edelweiss havi archívum

Bullshit nélkül

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. május 10. by ronin926

A címmel ellentétben a postban mégis sok lett a bullshit. A cél amúgy a sörök előtti pofázás kihagyása volt, de látható módon ez sem sikerült. Három német, két osztrák és egy szlovén sör következik.

Bitburger Premium Pils Németország – a kinézete meg az egész körítés alapján igazi tömegsörnek tűnt, ezt is kaptam tőle. Világosarany szín, kellemes szénsavasság, kicsit komlós, könnyed íz, de semmi extra.

Laško Club Szlovénia – kíváncsian vettem meg még Budapesten ezt a szlovén sört, nagy reményeket nem fűztem persze hozzá. Kóstolása után a legmegdöbbentőbb az volt, hogy az amúgy is nagyon enyhe ízből szinte teljesen hiányzott a komló, inkább üdítőnek éreztem, mint sörnek. Most körülnézve a kritikák mindenhol lesújtóak, de szerintem egy próbát azért megért. A velem kóstoló két hölgynek jobban bejött az íze, és ezen elgondolkozva talán ez lehet ennek a sörnek az előnye: a karakteresebb ízre kevésbé fogékonyaknak is tudhat valamiféle élményt nyújtani, még ha az sajnos nem is a sör igazi élménye.

Paulaner Salvator Németország – a Paulaner dupla bakjának pohárba töltése után maga a csoda fogadott: az orromat megcsapó illatot talán az elsőként lejegyzett kommenttel tudnám leginkább illetni: húbazdmeg! Az íze is remek volt, kellemesen fedte a magas alkoholtartalmat, ami nálam külön pozitívum, hiszen nem szeretem, ha a sör mögül trampli módon kikandikál az alkohol. A Salvator készítése egyébként nagyon régi múltra tekint vissza, az eredetit több száz évvel ezelőtt a böjti időszak túlélésére fogyasztották a szerzetesek, és a receptje állítólag azóta se sokat változott. Nálam a böjt helyett a vizsgaidőszak túlélését segítette. Így nem volt nehéz.

Paulaner Salvator

Stiegl Pils Ausztria – egy itteni kutatás során a Stiegl lett a második helyezett a nagy osztrák gyárak között a minőségi söröket tekintve (legalábbis amit a fogyasztók minőségnek tartanak). Az első egyébként a Hirter lett. Persze azonnal megindult a fikázás, hogy a Stiegl milyen túlértékelt, jól működik a marketing gépezetük, de az igazat megvallva én eddig nem igazán csalódtam a Stiegl-ben, a hirti gyárban viszont már igen. Előbbi pilseni típusú söre is kellemesen hozza a fajta jellegzetességeit, kellemes, gyakran fogyasztható sör.

Erdinger Dunkel Németország – az első ebből a fajtából, amit nem melegen/műanyag palackból kell innom a buzi wackeni biztonsági őrök miatt. Ez az üveg még onnan lett megmentve, így legalább 2250 kilométert utazott mielőtt a poharamban kötött ki. Az Erdinger márkával kapcsolatban eddigi tapasztalataim elég vegyesek, bajor volt csoporttársam semmire se tartotta őket, mondván exportőrként korán lovagolták meg a búzasör-hullámot és emiatt sikerült nagy népszerűségre szert tenniük. A barnát nagyon enyhe illat jellemzi, és a sötét Franziskanerre kicsit hajazó, finom, citromos íze messziről veri az alap Erdingert (ami azért nem nehéz feladat). Bármikor tudnám inni.

Stiegl Weisse Ausztria – nyilván mindenki emlékszik rá, hogy a Stiegl-nek eddig is volt búzasöre, a Weizengold, így joggal merül fel a kérdés, hogy mi történt. A történet még gyanúsabbá válik, amint észreveszi az ember, hogy bizony a Weizengold eltűnt a boltok polcairól. Itt azonban mégse csak egy ügyes marketingfogásról van szó, egy kifutott és annyira nem fényes márka köztudatba visszahozásáról. Az okok sokkal mélyebbek, és jól jellemzik az itteni emberek világképét is. Az előző sörhöz ugyanis a Stieglnek német segítséget is igénybe kell vennie, az alapanyagok egy részét a határon túlról kellett beszereznie. Most ez megszűnt, és hatalmas büszkeséggel, nagy csinnadratta közepette jelentették be az új Stiegl búzát, ami már kizárólag osztrák alapanyagokból készül. A sör amúgy egész jó, a régit kilométerekkel veri, de újabb kóstolásokra lesz szükségem, hogy el tudjam dönteni, felér-e az Edelweiss szintjére (ha már Ausztriánál tartunk).

Stiegl Weisse

Reklámok

Ízállatkert, majomház

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. január 31. by ronin926

Tovább menetelek a sörökkel. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy célom továbbra is elsősorban a saját szórakoztatásom, a megörökítése annak hogy milyen söröket próbáltam ki, és ezt megosszam azzal akit érdekel. Nem professzionális kritikákat akarok írni, ilyet hozzáértés híján amúgy se tudnék. Csak szórakoztatni.

Anchor Liberty Ale Amerikai Egyesült Államok – Tanci esküdözött erre a San Francisco-i sörmárkára, és  meg is hívott egyre, így hát kíváncsian vártam a kóstolást. Illata határozottan aszalt gyümölcsösre emlékeztetett, de arra már nehezen tudtunk rájönni, hogy pontosan mi is rejtőzik az illat mögött.  Íze egészen komplex, az édesből fokozatosan kesernyésbe, grapefruitszerűbe vált. Olyan, mintha az ízállatkertben átmenne az ember a majomházon. Fantasztikus.

Anchor Liberty Ale

Stiegl Weizengold Ausztria – jó búzasör, kissé citromos aromával. Nekem az EdelweissFranziskanerWeihenstephaner tengely azért jobban bejött.

Raschhofer Rauchbier Ausztria – amióta hallottam a bambergi füstös sörről, mindig viszketett a tenyerem, hogy kipróbáljam valamikor. Nos, ez a márka kicsit átcseszés, mert noha szép nagy betűkkel ott van az alján hogy Deutschland, előtte kisebb betűkkel pontosítva van hogy csak a bambergi (Németország) recept alapján főzték. Persze Ausztriában. Azt hiszem ezt nevezik a fogyasztók megtévesztésének, és kezdeti rosszallásomat még tovább fokozta a rendkívül béna, akár painttel is készíthették volna címke is. Mindenesetre a kóstolás után ezt meg tudtam bocsátani. Kellemes füstöltsonkás íz, enyhe szénsavasság jellemzi, mindenképpen pozitívan csalódtam.

Puntigamer Panther Ausztria – számomra az íze már túlságosan keserű, túlságosan proli volt, leginkább az alap Ottakringerhez tudnám hasonlítani. Az alap Puntigamertől eltérően nem finom. A reklám viszont az.

Puntigamer reklám

Zwettler Saphir Ausztria – ez a zafír komlóból készült sörkülönlegesség ránézésre végre egy jó Zwettler terméknek tűnt. De ismét csalódnom kellett: bár enyhébben mint a többi eddig kóstolt Zwettlernél, de erre is jellemző az, az általam “prolinak” nevezett íz, amit ki nem állhatok. Továbbra sem sikerült jó Zwettler terméket találnom. Azt hiszem, ezután több időt fogok kivárni a következő előtt…

Jubilálok

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , on 2011. január 10. by ronin926

Lassan beérem magam, még 14 sörös elmaradásban vagyok, viszont az állandósult torok- és mandulagyulladásaim miatt két hetes kényszerszabadságra mentem, legalábbis ami a söröket illeti. Tartózkodnom kell a hideg italoktól (jó, trappistasör azért még beférhetne így is). A következő adag, amellyel lezárom az első ötven, kiköltözésem óta elfogyasztott sört:

Apostelbräu Dinkel-Bier Németország – tönkölybúza sörről eddig nem hallottam (ahogy utánanéztem nincs is túl sok hely ahol ilyet főznének), most íme itt van. Íze csak közepesen emlékeztet a többi búzasör alap karakterére, van benne valami fura (nyilván a tönköly alapanyagból eredő) különlegesen markáns utóíz, ami nekem nagyon bejött.

Tönkölybúza

Edelweiss Kristallklar  Ausztria – ezzel a sörrel végre kivégeztem a teljes Edelweiss termékcsaládot. Szűrt voltából adódó áttetsző színe illetve kevésbé búzás íze számomra ezt teszi a legkevésbé kedvelt Edelweiss termékké (ami továbbra se jelent szart persze).

Stiegl Original Stieglbock  Ausztria – ezt a bak sörspecialitást augusztusban főzik le majd három hónapos érlelés után kerül a boltok polcaira. Íze állítólag minden évben kicsit más, de az idei alapján sose lehet annyira rossz.

Schwechater Zwickl  Ausztria – ez is egy sörkülönlegesség, a főzés után mintegy tíz hétig jó csak. Ezt a sörfajtát Kellerbiernek vagy Zwickelbiernek nevezik, pasztőrizálás és szűrés nélkül főzik. Íze radleresen enyhe, összességében jó.

Budweiser 1795 Dark Cseh Köztársaság – a név kicsit megkavaró, első ránézésre én is azt hittem, hogy a Budvar gyár egy újabb termékéről van szó. Nos, ez egy másik, jóval kisebb főzde České Budějovicéből. Sötét lagere kellemesen karamellás és kávéra is hajazó karakterrel rendelkezik, remek utóízzel.

A hétvégi termés

Posted in sör with tags , , , , , , on 2010. október 11. by ronin926

Mivel a hétvégén itt volt Anikó (erről majd később írok, ha nem leszek ilyen fáradt), végre nem kellett egyedül söröznöm. Ami újdonság, hogy jobb oldalon készítettem egy sörstatisztikát is, ami országokra lebontva tartalmazza a kipróbált sörfajták számát. Ugyanott egy teljes listát is elérhet az, akit egyáltalán érdekelnek ezek a rövid, a végletekig szubjektív és rendkívül amatőr vélemények. (Legalább át tudom tekinteni hogy mit próbáltam eddig ki.) A hétvégi termés pedig:

Franziskaner Hefe-Weissbier Naturtrüb Németország – még mindig talán a legjobb búzasör, amit életemben ittam.

Franziskaner Weissbier

Zipfer Urtyp Ausztria – a Leopoldsberg tetején nagyon jól esett, karakteresebb az íze a sima Zipfernél, remek sör.

Zipfer Urtyp

Edelweiss Weißbier Dunkel Ausztria – Magyarországon nem nagyon látni, szerintem ez is odaver.

Edelweiss Dunkel

Schloss Eggenberg Samichlaus Bier Ausztria – a legkülönlegesebbet talán a végére hagytam. A gyártó ezen termékét a világ egyik legritkább söreként hirdeti, évente csak egyszer főzik, mikulás napján. A sör rendkívül erős, 14 fokos, de mégse ez érződik rajta leginkább, hanem a rendkívül édes állaga. Nagyon jó volt, de ha másfél decinél többet kellett volna innom belőle, komoly nehézségeim lettek volna a cukros íze miatt.

Schloss Eggenberg Samichlaus Bier

Hétvégi sörélmény

Posted in sör with tags , , , , , , on 2010. szeptember 11. by ronin926

Wieselburger Gold Ausztria – remek osztrák sör

Wieselburger Gold

Ottakringer 16er Blech Ausztria – szintén egész kellemes sör, emlékeimből merítkezve most azt mondom, hogy jóval jobb mint az eredeti Ottakringer

Ottakringer 16er Blech

Paulaner Hefe-Weißbier Naturtrüb Németország – szerintem senkinek sem kell bemutatni

Paulaner Hefe-Weißbier Naturtrüb

Edelweiss Hefetrüb Ausztria – szerintem senkinek sem kell bemutatni #2

Edelweiss Hefetrüb

Schöfferhofer Hefeweizen Németország – kicsit tartottam tőle, de nálam kb. a Franziskanerrel egy kategória

Schöfferhofer Hefeweizen

Az első nap Bécsben

Posted in kollégium with tags , , , on 2010. szeptember 1. by ronin926

Haus Panorama

Az első nap nem zajlott olyan zökkenőmentesen, ahogy kellett volna. Az osztrák határ után fokozatosan az autópálya mindhárom sávját megszüntették, és végül két órás késéssel értünk be Bécsbe. Sikerült lekésni a bejelentkezési időtartamot is, de a recepciós nagy kelletlenül hajlandó volt végül a másfél perces regisztrációs procedúrát lerendezni. (Amúgy szerintem egyedül annyi piercingje volt, mint itt az egész szintnek…) Kicsit később csoporttársammal (Gábor) találtunk még egy magyart, ő már nem volt ilyen szerencsés, közölték vele, hogy holnap jöjjön vissza… (Szerencsére ott aludt Gábornál, különben elég szemét helyzet lett volna…)

Hárman tettünk egy két és fél órás bemelegítő sétát Bécsben, és nem igaz hogy húsz méterenként lenne egy döneres, és kocsma is kevés. A boltban vásárol vajas croissant viszont csúnyán adta, és megvolt az első korty bécsi Almdudler és Edelweiss is.

A szoba amúgy jól néz ki, úgy tűnik nemrég volt felújítva, a kollégium is egész korrekt, de azért még nem láttam mindent. A tizenhét emeletes épület tizedik szintjén vagyok, szóval a panoráma is eléggé odaver, majd lesznek képek is. Holnap milliónyi feladat, le kell ellenőriznem a leltárt a szobában/előszobában/fürdőben található tárgyakról, bejelentkezni a hatóságnál, elintézni az internetet a szobámban, és ha marad idő akkor a bankot és a telefont is. Este pedig welcome event az intézetben, kemény lesz. Most Sólstafirt hallgatok és közben úgy érzem, beigazolódtak a félelmeim, tényleg hulla fáradtan érkeztem meg Bécsbe. Lehet le kellene feküdni.