Archive for the közlekedés Category

Vihar előtti csönd

Posted in egyetem, közlekedés, látnivalók, sör, zene with tags , , , , , , , , on 2010. december 14. by ronin926

Vizsgák...

Itt a trimeszteres rendszerben a tíz-tizenegy hetes szorgalmi időszak után sajnos egy hét alatt megy le az összes vizsga, kissé parás.  Az évközi nemtanulás lehetősége mindenesetre végérvényesen kizárva. Ennek ellenére elég lazára vettem a felkészülést: belefért két koncert, elmentem Anikó szalagavatójára és eltöltöttem egy forralt boros estét is itt Bécsben. De szépen sorban: a Thrashfestről már írtam, a Sólstafirról majd egy külön poszt fog megemlékezni.

Anikó szalagavatójára úgy mentem el, hogy a sajátomról már a legerősebbnek tűnő emlékeim is szinte szertefoszlottak. Látszik, hogy nem nagyon izgatott a dolog akkor, ráadásul az afterparty is bűn rossz volt, a Liquido – Narcoticra történő bevonulásért meg életem végéig nem tudok majd tükörbe nézni. Most viszont megtapasztalhattam hogy a gimis lányok valójában mennyire rá vannak feszülve a témára. Az esemény amúgy a szokásos iskolai ünnepélyeknek megfelelően hatalmas izgalmakra és körömrágásra adott okot (na jó, amikor Anikó ott volt, akkor azért élveztem). A végén az össztáncnál ráadásul minden önbecsülésemet és megalázottsággal szembeni ellenérzésemet félretettem és rászabadítottam tánctudásomat a világra, remélem ezt már nem rögzítette a kamera. (Amúgy remélem igen, és annak ellenére hogy szar vagyok, nagyon élveztem, csak ezt nem illik bevallani.) Az este utáni relax is egész jó volt, Fannival és Tancival beültünk pár helyre és a furcsa kimenetelű búcsúbuli után végre visszatértem az Excelsiorba.

Donau Bar

Visszatérve Bécsbe volt csoporttársammal, Simonnal mentünk el forralt borozni a spittelbergi vásárba. Hétfő este lévén nem volt olyan hatalmas tömeg, és a csaló borárust leszámítva (akit átvághattunk volna hat euróval, de nem tettünk, erre ő átvágott minket néggyel) egész jó volt minden. A zárás után még be akartunk ülni egy sörre valahova, és Simon egy egész furcsa épülethez vezetett a Museumsquartier hátuljában. Kívül semmi kiírás, semmi jel arra hogy itt bármi is lenne. (Nem hasonlít valamire?) Belül viszont tágas tér, vetítés a falra, a mennyezetről lógó, zenére táncoló fahasábok, pazar. Egy Budvar is csak mérsékelt 3.80 euró. A mellékelt kép lehet hogy kissé giccsesnek tűnik, de amikor mi voltunk kevésbé feminim dolgokat vetítettek ki. A Donau Bar külön érdekessége, hogy egy utcai kolbászárus is helyet kapott a klubbon belül, ami már-már beteges. Mindenesetre az elektronikus zene ellenére nagyon tetszett, vissza fogok térni. Most viszont addig is a vizsgaidőszakkal szenvedek. Egy hét és szabadulok.

Reklámok

Fél év

Posted in közlekedés, koncert, látnivalók, zene with tags , , , , , , , , , , , on 2010. december 3. by ronin926

Wiener RiesenradA hétvége már tényleg jóval eseménydúsabban telt. Anikóval a fél éves “évfordulónkat” megünnepelendő szombat este felültünk az óriáskerékre, vasárnap pedig elmentünk a schönbrunni állatkertbe. A maga nemében mindkettő a legrégebbi a világon. Az óriáskereket még Ferenc József uralkodásának 50. évfordulójára emelték 1897-ben. Amikor mondtam a tervem, mindenkinek az első reakciója az volt, hogy hülyék vagyunk, hogy novemberben felülünk erre, DE: itt zárt kocsik vannak befogva, és nem szimpla ülések. Másrészt a karácsonyi vásár alatt háromnegyed 10-ig nyitva tartanak, így a látvány sem mindennapi. Érdekes módon pont a 26-os számú kocsit kaptuk (26-án jöttünk össze) és szerencsére csak ketten voltunk. Még soha nem ültem óriáskeréken, így kicsit úgy éreztem magam közben mint egy öt éves gyerek, és mindig olyan kényszerképzetem támadt hogy nem is egy tengely körül forgunk hanem gurulunk a vidámparkban. Annyira bejött a dolog, hogy rögtön megegyeztünk, hogy jövőre ott is vacsorázunk. (Van ilyen lehetőség is, az árakat még nem mertem megnézni.)

Az állatkert esetében már jogosak lettek volna a hidegre történő utalások, ugyanis tényleg halálra fagytunk az ott töltött laza négy óra alatt. Viszont így télen is nagy élmény volt, néhány állat különösen kitett magáért (kivéve a köcsög pandát akinek még kölyke is született de így se tudott hátra fordulni a látogatók felé bambuszzabálás közben). Ráérzésre a hely kicsit nagyobb mint a budapesti, látszik hogy több is a pénz, de nem mondanám hogy határozottan jobb is lenne.

A köcsög panda gyereke - sajnos nem láttuk

Végül megnéztük a karácsonyi vásárt a városházánál, megvolt az első puncsom is a lorgerm által említett házikónák, tényleg isteni volt. A karácsonyi vásárokkal amúgy már a tököm televan, ha az esti órákban mész vagy hétvégén, akkor nem lehet mozdulni, inkább szenvedés az egész. Tegnap délután azért jobb volt és először sikerült igazán élveznem az ottartózkodást.

Ismét volt pozitív élményem az itt élőkkel kapcsoaltban, egyik nap futottam a hóban a busz után, és egy már leszállt néni meglátva engem jó messze elkezdte nyomogatni az ajtónyitót hogy feltartsa a buszt és el tudjam még érni, majd amikor a sofőr mégis bezárta az ajtókat szomorúan mondta hogy próbáljam meg elől, ott még nyitva van.

A hó közben azóta is szakadatlanul esik, már legalább 15 centi van és a hétvégén még újabb adag várható. Én meg készülök az esti koncerte, most átgondoltam kik fognak felléni és folyamatosan borzongok. Death Angel, Kreator, Exodus.

Őszi “szünet” – második rész

Posted in közlekedés, látnivalók, sör, sport with tags , , , on 2010. november 8. by ronin926

Anikó tehát csütörtökön visszajött, és bár a hét második fele nagyrészt tanulással telt, azért néhány programot így is sikerült becsempésznünk. Csütörtök este elmentünk a belvárosba szórakozni egyik (volt) csoporttársammal és a barátnőjével. Megint befigyelt az Augustiner, majd átmentünk a már korábban említett igen zsúfolt ír pubba, ahol ezúttal 10 perc alatt meg is vehettük a hőn áhított italunkat. (Volt vaníliás Absolut, ami szerintem nem homár.)  Itt már nagy punnyadás következett, úgyhogy véget is vetettünk lassan az estének.

Első tököm

Pénteken az óráim közötti négy órás lyukban a Donauinselen voltunk, ahol kiderült, hogy a barátnőm bátrabban mászik le meredek dombokon mint én, égő. (De én talán jobb rántottát főztem. Égő.) Sajnos utána elég szar fordulatot vettek az események, Anikó tanácsomra három megállót próbált elbliccelni (engem még mindig nem ellenőriztek amióta itt vagyok). Elkapták. A pótdíj összegét jobb ha nem írom le a saját egészségi állapotom érdekében, de az otthoni aprópénz ehhez képest. Ez van, ha most lennék ott, újra ezt tanácsolnám.

A hétvége egy kicsit eseménytelenebbül telt, csupán pár üde színfolt csúszott a tanulásba: szombaton találkoztunk egyik régi haverommal, Bazsival, aki hokibíróként szeretne gyökeret verni Ausztriában. Vasárnap pedig, egy hetes késéssel sikerült kifaragni a halloweeni tököt, és az elején tapasztalható szkeptikusságom később gyermeki lelkesedésbe csapott át. A kép alapján talán érthető is, hogy miért.

Szar az élet. Vagy mégsem? Shining a Szenében

Posted in közlekedés, koncert, magyarázkodás, zene with tags , , , , , , on 2010. november 4. by ronin926

Shining, Enthroned, Svart Crown, Selbstentleibung @ Szene

Shining @ SzeneAz új koncerthelyekkel valahogy nincs szerencsém. A helyet általában egyszerűen megtalálom, de a bejáratot már nem, evolúciós létjogosultságomat megkérdőjelező módon próbálok bejutni minden lehetségesnek tűnő ajtón, kívülről nézve érdekes jelenség lehetek. Ez most sem volt másképp, szerencsére az új klubok egy idő után el fognak majd fogyni, így a lúzer korszakomnak is vége lesz egyhamar. A mostani klub a Szene volt, és ezúttal még az Arenánál és a Gasometernél is messzebbre merészkedtem. A hely kívülről nem volt nagy szám, viszont amint beléptem a koncertterembe, maga volt a megtestesült mennyország: első látásra feltűnt a színpad felé lejtő nézőtér. Végre egy hely, ahol nem kell törődni azzal, ha egy kicsit magasabb ember áll előtted, úgy is beláthatod a színpadot. Ahogy megszólalt az első koncert, beláttam, hogy a hangtechnika is igen csak ott van ezen a helyen.

A nyitó helyi Selbstentleibung amolyan kissé primkó black metalban utazik, mégis voltak néha számomra fogós részek, és a színpadi megjelenés is elég jó volt. Összességében az a fél óra amit játszottak bőven elégnek bizonyult, már nem sok újat tudtak volna nyújtani ezután.

A szervezőktől szerintem kifejezetten jó ötlet volt egy alapvetően black metal turnéra egy death metal stíluselemeket is használó csapatot bevonni. Nekem legalábbis a francia Svart Crown jelentősen feldobta az estémet, és nem vagyok annyira híve a black metalnak, hogy több szimpla black zenekart megnézzek egymás után ásítozás nélkül. A Svart Crown már lemezen is ígéretesnek tűnt, és élőben is hozták amit vártam, laza 40 perc bólogatást. Sajnos hétköznap Ausztriában nem működik a circle pit intézménye, bár élvezték a showt, az énekes és a gitáros kéregetésére mégis magasan szartak az osztrákok.

A szünetekben körbenéztem, és a Szene egyébként is nagyon jó hely, van egy belső kocsma-szerűség, ahogy láttam egy kerthelyiség is, lehet met-et kapni, fantasztikus. De vissza a koncertekhez.

A belga Enthroned volt az a zenekar, amitől kb. semmit se vártam, és azt jól meg is kaptam. Még a corpsepaint is leolvadt az énekes homlokáról. Néhány téma meglehetősen fogós volt, de nekem ez túl szimpla black metal. Ebben a műfajban valami nagyon egyénit kell nyújtani, hogy rajongani tudjak érte, és ez nekik nem sikerül.

Egészen más a helyzet az este fő attrakciójával, a svéd, szuicid black metalban utazó Shininggal. Erről a zenekarról – és főleg a frontemberéről –  annyi rosszat lehetett hallani, hogy már csak azért is látni kellett volna, ha nem rajongtam volna értük. Zenéjük szerintem minden tekintetben zseniális. A koncert elején sajnos az ének kicsit halk volt, de aztán a közönség keverőhöz történő keresetlen szavai után ez helyrejött pár szám után, és egy tökéletes koncertet nézhettem végig.

Niklas Kvarforth

Niklas körülbelül három számig bírta, mielőtt elkezdte volna felszabdalgatni a karját. Erről nem mondok véleményt, a zene mondanivalójához passzol, de mindenki döntse el maga, hogy kiakad-e ezen, én nem teszem. Egyébként végig rendkívül szimpatikus volt, háromnegyed óra után mondta, hogy már csak két szám van hátra, és megkérdezte, hogy mit szeretnénk hallani. Valaki beordított, hogy “mindent”, majd az eredmény meglepő módon valóban egy hosszú koncertprogram lett: végül több mint egy és háromnegyed órát játszottak. A végén a kopasz gitárosnak már láthatóan kissé elege volt ebből, és a másik (egyébként nagyon szimpatikus) gitáros és a dobos szólói alatt el is tűnt a színpadról, Niklasnak kellett visszarángatnia, majd a sokadik ráadás után fájdalmasan sóhajtott, amikor a közönség újabb számot követelt.

A koncert minden ízében fantasztikus volt, az ének, a gitár, a dob, ez a zene élőben legalább annyira elragadó mint lemezen hallgatva. Elementáris, tele érzelmekkel és fájdalommal. A lelkesedésem még mindig nem fejezi ki eléggé a valóságot, álljon itt egy videó, ami talán ezt jobban megteszi helyettem.

A koncert után ugyan háromnegyed óra alatt hazaértem az éjszakai járatokkal, de kétszer kellett kettő perc alatt átszállni olyan helyeken, ahonnan tíz-tizenkét busz indul és az első megálló megkeresésére is csak öt percem volt. Végül megcsináltam, és elégedetten dőlhettem le a megérdemelt 4 órás alvásomra. A Shiningot látni kellett. Legközelebb is látni kell.

Dráma egy felvonásban

Posted in egyetem, közlekedés, kollégium, vásárlás with tags , , , , , , on 2010. október 4. by ronin926

Tragedy

Bár ma nem terveztem postot írni, de az eseménydús nap mégis erre késztetett. Pedig az elején korántsem így alakultak a dolgok, az egyetemi óráim semmi különösebbet nem tartogattak, a délutánom nagy része is a hétoldalnyi statisztika házi feladat befejezésével telt. (A végére azért már kezdett elszakadni a cérna…) Mellesleg vettem ilyen kész, ízesített Uncle Ben’s rizst, két perc alatt elkészül és kielégíti egy tízórás, egyetemen töltött nap meleg étel iránti igényét. Ami viszont még fontosabb, hogy harmadannyiba kerül mint a kifőzdés menü (bár nyilván a közelébe sem ér, de ez is jó lesz egy ideig).

Az egyetem után vásárolni mentünk Kingával, bezsákoltam még egy adag akciót, már nem fér több étel a kajásszekrényemre. Viszont a Lidlben ezúttal nem volt krumplisaláta, szar ügy, remélem hétvégéig sikerül beszereznem.

Hazaérve megpróbáltuk azt, ami eddig nem sikerült: kiigazodni a kollégiumi mosoda berendezéshálózatán. Erről annyit, hogy van 20 mosodai gép (mosógép, szárító, stb.), és mindegyiknek két száma van, ezek kombinációja alapján kell fizetni, az első jelöli ki az automatát, a második pedig itt a mosógép számát. Na mindegy. A lényeg hogy az automatán az áll, hogy bankkártyával vagy quick kártyával lehet fizetni. Gondoltuk, ezzel nem lesz gond, hiszen van bankkártyánk, sőt, még a quick logó is rajta van. Mégis, miután bepakoltuk az összes szennyesünket, betöltöttük a mosószert, az automata azt írta ki, hogy egyenlegünk nullán áll, nem moshatunk. Mint kiderült, a quick számlának külön egyenlege van, rá kell tölteni a bankszámládról pénzt. Viszont ami a dolognak az igazi pikantériáját, az igazi osztrák ízét adja, az az, hogy ezt nem teheted meg netbankból, dehogyis, hiába van quick-es bankkártyád, el kell battyognod a legközelebbi ATM-be, ahol áttölthetsz rá pénzt. Úgyhogy 8 körül útra fel, a ruháink őrizetlenül a mosógépekben, mosószer betöltve, irány az Erste Bank egyik közeli ATM-e fél órára innen (este ritkán járnak a közlekedési eszközök, nyilván mindent lekéstünk, és a legközelebbi automata persze hogy rossz). Végül azonban megoldódott ez a probléma is, és gondolatainak a mosás közben próbáltuk egy jobbfajta diós tészta megidézésével elterelni. Itt vettek tragikus fordulatot az események.

Uncle Ben's express rices

Gondoltuk, hogy két adagot készítünk, két lábosban, az egyiket viszont kevéssé túltöltöttük tésztával, és szánalmas kísérletem, hogy áttegyek egy adagot belőle a másik lábosba eleve kudarcra volt ítélve, egy maréknyi tészta egyből a földön kötött ki. Mindegy. Miután végre eltelt nyolc-tíz perc, és le kellett szűrni a tésztát, sikerült a szűrőben lévő tésztára rálöttyenteni egy adag mosogatószert, majd pár pillanattal később izomból beverni a fejem a mikró sarkába. Zseniális. Végül aztán egy lábosnyi tészta mégis túlélt engem, jobb is lett így, legalább bőven volt rajta dió.

A mosás közben elkészült, és a fregoli persze hogy hiányzik, bár a pólóim része Kinga ruhaszárítóján elfért, a többi ruhát kénytelen voltam az erre alkalmasnak tűnő felületeken kirakni: jutott mindenhova, a kilincsre, az asztal csücskére, a szekrények fogantyújára. Most mindenhonnan zoknik lógnak, eléggé szürreális. Jobb lesz eltenni magam holnapra, ez a nap számomra már nem biztonságos.

Az ingyenélés öröme

Posted in bürokrácia, közlekedés, látnivalók with tags , , , , , , , , , on 2010. szeptember 30. by ronin926

Milka TruckA tegnapi napon végre sikerült megvenni a régóta áhított szezonbérletet, 4 hónapnyi kedvezményes utazás a bécsi tömegközlekedésen átszámítva harminchatezer forint. Mellesleg egy hónap alatt egyetlen ellenőrt láttam összesen, és az egyik újság (Heute) minden nap leközli az aznap ellenőrizendő 4-5 járatot, úgyhogy tényleg elgondolkodtató, hogy megérte-e. Persze másik oldalról nézve ha megbüntetnek, az húsz-huszonkétezer forint, és ugye nem ugyanaz a színvonal, mint otthon (erről majd később írok részletesebben is).

Délután megnéztük még Kingával a most Bécsben tartózkodó Milka-kamionokat, volt ingyen csokis keksz és (elég meggyőző) videók az Alpokról, tényleg el kell oda menni. Ezt leszámítva elég snassz volt az egész. Az ingyenélésre egyébként remek lehetőségek nyílnak itt Bécsben, most zajlik a kampány, és mindegyik párt próbál ajándékokkal szavazókat vásárolni. Ma egyikük szponzorálta a reggelimet (nem volt rossz a croissant, kár hogy nem volt töltve), de kaptam már két tollat és öngyújtót is. A kampányon kívűl is rengeteg cuccot lehet zsugázni, a Mariahilfer Straßén (ami szerintem a hatalmas tömegnyi, tökölődő, Brown-mozgású turista miatt benne van Bécs tíz legrosszabb helyében) például rendszeresen osztanak különböző próbatermékeket (Burnt, biotejet, stb.). Az igazi  nagyágyú mégis ma volt, a bevándorlási ügyek intézése után maradt még időm az órám előtt, így elkísértem Kingát a Wirtschaftsunis tanévnyitójára, ahol ajándék táskákat osztogattak, benne háromféle üdítővel, jegyzettömbbel, tollal, öngyújtóval, stb, nyilván a gólyákra gondolva. Mákom volt. (Az épület meg hihetetlenül ocsmány, jót fog nekik tenni a költözés.)

Wirtschaftsuni Wien

Lassan újra el kellene kezdeni sportolni, már hiányzik a mindennapjaimból, és télen elég fáradt leszek különben. (Meg gondolom Anikónak se lenne ellenére ha nem híznék rövid időn belül el.) A koliban van konditerem, a közelben pedig egy uszoda, 25 méteres medencével, szaunával. Az úszás elég olcsó, 3,7 euró egy alkalom, de a szauna 13… A havi úszóbérlet 17 euró, szaunával 57, számomra a magyar árak után egészen meglepő ez a különbség. Most már bővülnek a lehetőségeim, az ingyenélés, a Wackenről maradt embertpróbáló konzervek elfogyasztása és a spórolás megtette hatását: 3 helyett most 5 euróm van egy napra a következő ösztöndíjig, éljen…

Soha többé Saturn

Posted in egyetem, közlekedés, kollégium, látnivalók with tags , , , , , , , , , on 2010. szeptember 22. by ronin926

Stefaniewarte

Ma van három hete, hogy Bécsben vagyok, az általános tanulságok részletezésével még várnék, de annyit azért írok, hogy kezd beigazolódni, hogy ez a világ egyik legélhetőbb városa. Szépen csordogálnak a napok, egyik a másik után, aminek azért megvan a hátránya is: nem tudok hódolni kedvenc tevékenységemnek, a semmittevésnek.

Hétfőn már elkezdtek kóstolgatni minket, megírtuk az első ZH-t a Math Campen. Jövő héten kezdődnek a rendes kurzusok. A ZH utáni este a pihenésé volt, az internet sajnos megint megdöglött, így fél tízkor a szoba bútorzatának idegességemben történő szétverése helyett inkább lefeküdtem aludni…

Kedden a szokásos órák után folytattuk a városnézést. Bár már mi is eléggé kint lakunk a város szélén (a Heiligenstadt metrómegálló például végállomás), de még innen is fél óra buszozás kellett, hogy elérjük a Leopoldsberget (425 m). A domb már a bécsi szőlősökön is túl van, a városnak teljesen a határán. A kilátás gyönyörű, a hegy tetején lévő templomba sajnos nem lehetett bemenni, mert az egész épület roskadozik. Két buszmegállónyira vissza egy másik, még nagyobb hegybe botlottunk (mesteri képzavar).

Leopoldsberg

A Kahlenberg noha valamivel magasabb (484 m), de a kilátás a teraszról nem körpanorámás, és a hely inkább az idegenforgalomra van kihegyezve. A sok ember egy erdei környezetben engem kifejezetten irritál, tönkreteszi a hely hangulatát. A hegy több szempontból is érdekes: ide járt fel az első osztrák fogaskerekű vasút (ami 1874-ben kezdett közlekedni, ugyanakkor mint a mi fogaskerekűnk, csak ez nem maradt meg). A közelben található, 1887-ben épült Stefaniewarte kilátóból még a leopoldsberginél is jobbnak kell lennie a kilátásnak, kár, hogy 10 perccel a zárás után értünk oda. Mivel ez három perc felfelé sétát igényel, ezért a turisták jellemzően lent maradtak. A hegyeket átszövik a túraútvonalak, itt megy el többek között az E4-es európai túraútvonal, ami átszeli Magyarországot is, akár Pesthidegkútig hazagyalogolhatnék rajta. Egyszer talán meg is teszem, de a hegyre gyalog felmenni is ideális hétvégi programnak tűnik.

E4 európai túraútvonal

Szerdán két újabb komoly tapasztalattal lettem gazdagabb. Először is kiderült, hogy a Saturn Ausztriában is a műszaki boltok legalja. Sőt, míg Magyarországon a boltba való belépés előtt betetetik a táskád a táskatárolóba, itt a boltból kifelé beletúrnak kézzel, megfogdossák a személyes dolgaidat. Soha többé Saturn. A másik tanulság, hogy az oeticket (a Ticket Express itteni megfelelője) itt is a legrosszabb hely a jegyvásárlásra, nem elég, hogy a jegyek alapból 15%-kal drágábbak, de emellett még 2 eurós kezelési költséget is beszednek, és ha a személyes átvételt választod, az további 1,5 euró, csak azt nem tudom, hogy miért. (A postázás 6,5.)  Úgyhogy maradtam az András által javasolt Jugendinfónál, ami tényleg remek hely, nem volt sor, kedvesek voltak, és eredeti áron kaptam jegyet.

Nem mostani esemény, de eddig nem írtam róla: két hétig próbáltam normális könyvesboltot találni, eddig mindegyik elég nyamvadt, ponyvairodalomra kihegyezett vacak volt, Edward Cullen párnával és hasonlókkal. Aztán megtaláltam. A Thalia lánc könyvesboltjai félelmetesek, a Mariahilfer Straßén található például négy emeletes, és egy emelete kb háromszor akkora mint a Mammutban a Librié. Ha egyszer lesz pénzem, beszabadulok, addig marad a nyálcsorgatás…