Archive for the túra Category

Végre

Posted in egyetem, látnivalók, sör, túra with tags , , , , on 2011. július 26. by ronin926

Végre, július 26-án befejeztem a vizsgákat, és már teljesen értem hogy miért nincs az értelmes országok nagy részében e hónapban tanítás. Ilyenkor már nem lehet koncentrálni, tanulni, csak izzadni a melegben és máshova vágyni. Ráadásul most albérletet is sürgetően keresni kellett, mert innen augusztus végén ki leszek téve, és így nem volt más választás. De megvan.

A tanév végén, a vizsgák előtt még volt egy újabb Betriebsausflug, ezúttal jobb helyen mint Carnuntum, egész napos túrával a muggendorfi vízeséseknél (Myrafälle). A nyár egyik legmelegebb napján a túra középső harmadán kőutakon, mezőkön átvágva haladtunk ami annyira nem volt kellemes, de az elején a Hausstein megmászása, majd a vízesések melletti létrás, szakadékban felkapaszkodás bőven kárpótolt.

Mászás

Körülbelül ez volt az egyetlen igazán érdekes dolog ami az utóbbi időben történt velem (annak megtapasztalásán kívül hogy egy egyszemélyes koliszobában ketten is el tudunk lenni egy hónapig különösebb súrlódások nélkül). Így hát  befejezem ezt a posztot és bevetem magam a nyárba (azért igyekszem a kb. 30 sörös lemaradásomat és az utóbbi néhány koncertet naprakészre hozni). Öt hét szünet jön, Wacken, költözés, de persze azért fel kell készülni a GRE-ra és a TOEFL-re is. Azt hiszem már sose lesz igazi nyaram.

Életben

Posted in egyetem, koncert, látnivalók, sör, túra, zene with tags , , , , , , , on 2011. május 24. by ronin926

A harmadik “félév” monotonságát sajnos nem sok dolog töri meg, de mielőtt az oldal végleg sörblogba fordulna át, teszek egy újabb elkeseredett kísérletet arra, hogy leírjam mi történik velem.

Még mindig adós vagyok három koncertbeszámolóval (Ulver, Corrosion of Conformity, Weedeater), és nem igazán tudom eddig miért nem írtam meg őket, leginkább talán lustaságból. Az iroda jelenleg valahogy nem ösztönöz produktivitásra, nekem hiányzik hozzá az otthonosság, a koliszobám viszont a délutáni órákban rásütő nap miatt minden értelmes cselekedetre alkalmatlan (úgy este 11-ig, ahonnan már úgyis mindegy). Az épület éjjel is tökéletesen tartja és sugározza vissza a hőt, és mivel nyitott ablaknál a Brigittenauer Ländén haladó forgalom miatt nem tudok aludni, így marad a pokoli hőség. Nyáron olyan lesz mintha végig fesztiváloznék, kivéve a pozitívumokat.

A hétvégék mostanában otthon telnek, hétvégéhez méltóan, megfelelő mennyiségű dögléssel és aktív programmal. Volt főzdefesztivál, amiről később majd bővebben írok, most hétvégén pedig tettünk két kisebb sétát a környékbeli erdőkben (Solymáron és a Remete-szurdokban). Szégyen tíz év után felfedezni hogy utóbbi házunktól húsz perc gyaloglásra van, és nem kicsit éri meg kimenni. Az ilyen helyeken, a felettem egymásra boruló fák alatt, mellettem csobogó patakok mellett sétálva valahogy mindig ki tudok lépni a megszokott kis, fingszagú világomból és valami olyan nyugalom száll meg, amire amúgy nagy szükségem lenne.  Többször kellene kijárni a természetbe.

A végére hírek. A Remete-barlangból kiköltözött a csöves, de ezúttal patkányok lephették el, mert már a bejáratnál jól kivehető a cincogás. (Vagy denevérek?) A nagykovácsi tigrissel nem találkoztunk.

Tavasz eleji helyzetjelentés

Posted in koncert, látnivalók, sör, túra with tags , , , , , , , , , , , , , on 2011. április 5. by ronin926

Jibuläumswarte

Megint régen nem írtam, pedig lenne miről. Jön majd három, eléggé eltérő stílusú koncert beszámolója az elmúlt hetekből (Waco Jesus – Putrid Pile / Kyuss Lives! / Ulver), a söröket tekintve gőzerővel tartok a száz felé (94-nél járok már, ebből 85 kipostolva) és élményekből is akadt néhány. Most inkább ez utóbbiakkal foglalkoznék.

Újra sikerült Anikóval eltölteni egy teljes hétvégét Bécsben, és a szép időt kihasználva az utolsó alkalomhoz hasonlóan ismét kirándulni mentünk: ezúttal a négyes Stadtwanderweget támadtuk meg, és noha eddig nem voltunk sok helyen a természetben itt, mégis ez valószínűleg a két év végén is a top helyek között lesz értékelve. Az útvonal többek között három tavat érintett, melyek közül a Silbersee volt messze a legszebb. Ez egy eléggé elfertősödött tó, annyi varanggyal hogy szerintem ha kijönnének a vízből, fél méterrel lejjebb menne a vízszint. Persze, túlzás. Az út eközben elvitt a Jubiläumswartéhez is, aminek érdekes története van: eredetileg egy, Ferenc József uralkodásának ötvenedik évfordulójára felállított fa kilátó állt itt, tovább növelve a jeles alkalomból emelt építészeti művek számát (a korábban említett Assisi Szent Ferenc templomot és az óriáskereket is az aranyjubileum kapcsán építették). Sajnos az eredeti fa torony még abban az évben megsérült, így a pótlására az Ottakring szépítésére alakított szervezet a Praterben ekkor tartott jubileumi kiállításon használt és később áruba bocsátott, majd’ harminc méter magas vasszerkezetű tornyot vette meg.

Silbersee

A kilátás pazar volt innen, a Béccsel átellenes oldalt is szépen be lehetett látni, és ami különösen tetszett, hogy a korláton különböző nyilak jelölték az érdekesebb helyeket és a távolságukat. Mindenképpen feldobta a dolgot, és egy kicsit több érdekességet is vitt bele, nem csak a “hű nézd, ott van a Stephansdom” jellegű frázisokban merült ki a nézelődés. Ezúttal sikerült a wanderpassunkra is pecsétet szerezni. Jópofa dolog ez, a túraútvonalról gyűjthetsz pecséteket, amik igazolják hogy tényleg ott jártál. Emléknek tökéletes, és aki nagyon szajrés az bizonyos számú pecsét után mindenféle vacakra beválthatja ezeket.

Varangyvándorlás

A mai nap pedig nem kevésbé királyul telt el: Zolival, aki most volt felvételizni ugyanoda, ahol én is tanulok, és kedves barátnőjével a nagy izgalmakat leküzdendő bevetettük magunkat az egyik kis bécsi házi sörfőzde étterem-sörözőjébe. Részemről nagy reményekkel vártam a dolgot, a ratebeeren ugyanis a legjobb 20 osztrák német sörben négy 7 Stern főzet is helyet kapott. A sörökről majd később részletesebben írok, az ételről pedig most annyit, hogy elég jó volt (savanyúkáposztás-zsemlegombócos sertéssült), elérhető áron. Már maga a hely is rendkívül hangulatos, a központi üstökkel és az embert minden irányból érő sör-középpontú ingerekkel, de külön említést érdemel a bejáratnál a sörök terjesztéséből a közvetlen emberi tényezőt teljesen kiiktató automata: a nasiautomatákhoz hasonló elven itt üveges söröket ad a gép, a végén kicsit aggodalommal eltöltő, kiadónyílásba történő beleejtéssel. Azért fasza ez így.

7 Stern Bräu

Végre történik valami

Posted in látnivalók, sport, túra with tags , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. március 22. by ronin926

Legutóbb a Sziklakórház után eléggé elkalandoztam, ideje újra felvenni a fonalat. Azóta két hétvégét is Bécsben töltöttünk Anikóval, és az izgalmasabb dolgok is inkább itt történtek.

Sikerült például még a márciusi zárás előtt elmennünk a Wiener Eistraumra. A Rathaus előtti teret az év során sokféleképpen hasznosítják, a január és március közötti időszakban hatalmas, hatezer négyzetméteres jégpálya üzemel itt. A környezet fantasztikus, a kivilágított Rathaus és Burgtheater keretezi a bekorcsolyázható területet. Ez egyébként három kisebb, de átjárható pályára, és egy folyosórendszer-szerűségre van osztva, nekem utóbbi tetszett a legjobban, hatalmas élmény volt végigmenni a szűkebb folyosókon. Nem tudom, hogy mérnöki műhiba-e, vagy tudatosság eredménye, de a legalsó pálya erősen lejtett, ami ott eléggé izgalmassá tette a haladást. Korcsolyabérlés nélkül még egészen elfogadható, hat eurós áron be lehetett jutni csúcsidőben, a bérlés viszont további hat és féllel vékonyította az ember pénztárcáját. Ami nem tetszett, hogy emellett még a vécéért is külön fizetni kellett. Természetesen az elmaradhatatlan faházikók itt is megvoltak, és találkozhattam a puncsok eddig általam ismert legjobbikával, a karamellással.

Wiener Eistraum 2011

A második csúcspont a következő itteni hétvégén ért el. Első lépésként elmentünk a Mexikoplatzra megnézni a Ferenc József aranyjubileumára építtetett Assisi Szent Ferenc templomot. Ezzel a hellyel már elég régóta szemezek, a Duna-parton rendszeresen elhalad az Orangeways busza is mellette, és a túloldalról is eléggé szembetűnő hogy itt valami rohadtul kilóg a környezetéből. Hát igen, ez a templom egyáltalán nem illik az itteni házak közé, olyan, mintha egy meséből kopipésztelték volna ide. Külön pozitívum számomra, hogy belülről sem az arany folyik mindenhonnan, hanem inkább egyszerű, letisztult formák jellemzik. A Ruprechtskirche mellett  így ez lett a másik kedvenc itteni templomom.

Franz-von-Assisi-Kirche

Ezenkívül a jó időt kihasználva megtettük a harmadik bécsi  túraútvonal háromnegyedét (azért nem az egészet, mert sikerült a legvégén valahogy áttérnünk a kettesre, és miután kikeveredtünk a lakott területre, inkább felszálltunk az első szembe  jövő járműre a további keresgélés helyett. Azt hiszem, mind a kilencet meg fogom csinálni ez alatt a két év alatt, esetleg a huszonnégyállomásos körtúrát is. (Ahol mindegyik szegmens végpontjai megközelíthetők tömegközlekedéssel, király.)

Végül, utolsó momentumként elmentünk a Naturhistorisches Museumba, megnézni a Körperwelten der Tiere kiállítást. Nagyon egyszerűen fogalmazva, ez olyan mint a Bodies, csak emberek helyett állatok vannak össze-vissza kipreparálva és szétszedve. A kiállítás maga érdekes volt, de még a kedvezményes, 9 eurós diákjegyhez képest is túl rövid. Szerencsére a jeggyel az egész múzeumot be lehetett  járni, ezzel együtt már bőven megérte a dolog, hiszen van itt pár ínyencség, mint például a willendorfi vénusz vagy a világ legnagyobb meteoritgyűjteménye. Előbbit ugye mindenki ismeri, de a testközelből történő megtekintés persze így is új élményt ad, még jobban szembetűnik az alkotó őszintesége a női nem őt érdeklő részeit tekintve. A felső szinten lévő kiállítás  (több száz kipreparált állat) viszont elég unalmas, mindenkinek szívből ajánlom, hogy hagyja ki (vagy csak szaladjon körbe) és a megspórolt időt felhasználva inkább menjen el a schönbrunni állatkertbe, ahol ezen állatok legnagyobb részét szintén láthatja, élve.

willendorfi vénusz