ottakringer havi archívum

Vacak sörök jegyzéke

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. szeptember 14. by ronin926

Bármennyire is hálás feladat a sörkóstolás, amikor az ember már rengeteg márkát kipróbált, sajnos be-becsúszik egy-egy olyan is, ami után egy rövid időre abbahagyná az egészet. Első gyomorforgató élményem még a Lapin Kultához köthető, de az EFES Pilsener is jól kitolt velem a végére. Gondoltam, ezek után összegyűjtök egy csokorra valót a szar sörökből, hogy együtt ócsárolhassam őket kedvemre.

Erdinger Champ Németország – az Erdinger gyár eddig eléggé felemás teljesítménnyel örvendeztetett meg, az “alap” főzeteik annyira nem emelkedtek ki, a Pikantus viszont elég meggyőző volt. A mostani, kis üvegű, leginkább baseballmezre emlékeztető címkéjű sört mindenhol nagyon innovatívnak igyekeztek feltüntetni: ez ugyanis egy közvetlenül az üvegből is iható búzasör, sőt az egyik üveg aljával a másik tetejét is ki lehet nyitni! Már ez lehangolóan hangzik, de a java még hátra van. Pohárba kitöltve cukros illat, rossz kinézet és valami szégyenteljes íz fogadja az embert. Az árpamaláta erős sziluettje sem javít az ízen. Talán életem legrosszabb búzasöre, látatlanban talán még a Borsodi Búza is verheti.

Erdinger Champ

Corona Extra Mexikó – divatsör, partisör, de szerintem egyszerűen csak egy rakás szar. Az egésznek talán az üveg a legnagyobb erénye. A Corona Extra – vagy ahogy pár országban hívják, a Coronita – jó példa arra, hogy nincsenek született vesztesek, mindenki megtalálhatja a maga szerencséjét. Elég a vacak kukoricagrízes sört vedelő mexikói munkások “menősége” ahhoz, hogy az ott nyaraló amerikai fiatalokban megteremtse a keresletet, és indulhat is a világhódítás, a hírnév – vagy inkább a hit abban hogy ez jó – fogyasztóról fogyasztóra történő járása. De a sörről is legyen pár szó: a pohárba töltve kicsit Dreheres gríz illat száll fel, íze kicsit édeskés, de a mélypontot mégis a borzasztó utóíz jelenti. Egyszerűen szörnyű.

Ottakringer Kühles Blondes Ausztria – az Ottakringerben már jó sokszor sikerült csalódni, mégis rávettem magam egy újabb kísérletre, ugyanis itt Bécsben úgy döntik magukba a Kühles Blondest az osztrákok, mintha nem lenne holnap. Még a kis üveget is alig sikerült elfogyasztani, hihetetlen vacak íze miatt minden korty kín volt a számomra (az utóíz pedig a lassan – tényleg lassan – lecsengő fájdalom). Háborúban lehetne az ellenség megtörésére használni. A legrosszabb az egészben mégis az a pillanat volt, amikor pár nappal később egy házibuliban egy tele hűtő fogadott ebből a sörből.

Egger Märzenbier Ausztria – mindig van lejjebb. A fentebb említett buliban is volt, ugyanis az Ottakringerek kifogyása után előkerült az újabb csemege, az Egger (nyilván abban bízva hogy addigra mindenki belakott már a finom Ottakringerekből és nem érzi majd hogy ez milyen szar – vagy csak tényleg szeretik). Nem részletezem az élményt, mert szerintem minden  ezzel kapcsolatos szó leírása valahol az emberiség erőforrásainak öncélú pazarlását jelentené.

Egger Märzen

Lausitzer Schwarzes Porter Németország – végezetül egy sör a wackeni kiruccanásunkról. Az üveg alapján még jó is lehetett volna, de a kóstolás után megtörtént az velem, ami eddig még sosem: nem tudtam leküzdeni egy teljes üveggel. Porterre távolról sem hajazó, szégyenteljesen vacak, édes íze Tanci szavaival élve hullámokban támad az emberre. Amikor már azt hinnéd hogy nem lehet rosszabb ez szirupos íz, két nagy hullámban tör az újabb förtelem rád. Ez volt talán idáig a legrosszabb söröm amióta írom a blogot, méltó lezárása ennek a posztnak.

Újabb ötös

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. április 26. by ronin926

Vizsgaidőszak, tanulás, a söröknek így csak a fogyasztására volt időm, és ha jól számolom egy 13 sörös lemaradást sikerült összehoznom. Jók, rosszak, prémium és kommerszebb vegyesen, első felvonás a százig.

Anchor Old Foghorn Amerikai Egyesült Államok – nagyon vártam már az első találkozást az eddigi tapasztalataim alapján csak szuperlatívuszok használatával leírható Anchor gyár árpabor jellegű sörével. A sötét szín mögött egy fantasztikusan mély illat húzódott meg, és az ízzel együtt betörőként lopakodva, szinte észrevétlenül csempészte be a nedű magas alkoholtartalmát a szervezetembe. De végül becsempészték, és alattomosan megütött ez a sör. Összességében a tapasztalataim ismét nagyon jók, de a korábban kóstolt két Anchor termék (a fantasztikusan komplex ízvilágú Liberty Ale és a lehengerlő Porter) mellett sajnos csak harmadik tud lenni.

Anchor Old Foghorn

Löwenbräu Triumphator Németország – a sima Löwenbräu keltette keserű csalódás után a gyárnak még egy esélyt adva kipróbáltam a főzde csúcssörét is. Igen jó dupla bak, de számomra az íze nem volt olyan kiemelkedő, hogy rendszeres fogyasztóvá váljak.

Thurn und Taxis Roggenbier Németország – már korábban is volt szerencsém rozssörhöz, de ezúttal egy jóval nagyon tiszteletben tartott, a Paulaner alá tartozó márkát sikerült kipróbálnom. Vöröses-barnás színe, fantasztikus illata, már előre lenyűgözött. Az íze sem keltett csalódást, leginkább a búzával rokon, de annál jóval erőteljesebb íz fogadott.

EFES Pilsener Törökország – az EFES csoport Törökország és a Közel-Kelet egyik legnagyobb sörszállítója, és a rengeteg török bevándorló miatt nem meglepő, hogy fő terméküket, a pilzeni típusú világos sörüket immár Bécsben is lehet kapni. Három decis üvegben, nem túl visszafogott áron a prémium sörök látszatát keltheti. Az üvegen szereplő “Monde Selection” díj viszont már előre félelemmel töltött el, sok jót ez nem jelenthet. A sör habja túl szabályos és túl tartós hab, ráadásul elég furcsán esik össze a tetején. Szénsavassága furcsa, de kellemes, az íz a várthoz képest eleinte kicsit pozitív csalódásnak tűnő, Estrella Dammra emlékeztető volt. Egy idő után viszont határozottan egyre kevésbé esett jól, és a három deci végére ez igen kínossá vált. Összességében nem ajánlom, esetleg egyszeri kipróbálásra, vagy villogásként, hogy ittunk török sört is.

EFES Pilsener

Ottakringer Schnitt  Ausztria – ismét sikerült belenyúlnom: félbarna, leértékelt Ottakringer. Az illata egész jó volt, eleinte az íze is, de a végére már igen nehezen csúszott le. Így számomra megdőlt az a korábbi sejtés, hogy az Ottakringernek az alapsörén kívül a többi főzete elfogadható, ez nem volt az sajnos. A sör legérdekesebb pontja talán a Frische-Verschluss kupak volt, aminek belső, gumis részével tökéletesen vissza lehet zárni a sört. Már ha van olyan ember, aki ilyen dologra vetemedne.

Those Whom The Gods Detest Tour 2011

Posted in koncert, sör, zene with tags , , , , , , , , , on 2011. február 2. by ronin926

Nile, Melechesh, Dew-Scented, Zonaria, Darkrise, Harmanic, Void Creation @ Szene

Nile @SzeneAmikor bejelentették a Nile-turné állomásait, és láttam, hogy a bécsi koncert péntekre, a budapesti szombatra esik, eredeti tervem az volt, hogy mindkét helyen ott leszek (ilyet úgyse csináltam még). Miután viszont úgy esett, hogy Tanci és Gergő kijöttek a bécsi koncertre, inkább itt maradtunk szombaton is és itt döglöttük el az időt.

Mivel az este a hat előzenekar miatt meglehetősen korán (ötkor) kezdődött, és előtte még ennünk kellett valamit, ezért csak a Zonaria környékén érhettünk a Szenébe. Sajnos erről a zenekarról sem tudok semmit sem írni, mert számunkra csupán a fő hármas volt releváns, addig nem nagyon néztünk be a koncertterembe, inkább a kerthelyiségben ittuk a  három és fél eurós Ottakringereket… (Szerencsére csak kettőt.)

A Dew-Scented előtt mindenesetre már befelé vettük az irányt. A hangzás a Szenében ismét remek volt, a Dew-Scentedet pedig simán el lehet nézni húsz-harminc percig, noha a számok egy kaptafára mennek, de mégis olyan erő és lendület van bennük, hogy nehezen unja meg az ember. Csalódást se nagyon tudnak okozni emiatt, hozták azt a színvonalat, amit már a Wackenen is láthattam.

Melechesh

A Melechesh ellenben teljesen lehangoló volt. Noha ők hozták ki számomra a tavalyi év egyik legjobb albumát, élőben mégis csalódást jelentettek. A zenéjük így túl egysíkű, a keleties témák nem túl változatosak, a kórusos kántálások pedig felvételről mentek, pedig ezeket simán lehetett volna három mikrofonnal élőben is reprodukálni, és az igencsak odasújtott volna. De így ez kevés volt…

Mindenesetre talán pont emiatt voltak ők a “tökéletes” választás a Nile elé. Az amerikaiak ugyanis megmutatták, hogy hogyan kell ezt a keleti témák – metal fúziót vérprofin és tökéletesen űzni. A Szene vérprofi hangzása mellett a három mikrofonos, váltott vokálozás szinte extatikus állapotba hozta az embert, Karl Sanders játéka tökéletes volt, a számok közötti instrumentális, akusztikus átkötőrészek arányát is sikerült tökéletesen eltalálni. Minden tekintetében tökéletes koncert volt, az eddigi három Nile koncertem közül messze a legjobb. (Bár az elsőből csak kevés dologra emlékszem…)

Nile

Még ide tartozik, hogy olvastam olyan kritikát a budapesti koncertről, amely szinte minden második gondolatként azt emeli ki, hogy a Nile két album óta semmi újat nem tud alkotni,  nem váltja meg a világot, egyre és egyre gyengébb dolgokat ad ki, az  In Their Darkened Shines pedig a leggyengébb lemezük. Nos, én ezzel egyáltalán nem értek egyet. A Nile már azzal megváltotta a világot, hogy ezt a teljesen egyedi zenét megalkotta.  Leggyengébb albumról sincs értelme beszélni, ugyanis mindegyik olyan színvonalat hoz, ami messze veri az összes többi zenekar legalább 95%-át, világklasszis. A lemezek közötti óriási változást hiányán feszengeni is túlzás, mivel pont az alapvető stílusjegyek azok, amik meghatározzák ezt a zenekart. Ebből kitörve az egész értelme veszne el, megszűnne Nile-ának lenni. De a skatulyázottság sem akadályozhatja meg a változatosságot, és ahogy a különböző lemezeken hallatszik, ezt nem is teszi meg. Mi pedig a Nile-t így szeretjük.

Ízállatkert, majomház

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. január 31. by ronin926

Tovább menetelek a sörökkel. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy célom továbbra is elsősorban a saját szórakoztatásom, a megörökítése annak hogy milyen söröket próbáltam ki, és ezt megosszam azzal akit érdekel. Nem professzionális kritikákat akarok írni, ilyet hozzáértés híján amúgy se tudnék. Csak szórakoztatni.

Anchor Liberty Ale Amerikai Egyesült Államok – Tanci esküdözött erre a San Francisco-i sörmárkára, és  meg is hívott egyre, így hát kíváncsian vártam a kóstolást. Illata határozottan aszalt gyümölcsösre emlékeztetett, de arra már nehezen tudtunk rájönni, hogy pontosan mi is rejtőzik az illat mögött.  Íze egészen komplex, az édesből fokozatosan kesernyésbe, grapefruitszerűbe vált. Olyan, mintha az ízállatkertben átmenne az ember a majomházon. Fantasztikus.

Anchor Liberty Ale

Stiegl Weizengold Ausztria – jó búzasör, kissé citromos aromával. Nekem az EdelweissFranziskanerWeihenstephaner tengely azért jobban bejött.

Raschhofer Rauchbier Ausztria – amióta hallottam a bambergi füstös sörről, mindig viszketett a tenyerem, hogy kipróbáljam valamikor. Nos, ez a márka kicsit átcseszés, mert noha szép nagy betűkkel ott van az alján hogy Deutschland, előtte kisebb betűkkel pontosítva van hogy csak a bambergi (Németország) recept alapján főzték. Persze Ausztriában. Azt hiszem ezt nevezik a fogyasztók megtévesztésének, és kezdeti rosszallásomat még tovább fokozta a rendkívül béna, akár painttel is készíthették volna címke is. Mindenesetre a kóstolás után ezt meg tudtam bocsátani. Kellemes füstöltsonkás íz, enyhe szénsavasság jellemzi, mindenképpen pozitívan csalódtam.

Puntigamer Panther Ausztria – számomra az íze már túlságosan keserű, túlságosan proli volt, leginkább az alap Ottakringerhez tudnám hasonlítani. Az alap Puntigamertől eltérően nem finom. A reklám viszont az.

Puntigamer reklám

Zwettler Saphir Ausztria – ez a zafír komlóból készült sörkülönlegesség ránézésre végre egy jó Zwettler terméknek tűnt. De ismét csalódnom kellett: bár enyhébben mint a többi eddig kóstolt Zwettlernél, de erre is jellemző az, az általam “prolinak” nevezett íz, amit ki nem állhatok. Továbbra sem sikerült jó Zwettler terméket találnom. Azt hiszem, ezután több időt fogok kivárni a következő előtt…

Beer pressure

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , on 2010. november 13. by ronin926

És akkor az ígért folytatás, ezúttal a búzasörök vannak túlsúlyban:

Edelweiss Hofbräu Ausztria – őszintén bevallom, én ilyen Edelweissokról mint a Hofbräu meg a Gamsbock még sohasem hallottam. Mindkettő hozza az Edelweiss minőséget, és előbbiből a dobozos változatot felbontani és meginni a Kahlenberg tetején nem kis királyság.

Edelweiss Gamsbock Ausztria – mint tehát sikerült megtudnom, az Edelweissból létezik bak változat is, természetesen 7% feletti alkoholtartalommal. Ez utóbbi már kicsit beletúr a búzasör alapból selymes ízébe, elsőre ez kicsit furcsa volt, de szerintem megszokom a jövőben.

Edelweuiß GamsbockWeihenstephaner Dunkel Németország – a Weihenstephaner búzasöréről korábban már lelkendeztem, és a barna változattal most is ezt teszem. Az alábbi reklámon meg tudom hogy a világos verzió van, de nekem nagyon tetszik, ezért kerül ide.

Weihenstephaner

Beck’s Németország – Ez nem az a Beck’s. Talán az egyik legnagyobb különbséget az eredeti és a licensz alapján gyártott sörök között ennél a márkánál tapasztaltam, nem hiába csodálkozunk ezen minden évben el, amikor Észak-Németországban vagyunk. Ez adja.

Ottakringer Ottarocker Ausztria – érdekes márka ez az Ottakringer. Az alap változat rendkívüli módon nem ízlik, viszont az egyéb főzeteik nagyon jók. Így volt ez múltkor a Blech-hel is, most pedig a fesztiválokra szánt limitált kiadású Ottarockerrel. A kép magáért beszél.

Ottakringer Ottarocker

Sose érek a végére

Posted in sör with tags , , , , , , , on 2010. november 1. by ronin926

Az utóbbi időben kissé elmaradtak a sörös postok, de ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna miről írni. Íme az újabb termés:

Gösser Märzen Ausztria – a jó öreg Gösser, ezúttal itt gyártva. Még mindig szánalmasnak tartom, hogy nem tudják Stájerországból importálni. Amúgy remek.

Gösser Stiftsbräu Ausztria – apátsági Gösser, leginkább a Dreher Bakra emlékeztető ízzel, alacsonyabb alkoholtartalommal.

Gösser sörök

Augustiner Edelstoff Németország – talán az egyik legjobb bajor sör, a bajor csoporttársam is rendkívüli módon lelkendezett, amikor megpillantottuk egy kávézó itallapján. Van is miért.

Hirter Privat Pils Ausztria – ez a sör nekem annyira nem ízlett, alap Ottakringer jellege volt, ami nem az esetem. A nevét elsőre viszont jól félreolvastam. :)

Hirter Privat Pils

Heti sörélmény

Posted in sör with tags , , on 2010. szeptember 19. by ronin926

Küldetésem, hogy két év alatt az Ausztriában fellelhető szinte összes sörfajtát végigigyam, tovább folytatódik.

Ottakringer Helles Ausztria – jól emlékeztem, ez a sör tényleg szar. Érdekes, hogy a múltkori, szintén Ottakringer Blech 16er viszont eléggé adta.

Ottakringer

Pilsner Urquell Cseh Köztársaság – senkinek sem kell bemutatni, de az Ottakringer által okozott keserű sebeket csak ez a sör tudta begyógyítani. Fantasztikus komlósság, tökélybe hajló íz, dicséretes üzletpolitika (nincs licensz alapján utángyártás sehol).

Pilsner Urquell