Pesthidegkút NEM Budapest

A hétvége ismét Budapesten telt, odafelé a buszon szerintem a világ tíz legvacakabb, legostobább, legidegtépőbb vígjátékának egyikét, a Pláza Ászát sikerült levetíteni. Ez a péntek délutáni járat egyébként sem túl nyerő, ilyenkor megy haza minden kelet-európai, az autópályák dugig, ráadásul az M1-es lezárt sávjai sem kedveznek a helyzetnek. Múlt héten másfél, most egy órás késésünk volt. A Südtiroler Platzon ég felé meredő alvázzal feküdt egy feldőlt teherautó, emiatt egy háztömbnyi kerülőt kellett tenni, ami fél órába telt, majd szokás szerint a repülőtér környékén is beszívtunk egy dugót.

A szombat viszont mindenért kárpótolt, Anikóval kirándultunk a budai hegyekben, felmentünk a Kis- és a Nagy-Hárshegyre, a kilátás mindkét helyről gyönyörű volt. Mellesleg az utóbbin lévő Kaán Károly kilátóból Pesthidegkút sokkal szebb, mint Budapest, hát igen. Továbbá innen még kitűnőbben látszik a Pesthidegkutat Budapesttel összekötő akármilyen kapocs hiánya. Budapest, erdők, dombok, egyetlen út, ezen túl Pesthidegkút. Hatvan év “közös” történelem. Nem hiába, Pesthidegkút NEM Budapest.

A vasárnap javarészt pihenéssel és készülődéssel telt. (Tetszenek ezek a vasárnapi 11 órás alvások.) Visszafelé szerencsére nem kellett megint végigszenvedni az Angyalok és Démonokat vagy a Pláza Ászát, most a Másnaposok volt.

Az egyetement e héten kezdődnek az igazi kurzusok,  ma mikro, este pedig Cephalic Carnage. Indulok is.