Archive for the Budapest Category

Fikának helye nincs

Posted in Budapest, koncert, zene with tags , , , , , , , , , , , , , on 2011. április 24. by ronin926

Továbbra is adós vagyok négy koncertélmény elektronikus megörökítésével, íme kettő:

Waco Jesus, Putrid Pile, Potential Threat Sf, Suffelicious, Altered Existence, The Dr Orphyus Project @ Escape Metalcorner

Waco Jesus @ EscapeA koncert előtt nem sok kedvem volt kimozdulni, inkább lefeküdtem volna aludni, de már megvolt a jegyem, muszáj volt. (Úgy vettem észre a jegyelővétel a legjobb hárításmegelőzők egyike.) Erőt gyűjtendő így megittam egy sört és hozzá két felest, majd útnak indultam. Mivel sokáig tartott önmagam győzködése, így az első három zenekarról annak a rendje szerint le is maradtam, az első zenei hatást az este a Potential Threat Sf képviselte. Jó kis thrashnek tűnt, de viszonylag keveset hallottam belőle ahhoz hogy igazán megítélhessem.

A Putrid Pile valahogy albumon sosem ütött meg, de amikor Shaun LaCanne egy szál gitárral felment a színpadra (persze ruhában), és egyedül, programozott dobbal brutal deathet kezdett játszani, az valahogy mégis magával ragadó volt. Kijött belőle az, ami az albumon eddig nem. A performansz végén igyekeztem venni magamnak egy sört, és azzal nézni a Waco Jesust, ami jó volt ugyan, de közel sem olyan jó mint ahogy arra számítottam. Talán a gyenge hangzás miatt, de még azokat a számokat is nehezen ismertem fel, amiket legalább százszor meghallgattam már előtte. Az estét a Putrid Pile vitte, egyértelműen. Egy videó a végére, állításomat bizonyítandó:

Kyuss, Waxy, Burden @ Petőfi Csarnok

Ha jól nézem, ez lesz talán az első hazai koncertbeszámoló a blog történetében. Hát igen, sajnos az otthon fellépő zenekarok vagy játszottak itt is (most Bécsben elfogyott a jegy mielőtt megvettem volna), vagy számomra bűn rossz időpontba tették a fellépésüket, ez van. Így sajnos megrendezték az első olyan hazai Death Angel koncertet is, amin nem voltam ott. Gondolom kurvára számított.

Jó ötlet volt két koncertet egy postba zsúfolni ugyanis a két előzenekarról nincs mit írnom: a Burdenből látott egy szám alapján a szétázott énekes maga a szerencsétlenség volt, a feldobott mikrofont se tudta elkapni (talán még a fejére is esett, de ebben már nem vagyok biztos), a Waxy fellépéséből pedig egyetlen percet se sikerült elcsípni (a padok és a sör jobban vonzottak). Persze nem is ezekért jöttünk.

Lehet feszülni azon, hogy most ez Kyuss reunion volt-e vagy sem, a lényeg az volt, hogy végre “eredeti tolmácsolásban” lehetett ezeket a számokat hallani. A koncert tényleg hatalmas volt, az egyetlen zavaró tényező talán a közönséggel történő kommunikáció teljes hiányából eredt, de ez állítólag régen se volt másképp. Fikának helye nincs.

Gondolatok a budai várról

Posted in Budapest, látnivalók, vélemény with tags , , , , , on 2011. március 4. by ronin926

Énblog jellegű post már régen született, és azóta pár dolog fel is gyűlt bennem, amit szívesen megörökítenék. Bár ez a post kezdetben az utóbbi két hétvége eseményeit volt hivatott írásba foglalni, mégis elkalandoztam közben, úgyhogy valami más sült ki belőle.

Múlt héten végre sikerült eljutnom a Sziklakórházba, így egy újabb régi, önmagamnak szóló tartozásomat tudtam le. Aki nem ismerné a sztorit: a vár alatti természetes barlangrendszert az idők során mindig különbözőképpen igyekeztek kihasználni, a Horthy-korszakban védett kórházat építettek ide, a második világháború alatt a megszálló németek itt alakították ki a főhadiszállásukat, az ezutáni időkben pedig a kórház fejlesztése mellett a helyet atombiztossá is tették. Ezt lehet itt megnézni, a kórház korszakainak megfelelő, eredeti eszközöket felvonultató termekkel, a helyszínbe hihetetlenül életet vivő viaszfigurákkal, mintegy egyórás túra keretén belül. A kiállítás többszörösen megéri az árát, és szerintem mindenkinek tud érdekességgel szolgálni, nem kell ehhez a háborúra, a hadviselésre vagy az orvostudományra ráizgulni.

Persze a helyszín miatt jó időt eltöltöttünk a várban is, bejártunk pár, számunkra legalábbis emlékezetes helyet. A vár jó példa arra, hogy vannak dolgok, amelyekkel nem igazán tud jelenlegi lakóhelyem versenyezni. Rengetegszer voltam már itt, rengetegszer néztem le a Duna felőli oldalra, de még mindig elfog az az érzés, ami legelőször is: hihetetlen adottság ez a fekvés, a központi dombok a város közepén, ahonnan szinte rá lehetne esni a városra, a látvány, és a belváros épületeinek még mindig aránylag jó összképe. Persze nem elkalandozva a falakon túlra, bicskanyitogató és értelmetlen dolog amit a várral tettek, és emellett még a CET meg hasonlóan egetverő városképromboló szarságok is eltörpülnek (lásd a videót). Szomorú látvány itt sétálni, bemenni a palotába és körbenézni a csodás termek helyetti szocreálosított borzalomban, rápillantani a kupolára, miközben az embert közben belülről marja, hogy mi volt itt, milyen épületeket építettek át/romboltak le értelmetlenül, milyen menthető vagy a bombázásban alig megrongálódott helyeket szedtek darabjaikra. Szívbe markoló elmenni a középkor óta a várbeli magyar lakosságot kiszolgáló  Mária Magdolna templom előtt és látni a magányosan az égbe meredő tornyot, vagy a templom hátuljából hírvivőként maradt ablakot. Ez intő jel kellene hogy legyen.

Szerintem az építészeknek és a városképről döntő, vagy akár építési engedélyt kiadó embereknek is ugyanúgy felelőseknek kellene lenniük a tetteikért, és az utókor által elszámoltathatónak, mint például a náci haláltáborok személyzetének. Mert elpusztítani valamit, ami egy nép történelméhez tartozik, ami a múltból maradt öröksége, hasonlóan nagy bűn.

Biztató, hogy legalább tervek születőben vannak a régi értékek – legalábbis egy részének – visszaállítására, a jelenlegi épületek felújítására. Elkalandoztam a kezdeti témától, de nem baj. Remélem megélem még azt a napot, amikor ismét a Szent Korona néz majd le a kupola tetejéről, és a palota enteriőrjéből is eltűnnek a kommunista hatások, az épületekről pedig régi pompájukban ragyognak. Megérdemelnék.

Itt kell a címet megadni

Posted in Budapest, sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. január 20. by ronin926

Köszönöm WordPress, de nem tudok már új címet kitalálni a sörökhöz, úgyhogy ez van. A legutóbb ígértekkel ellentétben csak nem tudtam megállni, hogy ne próbáljak ki új söröket az elmúlt napokban. Ebben leginkább a szombati majdnem excelsiorozás játszott közbe, ami mellesleg nagyon jól sikerült annak ellenére is hogy az én körmeim megúszták. Szerencsére a torokgyulladásom még nem jött vissza. De következzenek most a sörök.

Schloss Eggenberg Festbock Ausztria – sűrű, tartós hab, savanykás illat, mélyarany szín jellemzi. Íze édeskés, remek. Azt hiszem számomra ezzel már vitathatatlanul a Schloss Eggenberg a legjobb osztrák sörfőzde.

Flensburger Gold Németország – a Flensburgertől talán még jobban féltem, mint az előzőtől, mivel utolsó emlékeim nem voltak túl rózsásak: korábban Wackenben volt szerencsém ehhez a márkához, és akkor nem ízlet. Azóta viszont valami történt, hiszen most remek,  komlós, testes de mégis kellemesen frissítő sörként égett bele a tudatomba.

Flensburger

Flensburger Weizen Németország – talán amit leginkább érdemes erről a sörről megjegyezni az az, hogy mivel a Flensburger északi márka (Flensburg a német-dán határon fekvő kikötőváros), ezért egyáltalán nem meglepő hogy a búzasörük is más jellegű mint a dél- és közép-németországi könnyedebb búzasörök. De ez jó. Úgy érzem, hogy régen sikerült alaposan félreismernem ezt a márkát, és köszönet illeti Gergőt, amiért ellenkezésem ellenére mégis megvettük ezt a két sört.

Franziskaner Hefe-Weissbier Dunkel  Németország – szerintem nem kell sokat írnom erről a sörről, úgyis mindenki tudja hogy az egyik legjobb búzasörről van szó. Legfeljebb az igen erősen citromos ízét emelném ki, de ez nem von le az összképből semmit se, sőt.

Estrella Damm Spanyolország – amikor megláttam ezt a katalán sört a bolt polcán, nem volt kérdés hogy megveszem-e. Még sose ittam katalán (de még spanyol) sört sem, és ráadásul a kedvenc csapatom egyik szponzora is. (Természetesen nem az elmúlt öt éve kezdtem a Barcelonának drukkolni mint a legtöbb csicska teszi azt.) Bár intő jelnek tűnt az összetevők között a kukorica és a rizs szereplése, az összkép mégis nagyon jó volt. Nagyon ízlett, kellemes enyhe pilsner. Ugyan erősen szimpatizálok a katalán néppel, mégis a jelenlegi politikai helyzet miatt a spanyol zászlót vagyok kénytelen kitenni a precizitás megőrzéséhez.

Estrella Damm

Az év vége

Posted in Budapest, egyetem, koncert, zene with tags , , , , , , , , , , on 2010. december 31. by ronin926

Nem véletlenül tűntem el ilyen hosszú időre: múlt hét hétfőn lehúztam az utolsó vizsgámat is és azóta körülbelül 10 percre sikerült csak gép közelébe kerülnöm. A nagy pörgésben sok mindenre jutott idő: voltam Anikóék pincészetében Rátkán, életemben először és másodszor korcsolyáztam (adta) és újabb koncertekkel gazdagítottam azt az évet, amelyben már amúgy is háromszor annyi bulira jutottam el mint általában szoktam.

A vizsgaidőszakbeli Rompepropról korábbi szokásaimnak megfelelően majd később írok, a másik eseményt viszont itt gyorsan kivesézem. Pár ismerős zenekar koncertjét terveztük megnézni egy jó kis belga sörkóstoló után (bővebben később) a Bajcsy-Zsilinszky úton található Metal School nevű helyen. A klub egy társasház pincéjében kapott helyett, ágymatracokból álló ajtókkal óvva a lakókat a zajtól. Már az is elég humoros volt, hogy be kellett csöngetni és minden távozáskor elmondták hogy legyünk csöndben kint, de ami igazán megrázott az a nulla szellőzés. Körülbelül 30 perc kellett ahhoz, hogy vörösre könnyezzem a szememet, a torkomat kaparta a füst, gyakorlatilag minden élvezhetetlen volt ebben a közegben. Nem tudom felfogni, hogy miért nem lehetett legalább koncertek között kinyitni az ajtókat és szellőztetni egyet? A Red and the Dumbasses után így esélytelennek tűnt több mint két órát várni ebben a közegben az Inceptionre, úgyhogy kénytelenek voltunk elhagyni a helyet.

Mézeskalács Föld

Ennyit a negatív tapasztalatokról. A rátkai utat nagyon élveztem, ismét láttam Tokajt, felelevenedtek bennem a 2009-es Hegyalja fesztivál élményei, a pizzéria, a Tisza, a Hegyalja-trükk. Bár nem értek hozzá, de a bor is remek volt.

Most ismét Bécsben döglünk, itt búcsúztatjuk Anikóval az óévet, és noha jópár poszttal adós vagyok, de az általam készített mézeskalács dísz beillesztésével lezárom 2010 utolsó posztját. BUÉK.

Intermezzo

Posted in Budapest, magyarázkodás with tags , , on 2010. november 23. by ronin926

Mostanában nem nagyon írtam új posztot, ennek oka volt, ugyanis szinte semmi nem történt velem (leszámítva egy korábbi hármashatárhegyes túrát, ami nagyon adta). Amúgy sikerült megbetegednem és otthon regenerálódnom. Influenzának gondoltam, de aztán mandulagyulladás lett belőle, király. Egyébként is rámjár a rúd, tegnap sikeresen elvesztettem a fülhallgatómat. Hát ez van, egy ideig nincs zene a metrón. És a webkamerámat is otthon hagytam. Amikor nem volt, sose hiányzott, de most alig tudok nélküle élni. Szívás.

Nationalfeiertag

Posted in Budapest, látnivalók, sör with tags , , , , , , on 2010. október 27. by ronin926

A hétvégét ismét Budapesten töltöttem (most már igazán járhatna valami Orangeways törzsutas kedvezmény vagy hasonló), a szombat esti Ponyvaregényezés elég jót tett a torkomnak, és most – kivételesen – senki nem akart verekedni. Az Eker is adta utána, itt nincs szívem megengedni magamnak ilyesmit.

Heer

Mivel a kedd Ausztriában ünnepnap volt, hétfő este belevetettük magunkat a csoporttársaimmal a bécsi éjszakába. Egy romkocsma méretű helyen kezdtük a Schwedenplatz közelében, ahol akkora volt a tömeg, ami már biztonsági szempontból sem megengedhető, a hely másik felébe átmenni körülbelül tíz percbe telt, melyből nyolcat egy helyben állással töltöttünk. Tűz esetén biztos a halál. A sör meglehetősen szar volt, és a tömeg is borzasztó, úgyhogy ezután bejártuk a környék kocsmáit. Évek után ittam ismét tequilát (ami még mindig szar), és először Vodka Ahojt. (Ez sima vodka, benne ilyen pezsgőtabletta szerűséggel.) Az utolsó hely nagyon adta, a nevére sajnos nem emlékszem, de rengeteg nagyon minőségi sörük volt (pl. Augustiner Edelstoff), és a könyvespolcos dizájn is bejött.

Másnap a macska szerencsére nem zavart be, és Kingával bementünk a Heldenplatzra megnézni a Bundesheer bemutatóját. Sajnos legalább annyian voltak, mint a Christkindlmarkton szoktak lenni, lépni alig lehetett, de a Eurofighter és a harci helikopterek mindenért kárpótoltak. A csúcs talán mégis az élő tankbemutató volt, szó szerint testközelből. Megvolt az idei első glühweinom is, de nem volt kiemelkedő.

Heer

A nap eseményeihez hozzátartozik még, hogy odafelé villamossal mentünk át a városon, és megtaláltam Bécs első vállalhatatlanul undorító környékét: a Spittelauban található, a ’80-as évek “modern” építészetének legalját felvonultató kockaépületek (beleértve a Wirtschaftsunit is) egészen gyomorforgatóan gusztustalanul festenek. Szerintem ezek a szavak is kevesek az élmény teljes leírására, ilyet még sose láttam, kicsit olyan volt, mintha egy Pirx kalandjai epizódban látnám a jövő marsi bázisát. Nem. Rosszabb.

Verekedni fogunk

Posted in Budapest, magyarázkodás, sör with tags , , , , on 2010. október 21. by ronin926

Már jó ideje adós vagyok egy poszttal, sajnos a hét közepén beteg voltam, és tanulnom kellett, úgyhogy az indokaim tökéletesek a csúszásra, de íme.

A trófealátogatás után hazajöttem, és az este 7-kor induló busz tényleg nem késik, viszont pokoli ez a 10-re Budapestre érkezés.  Ez van, le kell nyelni, áprilisig statisztikám van péntek délutánonként. Amúgy ennek meg van az az előnye, hogy mindig látom, hogy a Horthy Miklós hídról milyen pazarul néz ki a város éjjel. Aki viszont kiadta az építési engedélyt a CETre, annak nyilvánosan törném le a kezét.

A szombat amúgy osztálytalálkozóval telt, a szervezés nagyon tetszett, bár a Serpincében kicsit furcsa volt a kiszolgálás minősége. Kértünk egy felest, készségesen adott a pultos egy itallapot hogy válasszuk ki, majd ezután közölte hogy mégsem szolgál ki, mert a szomszédban (ahonnan hozná) esküvő van, és elég sokan vannak. De ha szerencsénk van, az este folyamán valamikor hajlandó átmenni. Zseniális. Az étterem előtti osztályfőnöki óra olyan volt, amilyenre számítani lehetett, de utána tartogatott még egy meglepetést az este.

Ez természetesen nem arról a hídról készült

Átmentünk ugyanis az AfriCaféba (a Kinizsi Kollégium alatti klubszerű hely), ahol rajtunk kívül további 4 ember volt. Az egyikük egy tipikus egysejtű futballhuligán, aki az este elején az angolul üvöltözésben élte ki magát, majd a WC-ben velem találkozva közölte, hogy lebuziztam, és ez vért kíván, verekedni fogunk. Két-három perc után rájöttem, hogy értelmes beszélgetést folytatni ezzel az emberrel lehetetlen (minden mondatomra verekedni fogunk volt a válasza), ezért egyszerűen otthagytam. Sok jót nem lehetett sejteni, mert a barátai előtte már leszólították Anikót, ahol eléggé határozottan avatkoztam közbe. Ezúttal viszont teljesen normálisak voltak, az egyik srác odajött és bocsánatot kért a barátja miatt, ilyen amikor iszik. A végén meg normálisan is el tudtunk beszélgetni velük, a bocsánatkérő srác egész szimpatikus benyomást keltett. A hazautat még sikerült kicsit elcseszni, így végül taxival kellett jönnünk, de hát így mulat egy magyar úr. (Életemben először taxiztam buli után haza.)

Hiába nem rúgtam igazán be, a másnap borzasztó volt, de végül túléltem a hazautat Bécsbe. A héten viszont szó szerint semmi nem történt azonkívül hogy sikerült megint megbetegednem. A torokgyulladás pedig a múltkori óta sem vált frankó dologgá.