február, 2011 havi archívum

Enyhe ellentmondás?

Posted in kép with tags , on 2011. február 27. by ronin926

Söröző az Erdbergnél

Reklámok

Különlegességek terítéken

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , on 2011. február 24. by ronin926

Folytatom a gasztrobloggerkedést, ezúttal a szokásosnál több különlegességet magába foglaló felhozatallal, kezdjünk is neki.

Goedecke’s Döllnitzer Ritterguts Gose Németország – Mit is kell tudni a goséról? Ez egy immáron körülbelül negyed évezrede főzött, felső erjesztésű sör Lipcse környékéről. Különlegessége abban rejlik, hogy készítése során megszegik a német tisztasági törvény: többek között koriandert és sót is pakolnak hozzá, így valami igen különleges, sós, citromos, gyógynövényes aroma kerekedik ki a kóstolás után. Állaga opálos, illata kicsit büdi, az első kóstolás után leginkább a sörök kecskesajtja jelzőt illettem volna rá. Nagy élmény volt, már vágyom a következő találkozást. A címke pedig egyszerűen világbajnok (háttérben a tradicionális gose üveggel).

Goedecke's Döllnitzer Ritterguts Gose

Schremser Bio Roggen Bier Ausztria – ezzel a sörrel folytatom a más gabonákból készült főzetek kipróbálását. Jelen esetben az alapanyagunk rozs, és bár ez a sörfajta is nagy hagyományra tekint vissza, a középkorban mégis betiltották a gyártását és csak az utóbbi időszakban kezdték újra felfedezni. Íze a más alapanyagnak megfelelően elüt az átlagos söröktől, leginkább a korábban említett tönkölybúzából készült sör aromájának kiteljesedését éreztem, persze kicsit másként. Jó volt, na.

Gösser Zwickl Ausztria – korábban már nem egy szűretlen világos sört kipróbáltam, és most a Gösser egekbe dícsért zwickl változatát is alkalmam volt megkóstolni. Nekem is bejött amit tapasztaltam, íze kicsit eltér a Schwechaterétől, kevésbé radleres, valamivel testesebb, finom.

Köstritzer Schwarzbier Németország – a schwarzbierek németország híres sötét lagerei, ízük a stoutokhoz és a porterekhez lenne leginkább hasonlítható, csak azoknál valamivel enyhébb, és az erjedés is máshol történik. A Köstritzer az egyik leghíresebb schwarzbier, nem túl tartós habbal, enyhe pörkölt malátás illattal. Íze csokis/nagyon enyhén kávés, de megőrzi a lageres karaktert is. Jó sör volt, bár nekem egy intenzívebb íz jobban bejött volna.

Köstritzer Schwarzbier

Schloss Eggenberg Hopfenkönig Ausztria – ez a sör bebizonyította, hogy jól is lehet csinálni az egyszerűbb, erősen komlós söröket, a Schloss Eggenberget pedig nálam még jobban a többi nagy osztrák főzde fölé emeli, ha már a köznapibb, egyszerűbb sörük is ilyen jó.

Heti klip

Posted in videó, zene with tags , , , , , on 2011. február 22. by ronin926

Corrosion of Conformity – Clean My Wounds

Mostantól ilyen is lesz. Mert kell. Mellesleg a Youtube-ról és a Vevóról is meglett a véleményem hogy nem lehet a közösen feltett klipjeiket beágyazni. Féreg banda.

Experimentalizmus a sínek alatt

Posted in koncert, zene with tags , , , , , , , , , , , , , on 2011. február 21. by ronin926

Kayo Dot, Tartar Lamb2, Jeremiah Cymerman @ RHIZ

Kissé rendhagyó koncertbeszámoló következik, ugyanis  ezúttal az eddigiektől eltérően (bár nem először) kiléptem a metal nyújtotta műfaji kereteken, és belevetettem magam egy jazzes ízektől sem mentes avantgárd poszt-rock estébe. Noha nem ismertem annyira jól a Kayo Dot munkásságát, de a pofátlanul olcsó, nyolc eurós belépő kétséget sem hagyott bennem a részvételemet illetően.  (Igen, tudom, Szegeden 1000 forint volt…)

A Josefstädter Straße környéke

A helyszín ezúttal a RHIZ nevű törpelokál volt, ami a korábban már említett Josefstädter Straße-i megálló alatti boltívklubok egyike. Nekik két boltív jutott, egyikben bár, másikban koncerthelyiség kapott helyett. Ez utóbbi olyan kicsi, hogy amint beléptem és megláttam a felállított hangszereket, kétségem támadt afelől, hogy a zenészek egyáltalán felférnek-e majd a színpadra. Felfértek.

Az este felállása nagyon egyszerű volt: a turnéval utazó 7-8 többek között John Zornnal együtt is megfordult zenész alkotta a jelentős átfedésekkel felálló három formációt. Jeremiah Cymerman egyedül kezdte a sort, klarinétjátékával indítva el a teremben lévő hallójáratok elleni genocídiumot. A kifejezés nem túlzó, néha annyira sikerült a mikrofon és a klarinét hangját tudatosan összegerjesztenie, hogy a 2008-as Sziget fesztiválon történő Carcass hangolás óta nem érte ilyen hatás a dobhártyáimat. (Akkor a basszust sikerül mellélőniük a hangmérnök uraknak.) Persze ez mégiscsak a műsor egy rövid része volt, és nem is lenne túl fair csupán ezzel sztereotípiákat felállítani és az erényeket kisebbíteni: a program igazi csemegének számított. A feljátszott témákat amolyan Void ov Voices módon rögtönloopolva, esetleg rögtöneffektezve nagyon változatos és igencsak hatásos textúrákat sikerült életre kelteni. A végén annyira beleéltem magam, hogy a klarinét végső elhalkulása után szabályos elvonási tüneteim támadtak. Levegőznöm kellett.

Tartar Lamb2

A Tartar Lamb2 nem sokat váratott magára, Cymerman se pihenhetett meg, kezdődött az újabb őrület, immáron basszusgitárral, szaxofonokkal kiegészülve. Ez a projekt a Kayo Dot főnök Toby Driver és a hegedűs kisasszony duója volt, ide azonban már kicsit más felállásban jutott el: Mia Matsumiya nélkül, de további zenészekkel állt fel a második változat.  Talán akkor tudom a legjobban leírni, mit tapasztaltam, ha felidézem a zenekar öndefiniáló szavait.

Tartar Lamb 2 is like the sound of a whale swallowing a comet, spouting a cloud of ice from its blowhole, and the shards raining down and slicing up your face.

És valóban ilyen is volt. Néha nyugalmasabb, néha kaotikus, de színtisztán experimentális.

Újabb rövid utcai séta, majd végre elkezdett a Kayo Dot, kellemesen, nyugalmasan, ahogy a lemezeken hallható. A koncert alatt csak rövid pillanatokra vált igazán dinamikussá a zene, és csak egyszer kaptunk egy durvább, már-már metal zenébe illő futamot az arcunkba. Ez nem negatívum, csak a késői időpont miatt az ilyen időszakok adtak nekem lendületet, amivel a lassú részek alatt is ki tudtam tartani. Az én hibám. Több mint másfél órát játszottak, és végig azt kaptam amire számítottam, később sokáig emésztgethető zenei élményeket.

Még sok ilyet.

Aktuális kedvenc

Posted in zene with tags , on 2011. február 17. by ronin926

Remélem az egész album ilyen.

Belga sörök estje

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. február 10. by ronin926

Ez az a post, amivel már majd’ két hónapja adós vagyok, ugyanis december 23-án egy eléggé felemás este vitathatatlanul tökéletes nyitányaként Gergővel és Tancival magunkat a Belga Sörök Házára rávetve kilenc sörrel tértünk be a kollégiumba sör-kóstolni. Az elején fellépő kétségeim – miszerint egy-egy deci sör elég lesz-e a határozott vélemény megalkotásához – hamar eltűntek, az élmény pedig még mindig újrázásért kiált. Ilyen távlatból nehéz lesz felidézni a sörök által okozott összes impressziónkat, de a jegyzeteink mindenesetre segíteni fognak benne. Sorrendben haladok, ahogy akkor is, professzionalizmus nélkül, ahogy eddig is. A profi leírásokért a bolt honlapját érdemes felkeresni.

A szortiment

La Trappe Witte Trappist Hollandia – Tanci esküdözött erre a trappisták közül egyedüliként nem belga sörfőzdére, így az este folyamán két főzetüket is kipróbáltunk. Búzájukat a jegyzetben a “gecijó” jelzővel tudtuk egyedül illetni, utóíze hosszú és kellemes volt. Ahogy egy búzánál illik.

St. Benoît Blonde Belgium – apátsági belga ale. Előző sörünkhöz képest sokkal szénsavasabb, ízre laktató. A honlapon említett narancsos reflexek is előjöttek, de erre magunktól nem figyeltünk fel.

Tripel Karmeliet Belgium – az este győztese, édeskés ízében számos fűszer kiérezhető.  Érdekessége, hogy háromféle gabonából (árpa, búza, zab) főzik. Külön pozitívum, hogy a magas, 8%-os alkoholtartalmat is elfedi az íze, ez a további sörök közül kevésnél valósult meg.

Tripel Karmeliet

Delirium Tremens Belgium – listánkba ismertebb márkákat is igyekeztünk felvenni, így, biztos pontként került be ez a sör is. Bár ittunk már mindannyian Delirium Tremenst, most igyekeztünk teljesen az ízre koncentrálva összehasonlítani a többi belga sörrel, tényleg olyan jó-e a márka, amilyennek mondja magát. Hát szerintünk nem. Noha előtte csak három sört kóstoltunk, de itt már az első korty után enyhe kétkedés csapta fel orv fejét: ettől mégse szálltunk el. Illata édeskés, íze kevésbé, de ami fontosabb, igencsak érezni benne az alkoholt. Hát ez van, azért DT-t így is szívesen fogadok bárkitől, mert rohadt jó (csak nem annyira mint a többi).

Hoegarden Grand Cru Belgium – ez a sörünk is valamivel ismertebb márka sarjaként került be a kosarunkba, de itt sem volt előny a név: a Grand Cru sem nyűgözött minket le. Enyhe, finom búzaillata még csábítónak tűnt, de az ízében, sőt még az utóízében is túlságosan dominált az alkohol, és mi ezt nem szeretjük. Sajnos.

Westmalle Tripel Belgium – ugyan nem ez a főzet nyert, de mégis ez volt talán a legkülönlegesebb sörünk az este folyamán. Nem azért mert tripel sörről van szó, azaz háromszoros malátát főztek bele (ittunk az este folyamán quadrupelt is). Leginkább az illata miatt. Ugyanis mi a máshol említett vajas-mézes aroma helyett konkrétan húgyszagot éreztünk ki. Nem is enyhét. Így aztán az esetleges belga tréfától tartva remegő kezekkel érintettük szánkhoz a poharat, de itt már egészen más íz fogadott: valami egészen különleges, száraz jellegű íz, amiben az alkohol szinte teljesen megbújt. Fantasztikus sör.

Chimay Bleue

Chimay Bleue Belgium – enyhe, fantasztikus illat, édeskés, búzaszerű íz jellemzi. Bár mindenhol az egekbe magasztalják, mi mégse találtuk a Tripel Karmelietnél vagy a Westmallénél határozottan jobbnak. Fantasztikus ez is.

La Trappe Quadrupel Hollandia – nevéből adódóan ez a sör négyszeres adag malátát tartalmaz. Legmeglepőbb számunkra mégis az illata volt, amelyet leginkább a technocoléhoz tudnánk hasonlítani.

Scaldis Noël Belgium – a téli/karácsonyi jellegű címke alapján történő választás nem volt véletlen, bár a sör fogyasztása során a karácsony hangulata egyáltalán nem jött át. Sőt, inkább egyre távolabb éreztük magunkat az ünneptől, ez a sör ugyanis egyáltalán nem volt különleges. Erősnek viszont túl erős volt, ami számunkra eléggé lerontotta az ízét. Hát ennyi, nem volt túl nyerő lezárása az amúgy remek sörökkel tarkított estének.

Those Whom The Gods Detest Tour 2011

Posted in koncert, sör, zene with tags , , , , , , , , , on 2011. február 2. by ronin926

Nile, Melechesh, Dew-Scented, Zonaria, Darkrise, Harmanic, Void Creation @ Szene

Nile @SzeneAmikor bejelentették a Nile-turné állomásait, és láttam, hogy a bécsi koncert péntekre, a budapesti szombatra esik, eredeti tervem az volt, hogy mindkét helyen ott leszek (ilyet úgyse csináltam még). Miután viszont úgy esett, hogy Tanci és Gergő kijöttek a bécsi koncertre, inkább itt maradtunk szombaton is és itt döglöttük el az időt.

Mivel az este a hat előzenekar miatt meglehetősen korán (ötkor) kezdődött, és előtte még ennünk kellett valamit, ezért csak a Zonaria környékén érhettünk a Szenébe. Sajnos erről a zenekarról sem tudok semmit sem írni, mert számunkra csupán a fő hármas volt releváns, addig nem nagyon néztünk be a koncertterembe, inkább a kerthelyiségben ittuk a  három és fél eurós Ottakringereket… (Szerencsére csak kettőt.)

A Dew-Scented előtt mindenesetre már befelé vettük az irányt. A hangzás a Szenében ismét remek volt, a Dew-Scentedet pedig simán el lehet nézni húsz-harminc percig, noha a számok egy kaptafára mennek, de mégis olyan erő és lendület van bennük, hogy nehezen unja meg az ember. Csalódást se nagyon tudnak okozni emiatt, hozták azt a színvonalat, amit már a Wackenen is láthattam.

Melechesh

A Melechesh ellenben teljesen lehangoló volt. Noha ők hozták ki számomra a tavalyi év egyik legjobb albumát, élőben mégis csalódást jelentettek. A zenéjük így túl egysíkű, a keleties témák nem túl változatosak, a kórusos kántálások pedig felvételről mentek, pedig ezeket simán lehetett volna három mikrofonnal élőben is reprodukálni, és az igencsak odasújtott volna. De így ez kevés volt…

Mindenesetre talán pont emiatt voltak ők a “tökéletes” választás a Nile elé. Az amerikaiak ugyanis megmutatták, hogy hogyan kell ezt a keleti témák – metal fúziót vérprofin és tökéletesen űzni. A Szene vérprofi hangzása mellett a három mikrofonos, váltott vokálozás szinte extatikus állapotba hozta az embert, Karl Sanders játéka tökéletes volt, a számok közötti instrumentális, akusztikus átkötőrészek arányát is sikerült tökéletesen eltalálni. Minden tekintetében tökéletes koncert volt, az eddigi három Nile koncertem közül messze a legjobb. (Bár az elsőből csak kevés dologra emlékszem…)

Nile

Még ide tartozik, hogy olvastam olyan kritikát a budapesti koncertről, amely szinte minden második gondolatként azt emeli ki, hogy a Nile két album óta semmi újat nem tud alkotni,  nem váltja meg a világot, egyre és egyre gyengébb dolgokat ad ki, az  In Their Darkened Shines pedig a leggyengébb lemezük. Nos, én ezzel egyáltalán nem értek egyet. A Nile már azzal megváltotta a világot, hogy ezt a teljesen egyedi zenét megalkotta.  Leggyengébb albumról sincs értelme beszélni, ugyanis mindegyik olyan színvonalat hoz, ami messze veri az összes többi zenekar legalább 95%-át, világklasszis. A lemezek közötti óriási változást hiányán feszengeni is túlzás, mivel pont az alapvető stílusjegyek azok, amik meghatározzák ezt a zenekart. Ebből kitörve az egész értelme veszne el, megszűnne Nile-ának lenni. De a skatulyázottság sem akadályozhatja meg a változatosságot, és ahogy a különböző lemezeken hallatszik, ezt nem is teszi meg. Mi pedig a Nile-t így szeretjük.