búzasör havi archívum

A szokásos

Posted in sör with tags , , , , , , , , , on 2011. március 10. by ronin926

A képlet az utóbbi időben megszokott: döntően német és döntően különlegesebb sörök. Kezdjük hát.

Früh Kölsch Németország – a kölni sörök tulajdonképpen külön fajtát képviselnek a német vérvonalban. Kicsit kívülállók ők is, készítésük első blikkre leginkább a korábban bemutatott altbierrel rokon. E sört öröm volt kóstolni, enyhén komlós, savanykás íze, gyengéd szénsavassága rendkívül üdítő volt. A legjobbak között a helye.

Früh Kölsch

Erdinger Kristall  Németország – a szűrt búzasörökkel eddig nem volt túl nagy szerencsém, és az Erdinger ezen variánsa sem váltotta meg a világot ilyen tekintetben. Noha frissítő és könnyed sör volt, de egyszerűen elvesztett a búzás jelleg, a nyers íz pedig nem hasonlítható össze egy igazán jó szűretlen búzasör ízével. Ez van.

Aecht Schenkerla Märzen Németország – a Raschhofer korábban bemutatott füstöltsonkaízű söre után végre az igazi füstös sört, a kategória leghíresebbét is sikerült megkóstolni. Ég és föld a kettő. Itt egy sokkal intenzívebb, csokoládés jegyeket mutató sör fogadott, a füstösség pedig nem sonkajellegű volt. Elsősorban a sör utóízében jelentkezett, a kortyok lenyelése után mintha nagyon kellemes füst járná át az ember száját, simogatóan tekergőzne benne. Számomra az egyik legnagyobb eddigi sörélményemet jelentette, és nem tudok erekció nélkül gondolni arra, hogy a Märzenen kívül még többek között búzasört, és bakot is gyártanak füstös kivitelben.

Aecht Schenkerla Märzen

Gösser Gold Ausztria – folytatom a Gösser gyár szortimentjének feltérképezését. Ezúttal egy nevéhez hű, gyönyörűen aranyszínű, friss, üde, tavaszias ízű sör élményével gazdagodtam. Olyan volt ez mint ahogy az első tavaszi napsugarak beragyogják a várost. Enyhén, simogatóan. Eddig a legjobb Gösser amit kóstoltam.

Reklámok

Tovább, tovább

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , on 2011. március 3. by ronin926

Ha jól számolom, ismét nyolcsörös lemaradásban vagyok, ideje tenni valamit ez ellen. Mai kínálatunk megint kevésbé hétköznapi, mostanában így megy ez, mindig van valamit ünnepelni (vagy egy sörnek közeledik a szavatossága a határidő felé). Íme a mai porció, ezúttal osztrák sör nélkül, összességében a hetvenötöt elérve.

Jever Pilsener Németország – Ez a fríz sört augusztus óta tartogattam a budapesti kamraszekrényen, valahogy sose jött össze a találkozásunk eddig, de most végre sikerült időt szakítanom rá. Háát. Tipikus, kesernyés-komlós pilseni ízébe pörkölt maláta keveredik, és ez emeli ezt a sört egyenesen az élmezőnybe. Fantasztikus. Szerencse hogy itt Bécsben a boltokban is lehet kapni, azt hiszem hű fogyasztó leszek.

Jever Pilsner

Anchor Porter Amerikai Egyesült Államok – a San Francisco-i kézműves sörök egyikét már korábban, nagy lelkesedések között sikerült bemutatnom, ezúttal a porter a soros. Ez is a tökéletesség határait súrolja, ízében az étcsoki szinte simogatja az ember nyelvét, és az utóíze is fantasztikus. Szénsavassága pont tökéletes. Így kell jó portert csinálni.

Diebels Alt Németország – Szar viccel élve ez a sör kezdett már nagyon alttá válni, ugyanis átlépte a szavatossági határát, mire az asztalra került. Ezek a sörök a Rajna-vidékről származnak, Düsseldorf környékéről. Különleges technológiával készítik őket, ami a felső erjesztésből és az alsóból is merít elemeket, és a sörbeli “alt” is az eljárás régiségére utal. Színe mélybarna, íze csokiszerű/karamellás. Enyhén szénsavas, de ami még érdekesebb, ízébe enyhe, szomjoltó savanyúság is elegyedik, ami tipikus altbieres jegy. Remek sör ez is, legközelebb egy kevésbé elterjedt márkát is kipróbálok.

Diebels Alt

Erdinger Weißbier Németország – Noha a sima Erdingert sose szerettem annyira, most mégis tettem egy újabb próbát. Bajor csoporttársam szerint az Erdinger felfújt dolog, és ismertségük onnan származtatható, hogy viszonylag korán észbe kaptak és az elsők között kezdték exportálni Németországból a búzasört. Nos, az újabb próba se kedveltette meg velem a márkát: kevésbé jó mint a csúcs búzasörök (Franziskaner, Weihenstephaner, stb.), íze valahogy kevésbé simogató, gyík.

Belga sörök estje

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. február 10. by ronin926

Ez az a post, amivel már majd’ két hónapja adós vagyok, ugyanis december 23-án egy eléggé felemás este vitathatatlanul tökéletes nyitányaként Gergővel és Tancival magunkat a Belga Sörök Házára rávetve kilenc sörrel tértünk be a kollégiumba sör-kóstolni. Az elején fellépő kétségeim – miszerint egy-egy deci sör elég lesz-e a határozott vélemény megalkotásához – hamar eltűntek, az élmény pedig még mindig újrázásért kiált. Ilyen távlatból nehéz lesz felidézni a sörök által okozott összes impressziónkat, de a jegyzeteink mindenesetre segíteni fognak benne. Sorrendben haladok, ahogy akkor is, professzionalizmus nélkül, ahogy eddig is. A profi leírásokért a bolt honlapját érdemes felkeresni.

A szortiment

La Trappe Witte Trappist Hollandia – Tanci esküdözött erre a trappisták közül egyedüliként nem belga sörfőzdére, így az este folyamán két főzetüket is kipróbáltunk. Búzájukat a jegyzetben a “gecijó” jelzővel tudtuk egyedül illetni, utóíze hosszú és kellemes volt. Ahogy egy búzánál illik.

St. Benoît Blonde Belgium – apátsági belga ale. Előző sörünkhöz képest sokkal szénsavasabb, ízre laktató. A honlapon említett narancsos reflexek is előjöttek, de erre magunktól nem figyeltünk fel.

Tripel Karmeliet Belgium – az este győztese, édeskés ízében számos fűszer kiérezhető.  Érdekessége, hogy háromféle gabonából (árpa, búza, zab) főzik. Külön pozitívum, hogy a magas, 8%-os alkoholtartalmat is elfedi az íze, ez a további sörök közül kevésnél valósult meg.

Tripel Karmeliet

Delirium Tremens Belgium – listánkba ismertebb márkákat is igyekeztünk felvenni, így, biztos pontként került be ez a sör is. Bár ittunk már mindannyian Delirium Tremenst, most igyekeztünk teljesen az ízre koncentrálva összehasonlítani a többi belga sörrel, tényleg olyan jó-e a márka, amilyennek mondja magát. Hát szerintünk nem. Noha előtte csak három sört kóstoltunk, de itt már az első korty után enyhe kétkedés csapta fel orv fejét: ettől mégse szálltunk el. Illata édeskés, íze kevésbé, de ami fontosabb, igencsak érezni benne az alkoholt. Hát ez van, azért DT-t így is szívesen fogadok bárkitől, mert rohadt jó (csak nem annyira mint a többi).

Hoegarden Grand Cru Belgium – ez a sörünk is valamivel ismertebb márka sarjaként került be a kosarunkba, de itt sem volt előny a név: a Grand Cru sem nyűgözött minket le. Enyhe, finom búzaillata még csábítónak tűnt, de az ízében, sőt még az utóízében is túlságosan dominált az alkohol, és mi ezt nem szeretjük. Sajnos.

Westmalle Tripel Belgium – ugyan nem ez a főzet nyert, de mégis ez volt talán a legkülönlegesebb sörünk az este folyamán. Nem azért mert tripel sörről van szó, azaz háromszoros malátát főztek bele (ittunk az este folyamán quadrupelt is). Leginkább az illata miatt. Ugyanis mi a máshol említett vajas-mézes aroma helyett konkrétan húgyszagot éreztünk ki. Nem is enyhét. Így aztán az esetleges belga tréfától tartva remegő kezekkel érintettük szánkhoz a poharat, de itt már egészen más íz fogadott: valami egészen különleges, száraz jellegű íz, amiben az alkohol szinte teljesen megbújt. Fantasztikus sör.

Chimay Bleue

Chimay Bleue Belgium – enyhe, fantasztikus illat, édeskés, búzaszerű íz jellemzi. Bár mindenhol az egekbe magasztalják, mi mégse találtuk a Tripel Karmelietnél vagy a Westmallénél határozottan jobbnak. Fantasztikus ez is.

La Trappe Quadrupel Hollandia – nevéből adódóan ez a sör négyszeres adag malátát tartalmaz. Legmeglepőbb számunkra mégis az illata volt, amelyet leginkább a technocoléhoz tudnánk hasonlítani.

Scaldis Noël Belgium – a téli/karácsonyi jellegű címke alapján történő választás nem volt véletlen, bár a sör fogyasztása során a karácsony hangulata egyáltalán nem jött át. Sőt, inkább egyre távolabb éreztük magunkat az ünneptől, ez a sör ugyanis egyáltalán nem volt különleges. Erősnek viszont túl erős volt, ami számunkra eléggé lerontotta az ízét. Hát ennyi, nem volt túl nyerő lezárása az amúgy remek sörökkel tarkított estének.

Ízállatkert, majomház

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. január 31. by ronin926

Tovább menetelek a sörökkel. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy célom továbbra is elsősorban a saját szórakoztatásom, a megörökítése annak hogy milyen söröket próbáltam ki, és ezt megosszam azzal akit érdekel. Nem professzionális kritikákat akarok írni, ilyet hozzáértés híján amúgy se tudnék. Csak szórakoztatni.

Anchor Liberty Ale Amerikai Egyesült Államok – Tanci esküdözött erre a San Francisco-i sörmárkára, és  meg is hívott egyre, így hát kíváncsian vártam a kóstolást. Illata határozottan aszalt gyümölcsösre emlékeztetett, de arra már nehezen tudtunk rájönni, hogy pontosan mi is rejtőzik az illat mögött.  Íze egészen komplex, az édesből fokozatosan kesernyésbe, grapefruitszerűbe vált. Olyan, mintha az ízállatkertben átmenne az ember a majomházon. Fantasztikus.

Anchor Liberty Ale

Stiegl Weizengold Ausztria – jó búzasör, kissé citromos aromával. Nekem az EdelweissFranziskanerWeihenstephaner tengely azért jobban bejött.

Raschhofer Rauchbier Ausztria – amióta hallottam a bambergi füstös sörről, mindig viszketett a tenyerem, hogy kipróbáljam valamikor. Nos, ez a márka kicsit átcseszés, mert noha szép nagy betűkkel ott van az alján hogy Deutschland, előtte kisebb betűkkel pontosítva van hogy csak a bambergi (Németország) recept alapján főzték. Persze Ausztriában. Azt hiszem ezt nevezik a fogyasztók megtévesztésének, és kezdeti rosszallásomat még tovább fokozta a rendkívül béna, akár painttel is készíthették volna címke is. Mindenesetre a kóstolás után ezt meg tudtam bocsátani. Kellemes füstöltsonkás íz, enyhe szénsavasság jellemzi, mindenképpen pozitívan csalódtam.

Puntigamer Panther Ausztria – számomra az íze már túlságosan keserű, túlságosan proli volt, leginkább az alap Ottakringerhez tudnám hasonlítani. Az alap Puntigamertől eltérően nem finom. A reklám viszont az.

Puntigamer reklám

Zwettler Saphir Ausztria – ez a zafír komlóból készült sörkülönlegesség ránézésre végre egy jó Zwettler terméknek tűnt. De ismét csalódnom kellett: bár enyhébben mint a többi eddig kóstolt Zwettlernél, de erre is jellemző az, az általam “prolinak” nevezett íz, amit ki nem állhatok. Továbbra sem sikerült jó Zwettler terméket találnom. Azt hiszem, ezután több időt fogok kivárni a következő előtt…

Itt kell a címet megadni

Posted in Budapest, sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. január 20. by ronin926

Köszönöm WordPress, de nem tudok már új címet kitalálni a sörökhöz, úgyhogy ez van. A legutóbb ígértekkel ellentétben csak nem tudtam megállni, hogy ne próbáljak ki új söröket az elmúlt napokban. Ebben leginkább a szombati majdnem excelsiorozás játszott közbe, ami mellesleg nagyon jól sikerült annak ellenére is hogy az én körmeim megúszták. Szerencsére a torokgyulladásom még nem jött vissza. De következzenek most a sörök.

Schloss Eggenberg Festbock Ausztria – sűrű, tartós hab, savanykás illat, mélyarany szín jellemzi. Íze édeskés, remek. Azt hiszem számomra ezzel már vitathatatlanul a Schloss Eggenberg a legjobb osztrák sörfőzde.

Flensburger Gold Németország – a Flensburgertől talán még jobban féltem, mint az előzőtől, mivel utolsó emlékeim nem voltak túl rózsásak: korábban Wackenben volt szerencsém ehhez a márkához, és akkor nem ízlet. Azóta viszont valami történt, hiszen most remek,  komlós, testes de mégis kellemesen frissítő sörként égett bele a tudatomba.

Flensburger

Flensburger Weizen Németország – talán amit leginkább érdemes erről a sörről megjegyezni az az, hogy mivel a Flensburger északi márka (Flensburg a német-dán határon fekvő kikötőváros), ezért egyáltalán nem meglepő hogy a búzasörük is más jellegű mint a dél- és közép-németországi könnyedebb búzasörök. De ez jó. Úgy érzem, hogy régen sikerült alaposan félreismernem ezt a márkát, és köszönet illeti Gergőt, amiért ellenkezésem ellenére mégis megvettük ezt a két sört.

Franziskaner Hefe-Weissbier Dunkel  Németország – szerintem nem kell sokat írnom erről a sörről, úgyis mindenki tudja hogy az egyik legjobb búzasörről van szó. Legfeljebb az igen erősen citromos ízét emelném ki, de ez nem von le az összképből semmit se, sőt.

Estrella Damm Spanyolország – amikor megláttam ezt a katalán sört a bolt polcán, nem volt kérdés hogy megveszem-e. Még sose ittam katalán (de még spanyol) sört sem, és ráadásul a kedvenc csapatom egyik szponzora is. (Természetesen nem az elmúlt öt éve kezdtem a Barcelonának drukkolni mint a legtöbb csicska teszi azt.) Bár intő jelnek tűnt az összetevők között a kukorica és a rizs szereplése, az összkép mégis nagyon jó volt. Nagyon ízlett, kellemes enyhe pilsner. Ugyan erősen szimpatizálok a katalán néppel, mégis a jelenlegi politikai helyzet miatt a spanyol zászlót vagyok kénytelen kitenni a precizitás megőrzéséhez.

Estrella Damm

Jubilálok

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , on 2011. január 10. by ronin926

Lassan beérem magam, még 14 sörös elmaradásban vagyok, viszont az állandósult torok- és mandulagyulladásaim miatt két hetes kényszerszabadságra mentem, legalábbis ami a söröket illeti. Tartózkodnom kell a hideg italoktól (jó, trappistasör azért még beférhetne így is). A következő adag, amellyel lezárom az első ötven, kiköltözésem óta elfogyasztott sört:

Apostelbräu Dinkel-Bier Németország – tönkölybúza sörről eddig nem hallottam (ahogy utánanéztem nincs is túl sok hely ahol ilyet főznének), most íme itt van. Íze csak közepesen emlékeztet a többi búzasör alap karakterére, van benne valami fura (nyilván a tönköly alapanyagból eredő) különlegesen markáns utóíz, ami nekem nagyon bejött.

Tönkölybúza

Edelweiss Kristallklar  Ausztria – ezzel a sörrel végre kivégeztem a teljes Edelweiss termékcsaládot. Szűrt voltából adódó áttetsző színe illetve kevésbé búzás íze számomra ezt teszi a legkevésbé kedvelt Edelweiss termékké (ami továbbra se jelent szart persze).

Stiegl Original Stieglbock  Ausztria – ezt a bak sörspecialitást augusztusban főzik le majd három hónapos érlelés után kerül a boltok polcaira. Íze állítólag minden évben kicsit más, de az idei alapján sose lehet annyira rossz.

Schwechater Zwickl  Ausztria – ez is egy sörkülönlegesség, a főzés után mintegy tíz hétig jó csak. Ezt a sörfajtát Kellerbiernek vagy Zwickelbiernek nevezik, pasztőrizálás és szűrés nélkül főzik. Íze radleresen enyhe, összességében jó.

Budweiser 1795 Dark Cseh Köztársaság – a név kicsit megkavaró, első ránézésre én is azt hittem, hogy a Budvar gyár egy újabb termékéről van szó. Nos, ez egy másik, jóval kisebb főzde České Budějovicéből. Sötét lagere kellemesen karamellás és kávéra is hajazó karakterrel rendelkezik, remek utóízzel.

Beer pressure

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , on 2010. november 13. by ronin926

És akkor az ígért folytatás, ezúttal a búzasörök vannak túlsúlyban:

Edelweiss Hofbräu Ausztria – őszintén bevallom, én ilyen Edelweissokról mint a Hofbräu meg a Gamsbock még sohasem hallottam. Mindkettő hozza az Edelweiss minőséget, és előbbiből a dobozos változatot felbontani és meginni a Kahlenberg tetején nem kis királyság.

Edelweiss Gamsbock Ausztria – mint tehát sikerült megtudnom, az Edelweissból létezik bak változat is, természetesen 7% feletti alkoholtartalommal. Ez utóbbi már kicsit beletúr a búzasör alapból selymes ízébe, elsőre ez kicsit furcsa volt, de szerintem megszokom a jövőben.

Edelweuiß GamsbockWeihenstephaner Dunkel Németország – a Weihenstephaner búzasöréről korábban már lelkendeztem, és a barna változattal most is ezt teszem. Az alábbi reklámon meg tudom hogy a világos verzió van, de nekem nagyon tetszik, ezért kerül ide.

Weihenstephaner

Beck’s Németország – Ez nem az a Beck’s. Talán az egyik legnagyobb különbséget az eredeti és a licensz alapján gyártott sörök között ennél a márkánál tapasztaltam, nem hiába csodálkozunk ezen minden évben el, amikor Észak-Németországban vagyunk. Ez adja.

Ottakringer Ottarocker Ausztria – érdekes márka ez az Ottakringer. Az alap változat rendkívüli módon nem ízlik, viszont az egyéb főzeteik nagyon jók. Így volt ez múltkor a Blech-hel is, most pedig a fesztiválokra szánt limitált kiadású Ottarockerrel. A kép magáért beszél.

Ottakringer Ottarocker