paulaner havi archívum

Wacken sörös szemmel

Posted in koncert, sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. október 5. by ronin926

Az idei Wackenre azzal a nem titkolt (sőt inkább élénken hangoztatott) céllal mentem ki, hogy az autentikus észak-német környezetben megpróbáljak minél több sört bezsákolni. Sajnos a tervezett “sporttáskányi sör haza” akció meghiúsult a szervezők retek hozzáállása miatt (megint nem lehetett üveget bevinni a kempingbe, így nem tudtam volna hol tartani őket, a hazainduláskor meg már zárva volt minden), de a reggeli szupermarketes mókák így is rendesen hozzájárultak a sikerhez. Egészen meglepő, hogy noha minden reggel fél órán át söröket hűtöttünk a mélyhűtött áruk között, öt percenként ellenőrizve a hőfokot, egyszer sem buktunk le. Na de jöjjenek a kipróbált sörök, amennyire lehet, kronologikus sorrendben.

Bernard Sváteční Ležák Cseh Köztársaság – a cseh benzinkutaknál megéri sört venni, annak ellenére is, hogy teljesen hasraütésszerűen váltják az eurót. Ezért a sörért 1,9 eurót fizettem, a következő Staropramenért egy másik kútnál – hiába került cseh koronában csak egy kicsivel kevesebbe – 0,9-et. Nem baj, nyaraló nem foglalkozik ilyenekkel. A csatos üveget kibontva kellemes aroma szállt fel, remek. A sör íze elég erősen komlós, még a pilzeni sörök közül is kiemelkedik. Mégis megőriz valami lágyságot magában, kellemes útitárs. Összességében kitűnő sör volt, de a később bemutatandó – cseh sörfesztiválon kipróbált – szűretlen Bernardot nem tudta megverni. Csak találnám már meg a jegyzeteimet…

Bernard Sváteční Ležák

Staropramen 11° Jedenáctka Cseh Köztársaság – a Staropramen tavaly dobta piacra ezt a karamellmalátával készült sört. Kóstolás után az elején még sima világos láger íz fogadja az embert, később elő-elő bújik valami pörkölt malátás jelleg, egyre intenzívebben, de végig a háttérben maradva. Kellemes élmény volt, többre nem is számítottam.

Dithmarscher Dunkel Németország – korábban már volt szerencsém ezen észak-német családi sörfőzde söreit kipróbálni, de erősen megkopott emlékeim újrázásért könyörögtek. Söreikre a komló-központúság a leginkább megfelelő jelző, valóban, a Flensburgerhez hasonló ízvilággal rukkolnak elő, csak még egy kicsit keményebben, ami nekem nagyon bejön. Mivel nem vagyok szakértő, ezért csak tippelni tudok, hogy Észak-Németországban valami egyedi komlófajtát használnak ami ilyen söröket eredményez.

Dithmarscher

Dithmarscher Urtyp Németország – az Urtyp is ugyanazokat a lehengerlő komlós jegyeket hozza, mint a barna változat, talán kicsit szénsavasabban és erősebb ízvilággal. Nem igazán értem az ezeket a söröket érő negatív kritikákat (például a ratebeeren), nekem – és a velem kóstolóknak – tényleg élményt jelentettek. Persze ez legalább annyira szubjektív dolog mint filmekről vagy zenéről beszélni, ezért nem is érint igazán meg ha az emberek nagy része másként vélekedik. Szerencsére jelen esetben nem vagyok egyedül, ahogy látom, a Dithmarschernek még rajongói klubja is van.

Einbecker Ur-Bock Dunkel Németország – az üveget kézbe véve rögtön propaganda fogad – “a baksör szülőhazájából”. Nálam ez ellentétes hatást keltett, magasabbra helyezte az elvárásaimat. Szerencsére a sörre így sem tudok rosszat mondani, kitűnő, friss és robusztus de mégis simogató íze  hamar levett a lábamról.

5,0 Original Pils Németország – ha egy sör az alkoholtartalmat előtérbe helyezve próbálja eladni magát, ott már nagy baj lehet. És valóban. Jó taktika, ha színvonaltalan tömegsört akarunk a piacra dobni (és valóban, a fesztiválon kb. minden harmadik ember ilyet ivott). Íze is ennek megfelelő, néha inkább zavaróba átcsapó. Ha a részegedés a cél, akkor megfelelő ital, ha az ízére is oda akar figyelni az ember, akkor viszont kellemetlen csalódás éri.

Duckstein Original  Németország  – az előző sörrel szemben itt minden a minőségre volt kihegyezve. Bükkfás érlelés, a sörfőzőmester tökéletes minőséget igazoló aláírása az amúgy gyönyörű palack nyakán, propagandaszöveg. A sör  igazi altbier, mint a korábban kipróbált Diebels. Íze kiegyensúlyozott, kellemes, inkább malátás, enyhe pörkölt és talán csipetnyi füstös jelleggel.

Duckstein Original

Paulaner Hefeweissbier Dunkel Németország – barna búza Paulanert itt még sehol nem láttam, így rögtön a mélyhűtőpultba került ez is. Úgy tűnik, a Paulaner nem tud rossz sört alkotni, barna búzájuk is a tökéletességről alkotott fogalmaimat igyekezett újradefiniálni. Leginkább citrusos aromákat sikerült kiéreznem (a többi barna búzához hasonlóan), és maga az íz annyira meggyőző volt, hogy ez a sör nálam legalább egy szintre került a többi remek barna búzával (Weihenstephaner Dunkel, Franziskaner Dunkel). Remélem itt is találok egy helyet, ahol elérhető áron hozzá lehet jutni.

Dithmarscher Pilsner Németország – ez a változat talán egy kicsit jellegtelenebb volt, mint az előző két Dithmarscher termék (a komló íze se volt olyan áttörő), de a wackeni játszótér padján punnyadva így is kellemes színt vitt a napomba. (Vajon a gyerekek a fesztivál alatt el vannak tiltva a játszótértől?)

Beck’s Gold Németország – kellemes levezető sör volt ez a hazaúton, az alap Beck’s-nél talán egy kicsit jobb ízvilággal, de kiugróan nagy különbséget nem éreztem köztük.

Krombacher Pils Németország – a hazaút másik söre szintén nem rejtett magában nagy meglepetéseket, kellemes, szinte mindig fogyasztható pilzeni. Semmi különös.

A wackenbeli sörökből folytatás következik, mivel az utolsó reggel két vödörnyi, kempingben hagyott, tökéletes állapotú sörkollekciót  (belga, dán, német, stb. sörökkel) sikerült összeszednem. Muhaha.

Jutalom vizsgák után

Posted in kép, sör with tags , , , , , , , , , , on 2011. július 27. by ronin926

Szajré a Bier Imperiumból.

A szajré B-J: Altenmünster Brauer Bier, Augustiner Weissbier, Aecht Schenkerla Rauchbier Weizen, Paulaner Urtyp, Schneider Weisse Tap 6 Aventinus

Bullshit nélkül

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. május 10. by ronin926

A címmel ellentétben a postban mégis sok lett a bullshit. A cél amúgy a sörök előtti pofázás kihagyása volt, de látható módon ez sem sikerült. Három német, két osztrák és egy szlovén sör következik.

Bitburger Premium Pils Németország – a kinézete meg az egész körítés alapján igazi tömegsörnek tűnt, ezt is kaptam tőle. Világosarany szín, kellemes szénsavasság, kicsit komlós, könnyed íz, de semmi extra.

Laško Club Szlovénia – kíváncsian vettem meg még Budapesten ezt a szlovén sört, nagy reményeket nem fűztem persze hozzá. Kóstolása után a legmegdöbbentőbb az volt, hogy az amúgy is nagyon enyhe ízből szinte teljesen hiányzott a komló, inkább üdítőnek éreztem, mint sörnek. Most körülnézve a kritikák mindenhol lesújtóak, de szerintem egy próbát azért megért. A velem kóstoló két hölgynek jobban bejött az íze, és ezen elgondolkozva talán ez lehet ennek a sörnek az előnye: a karakteresebb ízre kevésbé fogékonyaknak is tudhat valamiféle élményt nyújtani, még ha az sajnos nem is a sör igazi élménye.

Paulaner Salvator Németország – a Paulaner dupla bakjának pohárba töltése után maga a csoda fogadott: az orromat megcsapó illatot talán az elsőként lejegyzett kommenttel tudnám leginkább illetni: húbazdmeg! Az íze is remek volt, kellemesen fedte a magas alkoholtartalmat, ami nálam külön pozitívum, hiszen nem szeretem, ha a sör mögül trampli módon kikandikál az alkohol. A Salvator készítése egyébként nagyon régi múltra tekint vissza, az eredetit több száz évvel ezelőtt a böjti időszak túlélésére fogyasztották a szerzetesek, és a receptje állítólag azóta se sokat változott. Nálam a böjt helyett a vizsgaidőszak túlélését segítette. Így nem volt nehéz.

Paulaner Salvator

Stiegl Pils Ausztria – egy itteni kutatás során a Stiegl lett a második helyezett a nagy osztrák gyárak között a minőségi söröket tekintve (legalábbis amit a fogyasztók minőségnek tartanak). Az első egyébként a Hirter lett. Persze azonnal megindult a fikázás, hogy a Stiegl milyen túlértékelt, jól működik a marketing gépezetük, de az igazat megvallva én eddig nem igazán csalódtam a Stiegl-ben, a hirti gyárban viszont már igen. Előbbi pilseni típusú söre is kellemesen hozza a fajta jellegzetességeit, kellemes, gyakran fogyasztható sör.

Erdinger Dunkel Németország – az első ebből a fajtából, amit nem melegen/műanyag palackból kell innom a buzi wackeni biztonsági őrök miatt. Ez az üveg még onnan lett megmentve, így legalább 2250 kilométert utazott mielőtt a poharamban kötött ki. Az Erdinger márkával kapcsolatban eddigi tapasztalataim elég vegyesek, bajor volt csoporttársam semmire se tartotta őket, mondván exportőrként korán lovagolták meg a búzasör-hullámot és emiatt sikerült nagy népszerűségre szert tenniük. A barnát nagyon enyhe illat jellemzi, és a sötét Franziskanerre kicsit hajazó, finom, citromos íze messziről veri az alap Erdingert (ami azért nem nehéz feladat). Bármikor tudnám inni.

Stiegl Weisse Ausztria – nyilván mindenki emlékszik rá, hogy a Stiegl-nek eddig is volt búzasöre, a Weizengold, így joggal merül fel a kérdés, hogy mi történt. A történet még gyanúsabbá válik, amint észreveszi az ember, hogy bizony a Weizengold eltűnt a boltok polcairól. Itt azonban mégse csak egy ügyes marketingfogásról van szó, egy kifutott és annyira nem fényes márka köztudatba visszahozásáról. Az okok sokkal mélyebbek, és jól jellemzik az itteni emberek világképét is. Az előző sörhöz ugyanis a Stieglnek német segítséget is igénybe kell vennie, az alapanyagok egy részét a határon túlról kellett beszereznie. Most ez megszűnt, és hatalmas büszkeséggel, nagy csinnadratta közepette jelentették be az új Stiegl búzát, ami már kizárólag osztrák alapanyagokból készül. A sör amúgy egész jó, a régit kilométerekkel veri, de újabb kóstolásokra lesz szükségem, hogy el tudjam dönteni, felér-e az Edelweiss szintjére (ha már Ausztriánál tartunk).

Stiegl Weisse

>Kreativitásmentes cím<

Posted in koncert, sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , , on 2010. december 22. by ronin926

A sörös posztok nagy száma miatt a címek kitalálása terén fantáziám a nullához közeledik, ezért most nem is erőlködök. Ezúttal azonban más miatt is dilemmában vagyok. A célom a két év összes sörét feljegyezni, viszont ez esetben a magyarokat is fel kellene sorolni. Márpedig a söradatbázis komolyságából jócskán levenne, ha ilyen sörök mellé például (a koncerteken, társasági eseményeken nyilván megkerülhetetlen) Arany Ászok is bekerülne.

A színvonal felhígulását ezért a magyar sörök kihagyásával igyekszem megakadályozni. Amúgy is, itthon a “kukoricagríz-kultúra” elburjánzása miatti egyéb felhígulás is olyan bicskanyitogató, hogy csak magamat hergelném fel az ilyen sörök akárcsak pár szavas értékelésekor is. Szomorú, hogy ekkora fogyasztás mellett egyetlen igazán jó sörre se telik tőlünk. A mostani sörök előtti utolsó gondolatként: mi a szar ez a Monde Selection? Törekvés hogy a szar sörök is kapjanak valami kamu elismerést, ami félig eladhatóvá teszi őket? Miért nem hallok soha arról, hogy például a Pilsner Urquell aranyat szerez ott? Nem, ezt nem kell megválaszolni.

Löwenbräu Original Németország – amikor licensz alapján kezdték gyártani a Löwenbräu-t itthon (ha jól emlékszem Borsodban), sokan érezték hogy ez szar, és mindenki sírt, hogy bezzeg az igazi. Bár én már korábban ittam igazit is, emlékeimet most igyekeztem felfrissíteni. Hát nekem nem jött be. Közepesnél kicsit jobb, de a Thrashfestre menet kifejezetten nehezemre esett elmajszolni egyet.

Löwenbräu Original

Paulaner Münchner Lager Németország – nem hiszem hogy sokat kellene erről írnom, minden cseppje arany. Igazi Paulaner.

Hirter 1270 Ausztria – amikor nemrég olvastam a Vienna Lager kifejezést, azonnal felkaptam a fejem. Hogyhogy már negyed éve Bécsben vagyok, és még nem találkoztam ezzel? A válasz félig megnyugtató volt: ezt az Anton Dreher által kifejlesztett sörfajtát leginkább az Egyesült Államokban gyártják. Az eddigi egyetlen vienna lager itt, amit felfedeztem ez volt. És tényleg remek, igazán különleges íze van, fantaszikus sör.

Hirter Fasstypen

Hofbräu Münchner Weisse Németország – elsőre eléggé meglepődtem amikor egy budapesti bár kínálatában megpillantottam ezt a sört. Ízre nem volt kiemelkedő a búzasörök között, de kellemes volt. Bármikor szívesen elfogadnám.

Budweiser Budvar Tmavý Ležák Cseh Köztársaság – a következő koncertem előtt már okosabb voltam, olyan sört választottam amivel tudtam hogy nem nyúlhatok mellé. Nekem a barna Staropramen is nagy kedvencem, de ez talán még egy fokkal jobb volt.

Budvar Tmavý Ležák

Paulaner Maßkrug

Posted in sör with tags , , , on 2010. november 12. by ronin926

Már régóta akartam korsót venni, mert szerintem szánalmas például kétdecis műanyagpohárból inni a sört. Tegnap  amikor megláttam a Paulaner egy literes korsóját, benne egy egyliteres dobozos Oktoberfestbierrel, már nem tudtam tovább halogatni a dolgot. Adja.

Paulaner Maßkrug

Valamit innom kell

Posted in sör with tags , , , , on 2010. október 6. by ronin926

Sörös kalandjaim a császárvárosban tovább folytatódnak.

Puntigamer Ausztria – a sört egyszerűen csak “bieriges” Bier-ként hirdeti a gyártó, lágy, de iszonyat jó íze van. A crispy chickenhez jobbat el sem tudtam volna képzelni.

Puntigamer

Zwettler Export Lager Ausztria – ez a sör a valamivel olcsóbb kategóriába tartozik, de korántsem rossz. Nem lesz a kedvencem, viszont vendéglátóhelyeken örömmel fogom rendelni.

Zwettler Export Lager

Paulaner Oktoberfestbier Németország – ahogy a neve is mutatja szezonsörről van szó, csak júliustól októberig kapható. (És könyörgöm, az Oktoberfest nem októberben van, csak október első szombatján ér általában véget!) A sör alkoholtartalma állítólag évről évre alacsonyabb, de még így is 6%, íze karakteres. Remek sör, jövőre ismét találkozunk.

Paulaner Oktoberfestbier

Hétvégi sörélmény

Posted in sör with tags , , , , , , on 2010. szeptember 11. by ronin926

Wieselburger Gold Ausztria – remek osztrák sör

Wieselburger Gold

Ottakringer 16er Blech Ausztria – szintén egész kellemes sör, emlékeimből merítkezve most azt mondom, hogy jóval jobb mint az eredeti Ottakringer

Ottakringer 16er Blech

Paulaner Hefe-Weißbier Naturtrüb Németország – szerintem senkinek sem kell bemutatni

Paulaner Hefe-Weißbier Naturtrüb

Edelweiss Hefetrüb Ausztria – szerintem senkinek sem kell bemutatni #2

Edelweiss Hefetrüb

Schöfferhofer Hefeweizen Németország – kicsit tartottam tőle, de nálam kb. a Franziskanerrel egy kategória

Schöfferhofer Hefeweizen