május, 2011 havi archívum

Egy szám Tim Brookes-nak

Posted in sör, vélemény with tags , , , , , on 2011. május 29. by ronin926

Nemrég kezembe került a National Geographic 2000/1-es kiadása, többek között Tim Brookes élménybeszámolójával amerikai autostoppos körütazásáról.

Just north of Point Reyes a woman of about my age and a spry, older man appeared from a little driveway near me, she carrying a bottle of water and he a bottle of Anchor Steam Ale. “We thought you might be thirsty,” the woman said. “Would you like water or beer?” I went for the water.

Kedves Tim Brookes, ezt a számot küldeném neked:

7 Stern Bräu

Posted in látnivalók, sör with tags , , , , , on 2011. május 27. by ronin926

7 Stern BräuEzzel a poszttal is már régóta adós vagyok. Ahogy azt már korábban megírtam, még április közepén sikerült ellátogatnom a 7 Stern sörfőzde étterem/sörözőjébe. (Azért ez nem nagy teljesítmény persze.) Ha bárki bécsi kiruccanást tervez: ennek a helynek benne kell lennie. A meglehetősen jó (és napi menüben nem is pénztárcagyilkos) ételek mellett persze a sörökről szól itt minden. Az itteni főzetek pedig nem véletlenül kerültek be Ausztria legjobb sörei közé a Ratebeeren. Ideje tehát sorra venni néhányat.

7 Stern Bamberger Rauchbier Ausztria – első, még az étteremben csapolva elfogyasztott söröm természetesen a füstös volt. A füstösséget a korábban bemutatott Raschhoferhez hasonlóan szintén enyhén sonkás jelleggel hozza, de azzal ellentétben nem túl explicit módon, nem tolakodóan, nem szarul. Sőt.

7 Stern Märzen Ausztria – a másik, ebéd közben ivott söröm az – Ausztriában talán legnépszerűbb – márciusi sörök közé tartozik. Az 1516-os Reinhetsgebot a sörfőzési szezont szeptember végétől április végéig jelölte ki (a nyári tűzveszélyesség miatt), így a märzen névre hallgató sörök tulajdonképpen a szezon utolsó, kicsit erősebb, tovább eltartható sörei voltak. Ma már megváltozott a fogalom jelentése, és leginkább az erősebb lágerek szinonímájává vált Ausztriában. A 7 Stern söre (ami egyébként egy bécsi láger) a hozzáadott komló enyhén szokatlan, de összességében remek ízével tűnt ki. (Tényleg nagyon különleges volt!)

7 Stern Prager Dunkles Ausztria – ezt a sört már üveges változatban, egy kellemes focimeccs közben ittam meg. Jó barna sör volt, remek malátás ízzel, de számomra talán a legkevésbé megragadó a 7 Stern eddig felfedezett portékái között.

7 Stern Osterbock Ausztria – az előbbi, állandónak számító sörök mellett a főzde szezonális bak söröket is gyárt. A húsvéti változat volt számomra messze a legnagyobb meglepetés, ugyanis ilyen frissen üde, nyerses jellegű ízt én bak sörnél még eddig nem éreztem (de valami ehhez közelit sem), és ez egészen magával ragadott. Harapni lehetett és újrázásért kiáltott, kortyról kortyra hangosabban és hangosabban. Életem eddigi legjobb bakja volt tehát.

7 Stern Bräu

Ha valaki idő, kedv vagy étvágy hiányában nem szeretne beülni, az az udvaron lévő sörautomata segítségével körülbelül a csapolthoz hasonló (2,5-3,5 eurós) áron hozzájuthat a palackozott változatokhoz is. Ilyen ár mellett persze inkább kuriózum ez a sör, de szerintem – esetleg a barna kivételével – mindegyiknél messze megéri alkalmanként elfogyasztani egy-egy üveggel. A fenti négy sör természetesen nem a főzde teljes választéka, további három állandó sörük (kenderes, chilis, világos) mellett a bak szezonálisan változik. Természetesen mindet ki fogom próbálni a jövőben.

Életben

Posted in egyetem, koncert, látnivalók, sör, túra, zene with tags , , , , , , , on 2011. május 24. by ronin926

A harmadik “félév” monotonságát sajnos nem sok dolog töri meg, de mielőtt az oldal végleg sörblogba fordulna át, teszek egy újabb elkeseredett kísérletet arra, hogy leírjam mi történik velem.

Még mindig adós vagyok három koncertbeszámolóval (Ulver, Corrosion of Conformity, Weedeater), és nem igazán tudom eddig miért nem írtam meg őket, leginkább talán lustaságból. Az iroda jelenleg valahogy nem ösztönöz produktivitásra, nekem hiányzik hozzá az otthonosság, a koliszobám viszont a délutáni órákban rásütő nap miatt minden értelmes cselekedetre alkalmatlan (úgy este 11-ig, ahonnan már úgyis mindegy). Az épület éjjel is tökéletesen tartja és sugározza vissza a hőt, és mivel nyitott ablaknál a Brigittenauer Ländén haladó forgalom miatt nem tudok aludni, így marad a pokoli hőség. Nyáron olyan lesz mintha végig fesztiváloznék, kivéve a pozitívumokat.

A hétvégék mostanában otthon telnek, hétvégéhez méltóan, megfelelő mennyiségű dögléssel és aktív programmal. Volt főzdefesztivál, amiről később majd bővebben írok, most hétvégén pedig tettünk két kisebb sétát a környékbeli erdőkben (Solymáron és a Remete-szurdokban). Szégyen tíz év után felfedezni hogy utóbbi házunktól húsz perc gyaloglásra van, és nem kicsit éri meg kimenni. Az ilyen helyeken, a felettem egymásra boruló fák alatt, mellettem csobogó patakok mellett sétálva valahogy mindig ki tudok lépni a megszokott kis, fingszagú világomból és valami olyan nyugalom száll meg, amire amúgy nagy szükségem lenne.  Többször kellene kijárni a természetbe.

A végére hírek. A Remete-barlangból kiköltözött a csöves, de ezúttal patkányok lephették el, mert már a bejáratnál jól kivehető a cincogás. (Vagy denevérek?) A nagykovácsi tigrissel nem találkoztunk.

Bullshit nélkül

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. május 10. by ronin926

A címmel ellentétben a postban mégis sok lett a bullshit. A cél amúgy a sörök előtti pofázás kihagyása volt, de látható módon ez sem sikerült. Három német, két osztrák és egy szlovén sör következik.

Bitburger Premium Pils Németország – a kinézete meg az egész körítés alapján igazi tömegsörnek tűnt, ezt is kaptam tőle. Világosarany szín, kellemes szénsavasság, kicsit komlós, könnyed íz, de semmi extra.

Laško Club Szlovénia – kíváncsian vettem meg még Budapesten ezt a szlovén sört, nagy reményeket nem fűztem persze hozzá. Kóstolása után a legmegdöbbentőbb az volt, hogy az amúgy is nagyon enyhe ízből szinte teljesen hiányzott a komló, inkább üdítőnek éreztem, mint sörnek. Most körülnézve a kritikák mindenhol lesújtóak, de szerintem egy próbát azért megért. A velem kóstoló két hölgynek jobban bejött az íze, és ezen elgondolkozva talán ez lehet ennek a sörnek az előnye: a karakteresebb ízre kevésbé fogékonyaknak is tudhat valamiféle élményt nyújtani, még ha az sajnos nem is a sör igazi élménye.

Paulaner Salvator Németország – a Paulaner dupla bakjának pohárba töltése után maga a csoda fogadott: az orromat megcsapó illatot talán az elsőként lejegyzett kommenttel tudnám leginkább illetni: húbazdmeg! Az íze is remek volt, kellemesen fedte a magas alkoholtartalmat, ami nálam külön pozitívum, hiszen nem szeretem, ha a sör mögül trampli módon kikandikál az alkohol. A Salvator készítése egyébként nagyon régi múltra tekint vissza, az eredetit több száz évvel ezelőtt a böjti időszak túlélésére fogyasztották a szerzetesek, és a receptje állítólag azóta se sokat változott. Nálam a böjt helyett a vizsgaidőszak túlélését segítette. Így nem volt nehéz.

Paulaner Salvator

Stiegl Pils Ausztria – egy itteni kutatás során a Stiegl lett a második helyezett a nagy osztrák gyárak között a minőségi söröket tekintve (legalábbis amit a fogyasztók minőségnek tartanak). Az első egyébként a Hirter lett. Persze azonnal megindult a fikázás, hogy a Stiegl milyen túlértékelt, jól működik a marketing gépezetük, de az igazat megvallva én eddig nem igazán csalódtam a Stiegl-ben, a hirti gyárban viszont már igen. Előbbi pilseni típusú söre is kellemesen hozza a fajta jellegzetességeit, kellemes, gyakran fogyasztható sör.

Erdinger Dunkel Németország – az első ebből a fajtából, amit nem melegen/műanyag palackból kell innom a buzi wackeni biztonsági őrök miatt. Ez az üveg még onnan lett megmentve, így legalább 2250 kilométert utazott mielőtt a poharamban kötött ki. Az Erdinger márkával kapcsolatban eddigi tapasztalataim elég vegyesek, bajor volt csoporttársam semmire se tartotta őket, mondván exportőrként korán lovagolták meg a búzasör-hullámot és emiatt sikerült nagy népszerűségre szert tenniük. A barnát nagyon enyhe illat jellemzi, és a sötét Franziskanerre kicsit hajazó, finom, citromos íze messziről veri az alap Erdingert (ami azért nem nehéz feladat). Bármikor tudnám inni.

Stiegl Weisse Ausztria – nyilván mindenki emlékszik rá, hogy a Stiegl-nek eddig is volt búzasöre, a Weizengold, így joggal merül fel a kérdés, hogy mi történt. A történet még gyanúsabbá válik, amint észreveszi az ember, hogy bizony a Weizengold eltűnt a boltok polcairól. Itt azonban mégse csak egy ügyes marketingfogásról van szó, egy kifutott és annyira nem fényes márka köztudatba visszahozásáról. Az okok sokkal mélyebbek, és jól jellemzik az itteni emberek világképét is. Az előző sörhöz ugyanis a Stieglnek német segítséget is igénybe kell vennie, az alapanyagok egy részét a határon túlról kellett beszereznie. Most ez megszűnt, és hatalmas büszkeséggel, nagy csinnadratta közepette jelentették be az új Stiegl búzát, ami már kizárólag osztrák alapanyagokból készül. A sör amúgy egész jó, a régit kilométerekkel veri, de újabb kóstolásokra lesz szükségem, hogy el tudjam dönteni, felér-e az Edelweiss szintjére (ha már Ausztriánál tartunk).

Stiegl Weisse