor indult be igazán, amikor a Kreator a színpadra lépett. Megadták azt, ami a közönségnek kell: vetítés a dob felett, hatalmas poszterek, pazar fénytechnika, a Violent Revolution szinte berobbant az estébe. Elégedetten csettinthettem volna, ha nem érezném az elégedetten csettintést rohadt gáznak.

A setlist első fele jó is volt, pazarul együtt élt a vetítéssel, bár szerintem a Violent Revolution és az Enemy of God albumokat mégiscsak erőteljesebben kellett volna képviseltetni. A koncert vége sajnos kezdett számomra ellaposodni amikor előkerültek az igazán régi Kreator számok. Rendben, ezek kihagyhatatlanok meg minden, de a számok primitívsége és hasonlósága miatt számomra sok ilyet egymás után, egy kupacban végighallgatni meglehetősen egysíkú és már-már unalomba hajló tevékenység.

Összefoglalásként az esemény remek volt, az előadások pazarok, de a Death Angel régi számaiból több kellene, a Kreatoréiból pedig kevesebb. Az este győztese számomra így tehát egyértelműen az Exodus volt. A thrashfest kezdeményezését pedig ezután jövőre szinte kötelező folytatni.

Fél év

Posted in közlekedés, koncert, látnivalók, zene with tags , , , , , , , , , , , on 2010. december 3. by ronin926

Wiener RiesenradA hétvége már tényleg jóval eseménydúsabban telt. Anikóval a fél éves “évfordulónkat” megünnepelendő szombat este felültünk az óriáskerékre, vasárnap pedig elmentünk a schönbrunni állatkertbe. A maga nemében mindkettő a legrégebbi a világon. Az óriáskereket még Ferenc József uralkodásának 50. évfordulójára emelték 1897-ben. Amikor mondtam a tervem, mindenkinek az első reakciója az volt, hogy hülyék vagyunk, hogy novemberben felülünk erre, DE: itt zárt kocsik vannak befogva, és nem szimpla ülések. Másrészt a karácsonyi vásár alatt háromnegyed 10-ig nyitva tartanak, így a látvány sem mindennapi. Érdekes módon pont a 26-os számú kocsit kaptuk (26-án jöttünk össze) és szerencsére csak ketten voltunk. Még soha nem ültem óriáskeréken, így kicsit úgy éreztem magam közben mint egy öt éves gyerek, és mindig olyan kényszerképzetem támadt hogy nem is egy tengely körül forgunk hanem gurulunk a vidámparkban. Annyira bejött a dolog, hogy rögtön megegyeztünk, hogy jövőre ott is vacsorázunk. (Van ilyen lehetőség is, az árakat még nem mertem megnézni.)

Az állatkert esetében már jogosak lettek volna a hidegre történő utalások, ugyanis tényleg halálra fagytunk az ott töltött laza négy óra alatt. Viszont így télen is nagy élmény volt, néhány állat különösen kitett magáért (kivéve a köcsög pandát akinek még kölyke is született de így se tudott hátra fordulni a látogatók felé bambuszzabálás közben). Ráérzésre a hely kicsit nagyobb mint a budapesti, látszik hogy több is a pénz, de nem mondanám hogy határozottan jobb is lenne.

A köcsög panda gyereke - sajnos nem láttuk

Végül megnéztük a karácsonyi vásárt a városházánál, megvolt az első puncsom is a lorgerm által említett házikónák, tényleg isteni volt. A karácsonyi vásárokkal amúgy már a tököm televan, ha az esti órákban mész vagy hétvégén, akkor nem lehet mozdulni, inkább szenvedés az egész. Tegnap délután azért jobb volt és először sikerült igazán élveznem az ottartózkodást.

Ismét volt pozitív élményem az itt élőkkel kapcsoaltban, egyik nap futottam a hóban a busz után, és egy már leszállt néni meglátva engem jó messze elkezdte nyomogatni az ajtónyitót hogy feltartsa a buszt és el tudjam még érni, majd amikor a sofőr mégis bezárta az ajtókat szomorúan mondta hogy próbáljam meg elől, ott még nyitva van.

A hó közben azóta is szakadatlanul esik, már legalább 15 centi van és a hétvégén még újabb adag várható. Én meg készülök az esti koncerte, most átgondoltam kik fognak felléni és folyamatosan borzongok. Death Angel, Kreator, Exodus.

Megint a szokásos téma

Posted in sör with tags , , , , , , , , , on 2010. december 1. by ronin926

Lassan, de biztosan haladok tovább a sörökkel, és továbbra sem célom bármilyen hozzáértésről tanúbizonyságot tennem, csak egyszerűen kiírom magamból, hogy mi mennyire ízlett.

Stiegl Paracelsus Zwickl Ausztria – ez a sörkülönlegesség, ha jól vettem ki, valahol a búza és az árpa között lévő, szűretlen ún. pincesör (Kellerbier vagy Zwickelbier).  Mindenesetre eléggé jó volt.

Leffe Blonde Belgium – Bár én a Leffével korábban egyáltalán nem voltam megelégedve, most mégis rendkívül ízlett. Lehet nekem kellett felnőni a feladathoz.

Leffe Blonde

Puntigamer Winterbier Ausztria – elkezdődött a téli szezonsörök időszaka. Ilyenkor a gyártók nagy része piacra dobja a téli főzetét is, ami egy kicsit erősebb a többinél. Mindenesetre a Puntigamer termékekben nem tudtam csalódni most sem.

Zwettler Kuenringer Festbock Ausztria – valami nagyon jó bak sörre számítottam, ennek ellenére nem ízlett annyira, túlságosan testes volt az íze. Talán ez volt a második olyan sör itt, amiért nem voltam annyira oda.

Krušovice Černe Cseh Köztársaság – ez a sör még mindig az egyik legjobb barna, amit valaha ittam. A Hármashatár-hegy tetején a mezőre kidögölve a novemberi napsütésben felejthetetlen élményt nyújtott.

Krušovice Černe