Archive for the sport Category

A napom fénypontja III.

Posted in magyarázkodás, sport with tags , , , , , , on 2012. február 9. by ronin926

Spanyol kaki, GAZI sajt, mi jöhet még?

Kukis Eistraum (forrás: diepresse.com)

Jah és amúgy holnapra nyertünk két jegyet a Vienna Capitals – Villacher SV EBEL mérkőzésre, király. Még egy dolgot kipiálhatok a “Bécsben meg akarom tenni” listámról, ilyenre se volt sok példa az elmúlt időben.

Reklámok

Végre történik valami

Posted in látnivalók, sport, túra with tags , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. március 22. by ronin926

Legutóbb a Sziklakórház után eléggé elkalandoztam, ideje újra felvenni a fonalat. Azóta két hétvégét is Bécsben töltöttünk Anikóval, és az izgalmasabb dolgok is inkább itt történtek.

Sikerült például még a márciusi zárás előtt elmennünk a Wiener Eistraumra. A Rathaus előtti teret az év során sokféleképpen hasznosítják, a január és március közötti időszakban hatalmas, hatezer négyzetméteres jégpálya üzemel itt. A környezet fantasztikus, a kivilágított Rathaus és Burgtheater keretezi a bekorcsolyázható területet. Ez egyébként három kisebb, de átjárható pályára, és egy folyosórendszer-szerűségre van osztva, nekem utóbbi tetszett a legjobban, hatalmas élmény volt végigmenni a szűkebb folyosókon. Nem tudom, hogy mérnöki műhiba-e, vagy tudatosság eredménye, de a legalsó pálya erősen lejtett, ami ott eléggé izgalmassá tette a haladást. Korcsolyabérlés nélkül még egészen elfogadható, hat eurós áron be lehetett jutni csúcsidőben, a bérlés viszont további hat és féllel vékonyította az ember pénztárcáját. Ami nem tetszett, hogy emellett még a vécéért is külön fizetni kellett. Természetesen az elmaradhatatlan faházikók itt is megvoltak, és találkozhattam a puncsok eddig általam ismert legjobbikával, a karamellással.

Wiener Eistraum 2011

A második csúcspont a következő itteni hétvégén ért el. Első lépésként elmentünk a Mexikoplatzra megnézni a Ferenc József aranyjubileumára építtetett Assisi Szent Ferenc templomot. Ezzel a hellyel már elég régóta szemezek, a Duna-parton rendszeresen elhalad az Orangeways busza is mellette, és a túloldalról is eléggé szembetűnő hogy itt valami rohadtul kilóg a környezetéből. Hát igen, ez a templom egyáltalán nem illik az itteni házak közé, olyan, mintha egy meséből kopipésztelték volna ide. Külön pozitívum számomra, hogy belülről sem az arany folyik mindenhonnan, hanem inkább egyszerű, letisztult formák jellemzik. A Ruprechtskirche mellett  így ez lett a másik kedvenc itteni templomom.

Franz-von-Assisi-Kirche

Ezenkívül a jó időt kihasználva megtettük a harmadik bécsi  túraútvonal háromnegyedét (azért nem az egészet, mert sikerült a legvégén valahogy áttérnünk a kettesre, és miután kikeveredtünk a lakott területre, inkább felszálltunk az első szembe  jövő járműre a további keresgélés helyett. Azt hiszem, mind a kilencet meg fogom csinálni ez alatt a két év alatt, esetleg a huszonnégyállomásos körtúrát is. (Ahol mindegyik szegmens végpontjai megközelíthetők tömegközlekedéssel, király.)

Végül, utolsó momentumként elmentünk a Naturhistorisches Museumba, megnézni a Körperwelten der Tiere kiállítást. Nagyon egyszerűen fogalmazva, ez olyan mint a Bodies, csak emberek helyett állatok vannak össze-vissza kipreparálva és szétszedve. A kiállítás maga érdekes volt, de még a kedvezményes, 9 eurós diákjegyhez képest is túl rövid. Szerencsére a jeggyel az egész múzeumot be lehetett  járni, ezzel együtt már bőven megérte a dolog, hiszen van itt pár ínyencség, mint például a willendorfi vénusz vagy a világ legnagyobb meteoritgyűjteménye. Előbbit ugye mindenki ismeri, de a testközelből történő megtekintés persze így is új élményt ad, még jobban szembetűnik az alkotó őszintesége a női nem őt érdeklő részeit tekintve. A felső szinten lévő kiállítás  (több száz kipreparált állat) viszont elég unalmas, mindenkinek szívből ajánlom, hogy hagyja ki (vagy csak szaladjon körbe) és a megspórolt időt felhasználva inkább menjen el a schönbrunni állatkertbe, ahol ezen állatok legnagyobb részét szintén láthatja, élve.

willendorfi vénusz

Aktuális helyzetjelentés

Posted in egyetem, sport with tags , , , , , , , , on 2010. november 26. by ronin926

Végre elkezdhetem a jól megérdemelt hétvégi pihenésemet. Kint csendesen alakul át az eső hóvá, a poharamban az első téli söröm ragyog mélyarany színével, a gépen a Red Bull Salzburg – Graz 99ers jégkorong meccs megy HD streamről, ingyen. Adja.

Halál

Minden pénteken az egyik meccset leadják itt, sőt, Németország és Ausztria területéről a hétfői El Clásico is ingyen lesz nézhető, és ahogy nézem a spanyol bajnokságból állandóan közvetítenek. Az előző Real – Barçát több mint két millióan nézték itt.

A hét amúgy elég eseménytelen volt, szerdán-csütörtökön zéháztam, tegnap este pedig szociális életet éltem, elvertem pár osztrákot az egyik csoporttársamnál pókerben, úgyhogy mégis megyek Sólstafir koncertre. Bécsben közben beindult az élet (vagy felgyorsult?), már javában tombol az adventi láz, milliónyi vásárral, városdíszítéssel. A hétvégén már több történés lesz, ismét jön Anikó és megünnepeljük hogy ma fél évesek vagyunk. Már várom. :)

A fenti kép pedig baromi bizarr. Be nem megyek.

Őszi “szünet” – második rész

Posted in közlekedés, látnivalók, sör, sport with tags , , , on 2010. november 8. by ronin926

Anikó tehát csütörtökön visszajött, és bár a hét második fele nagyrészt tanulással telt, azért néhány programot így is sikerült becsempésznünk. Csütörtök este elmentünk a belvárosba szórakozni egyik (volt) csoporttársammal és a barátnőjével. Megint befigyelt az Augustiner, majd átmentünk a már korábban említett igen zsúfolt ír pubba, ahol ezúttal 10 perc alatt meg is vehettük a hőn áhított italunkat. (Volt vaníliás Absolut, ami szerintem nem homár.)  Itt már nagy punnyadás következett, úgyhogy véget is vetettünk lassan az estének.

Első tököm

Pénteken az óráim közötti négy órás lyukban a Donauinselen voltunk, ahol kiderült, hogy a barátnőm bátrabban mászik le meredek dombokon mint én, égő. (De én talán jobb rántottát főztem. Égő.) Sajnos utána elég szar fordulatot vettek az események, Anikó tanácsomra három megállót próbált elbliccelni (engem még mindig nem ellenőriztek amióta itt vagyok). Elkapták. A pótdíj összegét jobb ha nem írom le a saját egészségi állapotom érdekében, de az otthoni aprópénz ehhez képest. Ez van, ha most lennék ott, újra ezt tanácsolnám.

A hétvége egy kicsit eseménytelenebbül telt, csupán pár üde színfolt csúszott a tanulásba: szombaton találkoztunk egyik régi haverommal, Bazsival, aki hokibíróként szeretne gyökeret verni Ausztriában. Vasárnap pedig, egy hetes késéssel sikerült kifaragni a halloweeni tököt, és az elején tapasztalható szkeptikusságom később gyermeki lelkesedésbe csapott át. A kép alapján talán érthető is, hogy miért.

Ott jártam ahol magyar csapat talán sohasem fog

Posted in egyetem, látnivalók, magyarázkodás, sport with tags , , , , , , , , , , , , on 2010. október 15. by ronin926

A 2009-es döntő emlékeiA héten nem sok időm volt blogot írni, és nem is fulladtam bele a rengeteg hétköznapi élménybe (az előző hétvége esetében ez máshogy volt), úgyhogy egészen eddig kerülgettem az új bejegyzés szerkesztését, de most úgy gondolom, elég sok történés felgyülemlett ahhoz, hogy kitöltsön néhány sort, és kicsit lazább is az időbeosztásom, mivel már tegnap megcsináltam a ma elvégzendő feladataimat.

Hétvégén itt volt Anikó, fantasztikusan telt el ez a két nap, és pár tanulsággal is szolgált. A legfőbb talán az volt, hogy egy euróból is lehet egész hétvégét betöltő programot szervezni Bécsben, kétszeri városnézéssel és egy kirándulással. Péntek este megmutattam az irodámat (megint a mintha lennék valaki effektus), elsétáltunk a Westbahnhoftól a Stephansdomig,  Bécs tényleg gyönyörű éjjel, korábbi szigorom is enyhült a Mariahilfer Straßéval szemben. Szombat délután folytattuk a körutat, bejártuk a belvárosi templomokat és a Stadtparkot. A tanulság, hogy a Karlskirchét tényleg este érdemes megnézni, és az előtte lévő tó túloldaláról, pofánver a látvány (a korábbi Karlskirchés képet ezért itt megismétlem).  Az Anikó lenyűgözésére irányuló precíz tervem következő állomásaként vasárnap felmentünk a Kahlenbergre és a Leopoldsbergre. Előbbin ezúttal a templom is nyitva volt, benne egy Sobieski-kápolnával, bár a sír még mindig nem tudom, hogy kié. Mindesetre itt van III. (Sobieski) János kardja, és még pár ereklye, tényleg megérdemli a tiszteletadást, Bécs többek között miatta úszta meg a törököt 1683-ban. (Meg persze az előző több mint kétszáz év miatt.) Végre feljutottam a Stefaniewartéra is, és valóban nagyon jó a kilátás, pofátlanul olcsó áron. (Itt herdáltuk el azt az egy eurót, hát néha el is engedheti magát az ember. A viccet félretéve, október végéig ötezer forintból élek. Korábbi írásom a hegyekről itt.)

Karlskirche

A hétvége tehát rendkívül jól és eseménydúsan telt, az ezt követő hétköznapok már kevésbé. Egyre inkább kezdek belerázódni az egész napos irodában térdelésbe (inkább ott készítem el a házikat mint a pár négyzetméteres koliszobába zárva). A hét talán legizgalmasabb mozzanata az volt, amikor az egyik kutató ugató zokogásba és ordításba kezdett egy másikkal, hogy az hogy bánik vele. A dolog pikantériája, hogy az említett hölgy minden nap még este tíz körül is bent van az irodában és dolgozik. Itt sincs tehát kolbászból a kerítés a munkahelyi légkört tekintve, bár nyilván ilyen témában csak általában jellemző tényeket szabad megállapítani.

A pénteki lyukat kihasználva elmentünk az UEFA Champions League Trophy Tour itteni, befejező állomására. Ez egy már másodszorra megrendezett turné, a Bajnokok Ligája kupáját hurcolják körbe pár országban egy elég jó kiállítással körítve, ezúttal Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Ausztria voltak a célpontok. Jellemző, hogy a tavalyi turné érintette Magyarországot is, de egyetlen, futballt kedvelő ismerősöm sem hallott róla.

Messi mezével

A tárgyak nagy része legendás bajnokok ligája meccsekhez kapcsolódott, kint volt jópár ereklye a 2009-es döntőről is (Messi cipője és meze, Puyol karszalagja, a csapat által dedikált labda), egy dolgot viszont nem értettem: miért kell Figo összes mezét kiállítani? Rendben, ő nyitja meg a kiállítást meg minden, de akkor is, szerintem a személye nem összehasonlítható akármelyik híresebb döntő emlékeivel. Nem ő a Bajnokok Ligája. A kiállítás utolsó lépéseként a kupával lehetett fényképezkedni, semmi üvegbúra vagy öt lépés távolság, az egyetlen szabály az volt hogy nem lehet hozzáérni. Itt ez működik.