A szokásos

A képlet az utóbbi időben megszokott: döntően német és döntően különlegesebb sörök. Kezdjük hát.

Früh Kölsch – a kölni sörök tulajdonképpen külön fajtát képviselnek a német vérvonalban. Kicsit kívülállók ők is, készítésük első blikkre leginkább a korábban bemutatott altbierrel rokon. E sört öröm volt kóstolni, enyhén komlós, savanykás íze, gyengéd szénsavassága rendkívül üdítő volt. A legjobbak között a helye.

Erdinger Kristall   – a szűrt búzasörökkel eddig nem volt túl nagy szerencsém, és az Erdinger ezen variánsa sem váltotta meg a világot ilyen tekintetben. Noha frissítő és könnyed sör volt, de egyszerűen elvesztett a búzás jelleg, a nyers íz pedig nem hasonlítható össze egy igazán jó szűretlen búzasör ízével. Ez van.

Aecht Schenkerla Märzen – a Raschhofer korábban bemutatott füstöltsonkaízű söre után végre az igazi füstös sört, a kategória leghíresebbét is sikerült megkóstolni. Ég és föld a kettő. Itt egy sokkal intenzívebb, csokoládés jegyeket mutató sör fogadott, a füstösség pedig nem sonkajellegű volt. Elsősorban a sör utóízében jelentkezett, a kortyok lenyelése után mintha nagyon kellemes füst járná át az ember száját, simogatóan tekergőzne benne. Számomra az egyik legnagyobb eddigi sörélményemet jelentette, és nem tudok erekció nélkül gondolni arra, hogy a Märzenen kívül még többek között búzasört, és bakot is gyártanak füstös kivitelben.

Gösser Gold – folytatom a Gösser gyár szortimentjének feltérképezését. Ezúttal egy nevéhez hű, gyönyörűen aranyszínű, friss, üde, tavaszias ízű sör élményével gazdagodtam. Olyan volt ez mint ahogy az első tavaszi napsugarak beragyogják a várost. Enyhén, simogatóan. Eddig a legjobb Gösser amit kóstoltam.