erdinger havi archívum

Sörökről, újra

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , on 2011. december 23. by ronin926

Nem, annak hogy két és fél hónap után sörökkel töröm meg a csendet nem a lelki szegénység az oka, hanem a lustaság és a végkimerülés közeli állapot. Karácsonykor megpróbálom megfelelően visszazabálni magam az életbe, hogy utána magamról is írhassak. Most a sörök.

Carlsberg Sort Guld Dánia – Wackenben minden északi ilyet iszik, reméltem hogy nem ok nélkül. A doboz igen megnyerő, a fekete dizájn telitalálat. Sajnos már itt gyanakvást keltően megy az önreklámozás – uncompromising quality – exclusive aromatic hops. Hmm… A fekete doboz alapján barna sörre számítottam, ehelyett egy borostyánszínű, édeskés illatú folyadék fogadott. Határozottan proli ízében az édes és a keserű a lehető legkellemetlenebb módon váltakozik, a komló is csak pocsékságával tűnik ki. Csalódás, de ingyen megérte a tapasztalatot.

Erdinger Urweisse Németország – hát igen, egy újabb Erdinger, mintha nem ért volna eddig elég rossz élmény a főzdével kapcsolatban. “Vedd meg, ez talán más, igényesebbnek tűnik, tipikus bajor üvegben, naa, vedd le már a polcról!” Az Erdingerrel kapcsolatban azt hiszem soha többet nem hallgatok erre a hangra. Nem akarok szemét lenni, de ha ennek a sörnek a receptje az Erdinger gyár alapításáig visszavezethető, akkor ebben én csak arra látok bizonyítékot hogy az erdingi főzdében már akkor se nagyon tudták hogyan kell jó búzasört főzni. A sör kiöntése után azonnal feltűnt a hab hiánya, és noha a mély, narancs jegyekbe hajló szín, és a fantasztikus, citrusos illat valami nagy dolgot jelzett előre, a rendkívül vizes, citromos íz hamar elrontott mindent. Sajnálom.

Erdinger Urweisse

Riedenburger Historisches Emmer Bier  Németország  – a tavalyi Biererei-os bevásárlás abszolút telitalálat volt, ez az utolsó megmaradt üveg is páratlan élményt jelentett. A Riedenburger élen jár az egzotikus gabonafajtákból készült sörök főzésében.  Jelenlegit tönkéből készül, mélybarna szín, pörkölt maláta illat és citrusos aromák jellemzik. Íze legjobban a búzáéra hajaz, de mégis más. Remek sör, következő célpontom az alakorból készült lesz.

König Ludwig Weissbier Hell Németország – ez a sör képes egy egész napot feldobni, az egyik legjobb búzasör amit ittam. Gyönyörű, csodába illő szűretlen színével, tökéletes illatával azonnal elbűvöli az embert. Kicsit más mint a megszokott top búzasörök, íze szénsavasabb, alkoholtartalma enyhén magasabb, de jól leplezett. Csodás.

König Ludwig Weissbier

Altenmünster Brauer Bier Németország – Számomra nem igazán érthető, miért kapott ez a sör a Ratebeer-en olyan rossz kritikákat. Már a külcsín is csodás, a sör gyönyörű, dombormintás csatos üvegbe bújtatták. Illatában a komló azonnal messzire repít, íze nyers jellegű íz, fűszeres, ami egyszerre selymes, rejtélyes, összetett, de mégis harmonikus. Még ilyet!

Reklámok

Vacak sörök jegyzéke

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. szeptember 14. by ronin926

Bármennyire is hálás feladat a sörkóstolás, amikor az ember már rengeteg márkát kipróbált, sajnos be-becsúszik egy-egy olyan is, ami után egy rövid időre abbahagyná az egészet. Első gyomorforgató élményem még a Lapin Kultához köthető, de az EFES Pilsener is jól kitolt velem a végére. Gondoltam, ezek után összegyűjtök egy csokorra valót a szar sörökből, hogy együtt ócsárolhassam őket kedvemre.

Erdinger Champ Németország – az Erdinger gyár eddig eléggé felemás teljesítménnyel örvendeztetett meg, az “alap” főzeteik annyira nem emelkedtek ki, a Pikantus viszont elég meggyőző volt. A mostani, kis üvegű, leginkább baseballmezre emlékeztető címkéjű sört mindenhol nagyon innovatívnak igyekeztek feltüntetni: ez ugyanis egy közvetlenül az üvegből is iható búzasör, sőt az egyik üveg aljával a másik tetejét is ki lehet nyitni! Már ez lehangolóan hangzik, de a java még hátra van. Pohárba kitöltve cukros illat, rossz kinézet és valami szégyenteljes íz fogadja az embert. Az árpamaláta erős sziluettje sem javít az ízen. Talán életem legrosszabb búzasöre, látatlanban talán még a Borsodi Búza is verheti.

Erdinger Champ

Corona Extra Mexikó – divatsör, partisör, de szerintem egyszerűen csak egy rakás szar. Az egésznek talán az üveg a legnagyobb erénye. A Corona Extra – vagy ahogy pár országban hívják, a Coronita – jó példa arra, hogy nincsenek született vesztesek, mindenki megtalálhatja a maga szerencséjét. Elég a vacak kukoricagrízes sört vedelő mexikói munkások “menősége” ahhoz, hogy az ott nyaraló amerikai fiatalokban megteremtse a keresletet, és indulhat is a világhódítás, a hírnév – vagy inkább a hit abban hogy ez jó – fogyasztóról fogyasztóra történő járása. De a sörről is legyen pár szó: a pohárba töltve kicsit Dreheres gríz illat száll fel, íze kicsit édeskés, de a mélypontot mégis a borzasztó utóíz jelenti. Egyszerűen szörnyű.

Ottakringer Kühles Blondes Ausztria – az Ottakringerben már jó sokszor sikerült csalódni, mégis rávettem magam egy újabb kísérletre, ugyanis itt Bécsben úgy döntik magukba a Kühles Blondest az osztrákok, mintha nem lenne holnap. Még a kis üveget is alig sikerült elfogyasztani, hihetetlen vacak íze miatt minden korty kín volt a számomra (az utóíz pedig a lassan – tényleg lassan – lecsengő fájdalom). Háborúban lehetne az ellenség megtörésére használni. A legrosszabb az egészben mégis az a pillanat volt, amikor pár nappal később egy házibuliban egy tele hűtő fogadott ebből a sörből.

Egger Märzenbier Ausztria – mindig van lejjebb. A fentebb említett buliban is volt, ugyanis az Ottakringerek kifogyása után előkerült az újabb csemege, az Egger (nyilván abban bízva hogy addigra mindenki belakott már a finom Ottakringerekből és nem érzi majd hogy ez milyen szar – vagy csak tényleg szeretik). Nem részletezem az élményt, mert szerintem minden  ezzel kapcsolatos szó leírása valahol az emberiség erőforrásainak öncélú pazarlását jelentené.

Egger Märzen

Lausitzer Schwarzes Porter Németország – végezetül egy sör a wackeni kiruccanásunkról. Az üveg alapján még jó is lehetett volna, de a kóstolás után megtörtént az velem, ami eddig még sosem: nem tudtam leküzdeni egy teljes üveggel. Porterre távolról sem hajazó, szégyenteljesen vacak, édes íze Tanci szavaival élve hullámokban támad az emberre. Amikor már azt hinnéd hogy nem lehet rosszabb ez szirupos íz, két nagy hullámban tör az újabb förtelem rád. Ez volt talán idáig a legrosszabb söröm amióta írom a blogot, méltó lezárása ennek a posztnak.

Bullshit nélkül

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. május 10. by ronin926

A címmel ellentétben a postban mégis sok lett a bullshit. A cél amúgy a sörök előtti pofázás kihagyása volt, de látható módon ez sem sikerült. Három német, két osztrák és egy szlovén sör következik.

Bitburger Premium Pils Németország – a kinézete meg az egész körítés alapján igazi tömegsörnek tűnt, ezt is kaptam tőle. Világosarany szín, kellemes szénsavasság, kicsit komlós, könnyed íz, de semmi extra.

Laško Club Szlovénia – kíváncsian vettem meg még Budapesten ezt a szlovén sört, nagy reményeket nem fűztem persze hozzá. Kóstolása után a legmegdöbbentőbb az volt, hogy az amúgy is nagyon enyhe ízből szinte teljesen hiányzott a komló, inkább üdítőnek éreztem, mint sörnek. Most körülnézve a kritikák mindenhol lesújtóak, de szerintem egy próbát azért megért. A velem kóstoló két hölgynek jobban bejött az íze, és ezen elgondolkozva talán ez lehet ennek a sörnek az előnye: a karakteresebb ízre kevésbé fogékonyaknak is tudhat valamiféle élményt nyújtani, még ha az sajnos nem is a sör igazi élménye.

Paulaner Salvator Németország – a Paulaner dupla bakjának pohárba töltése után maga a csoda fogadott: az orromat megcsapó illatot talán az elsőként lejegyzett kommenttel tudnám leginkább illetni: húbazdmeg! Az íze is remek volt, kellemesen fedte a magas alkoholtartalmat, ami nálam külön pozitívum, hiszen nem szeretem, ha a sör mögül trampli módon kikandikál az alkohol. A Salvator készítése egyébként nagyon régi múltra tekint vissza, az eredetit több száz évvel ezelőtt a böjti időszak túlélésére fogyasztották a szerzetesek, és a receptje állítólag azóta se sokat változott. Nálam a böjt helyett a vizsgaidőszak túlélését segítette. Így nem volt nehéz.

Paulaner Salvator

Stiegl Pils Ausztria – egy itteni kutatás során a Stiegl lett a második helyezett a nagy osztrák gyárak között a minőségi söröket tekintve (legalábbis amit a fogyasztók minőségnek tartanak). Az első egyébként a Hirter lett. Persze azonnal megindult a fikázás, hogy a Stiegl milyen túlértékelt, jól működik a marketing gépezetük, de az igazat megvallva én eddig nem igazán csalódtam a Stiegl-ben, a hirti gyárban viszont már igen. Előbbi pilseni típusú söre is kellemesen hozza a fajta jellegzetességeit, kellemes, gyakran fogyasztható sör.

Erdinger Dunkel Németország – az első ebből a fajtából, amit nem melegen/műanyag palackból kell innom a buzi wackeni biztonsági őrök miatt. Ez az üveg még onnan lett megmentve, így legalább 2250 kilométert utazott mielőtt a poharamban kötött ki. Az Erdinger márkával kapcsolatban eddigi tapasztalataim elég vegyesek, bajor volt csoporttársam semmire se tartotta őket, mondván exportőrként korán lovagolták meg a búzasör-hullámot és emiatt sikerült nagy népszerűségre szert tenniük. A barnát nagyon enyhe illat jellemzi, és a sötét Franziskanerre kicsit hajazó, finom, citromos íze messziről veri az alap Erdingert (ami azért nem nehéz feladat). Bármikor tudnám inni.

Stiegl Weisse Ausztria – nyilván mindenki emlékszik rá, hogy a Stiegl-nek eddig is volt búzasöre, a Weizengold, így joggal merül fel a kérdés, hogy mi történt. A történet még gyanúsabbá válik, amint észreveszi az ember, hogy bizony a Weizengold eltűnt a boltok polcairól. Itt azonban mégse csak egy ügyes marketingfogásról van szó, egy kifutott és annyira nem fényes márka köztudatba visszahozásáról. Az okok sokkal mélyebbek, és jól jellemzik az itteni emberek világképét is. Az előző sörhöz ugyanis a Stieglnek német segítséget is igénybe kell vennie, az alapanyagok egy részét a határon túlról kellett beszereznie. Most ez megszűnt, és hatalmas büszkeséggel, nagy csinnadratta közepette jelentették be az új Stiegl búzát, ami már kizárólag osztrák alapanyagokból készül. A sör amúgy egész jó, a régit kilométerekkel veri, de újabb kóstolásokra lesz szükségem, hogy el tudjam dönteni, felér-e az Edelweiss szintjére (ha már Ausztriánál tartunk).

Stiegl Weisse

Sörrr

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , on 2011. március 24. by ronin926

Különösebb körítés nélkül, az újabb ötös. Vészesen közel a százhoz.

Erdinger Pikantus Németország – Igen, megvolt életem első barna búza bakja. Az Erdinger első számomra igazán jó sörét mélybarna szín, krémes, tartós világosbarna barna hab jellemzi. Hiába erős, erejét a búza selymes ízével sikerült eltűntetni, nem úgy mint például az Edelweiss Gamsbockjánál. Sőt, a búza íze és a barna sörös jelleg is kitűnően harmonizál. Alig észrevehetően szénsavassága sem válik hátrányára.

Schneider Weisse TAP7 – Unser Original Németország – a világ legrégebbi búzasörfőzdéjéből kikerült viszonylag puritán üveg először gyanakvásra késztetett, de az első korty után rá kellett jönnöm, hogy ez a sör nem véletlenül került be már többször is a Ratebeer legjobb ötven német söre közé. Színe barnás, íze a barna Franziskanerhez hasonlóan citromosabb az átlagnál. Egészen fantasztikus. A vösendorfi Intersparban sikerült beszerezni, más boltban még nem láttam. Pedig végig kellene kóstolni a többit is.

Schneider Weisse Original

Schloss Eggenberg MacQueen’s Nessie Ausztria – a Schloss Eggenberg eddig kipróbált csúcssörei mind eléggé odavertek, most sajnos viszont kicsit változott az ábra. Ez a sör is remek, de egy kategóriával lejjebb szorul, és valami hiányzik. A kuriózum megvan, a sör skót whiskymalátával készült. Az érzékszervekre gyakorolt hatás is elsőrangú, fantasztikus lágy, komlós illat, enyhén vörösbe hajló szín, és ideálisan komlós íz jellemző e sörre. A probléma viszont azzal van, hogy valamitől talán mégis kevés ez az íz, talán egy kis súly még odafért volna.

Wieselburger Stammbräu Ausztria – külsőségekre nincs panasz, az alsó-ausztriai cég ezen söre csatosüvegben, ízléses címkével érkezik. Az íz is remek, komlós, testes, amolyan finomhangolása az alap Wieselburger ízének.

Wieselburger Stammbräu

Lapin Kulta IV A Finnország – noha már régen lecsúszott ez a sör, mégis valamiért elfelejtettem írni róla. Lehet hogy azért, mert – ne szépítsünk – botrányosan szar. A nagy reményeket hatalmas pofára esés követte. A sör talán egyetlen előnye az lehetne, hogy számunkra egzotikus helyről, a sarkkör közeléből származik. És ennyi. Az íze nagyon rossz, talán a komló vibrál elég zavaróan benne, de a korábban említett proliság szinte maximumra tör itt. Miután megittam egy pohárral, még sokáig rosszul éreztem magam tőle. A messzi északon valamit csúnyán elszúrhattak.

A szokásos

Posted in sör with tags , , , , , , , , , on 2011. március 10. by ronin926

A képlet az utóbbi időben megszokott: döntően német és döntően különlegesebb sörök. Kezdjük hát.

Früh Kölsch Németország – a kölni sörök tulajdonképpen külön fajtát képviselnek a német vérvonalban. Kicsit kívülállók ők is, készítésük első blikkre leginkább a korábban bemutatott altbierrel rokon. E sört öröm volt kóstolni, enyhén komlós, savanykás íze, gyengéd szénsavassága rendkívül üdítő volt. A legjobbak között a helye.

Früh Kölsch

Erdinger Kristall  Németország – a szűrt búzasörökkel eddig nem volt túl nagy szerencsém, és az Erdinger ezen variánsa sem váltotta meg a világot ilyen tekintetben. Noha frissítő és könnyed sör volt, de egyszerűen elvesztett a búzás jelleg, a nyers íz pedig nem hasonlítható össze egy igazán jó szűretlen búzasör ízével. Ez van.

Aecht Schenkerla Märzen Németország – a Raschhofer korábban bemutatott füstöltsonkaízű söre után végre az igazi füstös sört, a kategória leghíresebbét is sikerült megkóstolni. Ég és föld a kettő. Itt egy sokkal intenzívebb, csokoládés jegyeket mutató sör fogadott, a füstösség pedig nem sonkajellegű volt. Elsősorban a sör utóízében jelentkezett, a kortyok lenyelése után mintha nagyon kellemes füst járná át az ember száját, simogatóan tekergőzne benne. Számomra az egyik legnagyobb eddigi sörélményemet jelentette, és nem tudok erekció nélkül gondolni arra, hogy a Märzenen kívül még többek között búzasört, és bakot is gyártanak füstös kivitelben.

Aecht Schenkerla Märzen

Gösser Gold Ausztria – folytatom a Gösser gyár szortimentjének feltérképezését. Ezúttal egy nevéhez hű, gyönyörűen aranyszínű, friss, üde, tavaszias ízű sör élményével gazdagodtam. Olyan volt ez mint ahogy az első tavaszi napsugarak beragyogják a várost. Enyhén, simogatóan. Eddig a legjobb Gösser amit kóstoltam.

Tovább, tovább

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , on 2011. március 3. by ronin926

Ha jól számolom, ismét nyolcsörös lemaradásban vagyok, ideje tenni valamit ez ellen. Mai kínálatunk megint kevésbé hétköznapi, mostanában így megy ez, mindig van valamit ünnepelni (vagy egy sörnek közeledik a szavatossága a határidő felé). Íme a mai porció, ezúttal osztrák sör nélkül, összességében a hetvenötöt elérve.

Jever Pilsener Németország – Ez a fríz sört augusztus óta tartogattam a budapesti kamraszekrényen, valahogy sose jött össze a találkozásunk eddig, de most végre sikerült időt szakítanom rá. Háát. Tipikus, kesernyés-komlós pilseni ízébe pörkölt maláta keveredik, és ez emeli ezt a sört egyenesen az élmezőnybe. Fantasztikus. Szerencse hogy itt Bécsben a boltokban is lehet kapni, azt hiszem hű fogyasztó leszek.

Jever Pilsner

Anchor Porter Amerikai Egyesült Államok – a San Francisco-i kézműves sörök egyikét már korábban, nagy lelkesedések között sikerült bemutatnom, ezúttal a porter a soros. Ez is a tökéletesség határait súrolja, ízében az étcsoki szinte simogatja az ember nyelvét, és az utóíze is fantasztikus. Szénsavassága pont tökéletes. Így kell jó portert csinálni.

Diebels Alt Németország – Szar viccel élve ez a sör kezdett már nagyon alttá válni, ugyanis átlépte a szavatossági határát, mire az asztalra került. Ezek a sörök a Rajna-vidékről származnak, Düsseldorf környékéről. Különleges technológiával készítik őket, ami a felső erjesztésből és az alsóból is merít elemeket, és a sörbeli “alt” is az eljárás régiségére utal. Színe mélybarna, íze csokiszerű/karamellás. Enyhén szénsavas, de ami még érdekesebb, ízébe enyhe, szomjoltó savanyúság is elegyedik, ami tipikus altbieres jegy. Remek sör ez is, legközelebb egy kevésbé elterjedt márkát is kipróbálok.

Diebels Alt

Erdinger Weißbier Németország – Noha a sima Erdingert sose szerettem annyira, most mégis tettem egy újabb próbát. Bajor csoporttársam szerint az Erdinger felfújt dolog, és ismertségük onnan származtatható, hogy viszonylag korán észbe kaptak és az elsők között kezdték exportálni Németországból a búzasört. Nos, az újabb próba se kedveltette meg velem a márkát: kevésbé jó mint a csúcs búzasörök (Franziskaner, Weihenstephaner, stb.), íze valahogy kevésbé simogató, gyík.