staropramen havi archívum

Wacken sörös szemmel

Posted in koncert, sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. október 5. by ronin926

Az idei Wackenre azzal a nem titkolt (sőt inkább élénken hangoztatott) céllal mentem ki, hogy az autentikus észak-német környezetben megpróbáljak minél több sört bezsákolni. Sajnos a tervezett “sporttáskányi sör haza” akció meghiúsult a szervezők retek hozzáállása miatt (megint nem lehetett üveget bevinni a kempingbe, így nem tudtam volna hol tartani őket, a hazainduláskor meg már zárva volt minden), de a reggeli szupermarketes mókák így is rendesen hozzájárultak a sikerhez. Egészen meglepő, hogy noha minden reggel fél órán át söröket hűtöttünk a mélyhűtött áruk között, öt percenként ellenőrizve a hőfokot, egyszer sem buktunk le. Na de jöjjenek a kipróbált sörök, amennyire lehet, kronologikus sorrendben.

Bernard Sváteční Ležák Cseh Köztársaság – a cseh benzinkutaknál megéri sört venni, annak ellenére is, hogy teljesen hasraütésszerűen váltják az eurót. Ezért a sörért 1,9 eurót fizettem, a következő Staropramenért egy másik kútnál – hiába került cseh koronában csak egy kicsivel kevesebbe – 0,9-et. Nem baj, nyaraló nem foglalkozik ilyenekkel. A csatos üveget kibontva kellemes aroma szállt fel, remek. A sör íze elég erősen komlós, még a pilzeni sörök közül is kiemelkedik. Mégis megőriz valami lágyságot magában, kellemes útitárs. Összességében kitűnő sör volt, de a később bemutatandó – cseh sörfesztiválon kipróbált – szűretlen Bernardot nem tudta megverni. Csak találnám már meg a jegyzeteimet…

Bernard Sváteční Ležák

Staropramen 11° Jedenáctka Cseh Köztársaság – a Staropramen tavaly dobta piacra ezt a karamellmalátával készült sört. Kóstolás után az elején még sima világos láger íz fogadja az embert, később elő-elő bújik valami pörkölt malátás jelleg, egyre intenzívebben, de végig a háttérben maradva. Kellemes élmény volt, többre nem is számítottam.

Dithmarscher Dunkel Németország – korábban már volt szerencsém ezen észak-német családi sörfőzde söreit kipróbálni, de erősen megkopott emlékeim újrázásért könyörögtek. Söreikre a komló-központúság a leginkább megfelelő jelző, valóban, a Flensburgerhez hasonló ízvilággal rukkolnak elő, csak még egy kicsit keményebben, ami nekem nagyon bejön. Mivel nem vagyok szakértő, ezért csak tippelni tudok, hogy Észak-Németországban valami egyedi komlófajtát használnak ami ilyen söröket eredményez.

Dithmarscher

Dithmarscher Urtyp Németország – az Urtyp is ugyanazokat a lehengerlő komlós jegyeket hozza, mint a barna változat, talán kicsit szénsavasabban és erősebb ízvilággal. Nem igazán értem az ezeket a söröket érő negatív kritikákat (például a ratebeeren), nekem – és a velem kóstolóknak – tényleg élményt jelentettek. Persze ez legalább annyira szubjektív dolog mint filmekről vagy zenéről beszélni, ezért nem is érint igazán meg ha az emberek nagy része másként vélekedik. Szerencsére jelen esetben nem vagyok egyedül, ahogy látom, a Dithmarschernek még rajongói klubja is van.

Einbecker Ur-Bock Dunkel Németország – az üveget kézbe véve rögtön propaganda fogad – “a baksör szülőhazájából”. Nálam ez ellentétes hatást keltett, magasabbra helyezte az elvárásaimat. Szerencsére a sörre így sem tudok rosszat mondani, kitűnő, friss és robusztus de mégis simogató íze  hamar levett a lábamról.

5,0 Original Pils Németország – ha egy sör az alkoholtartalmat előtérbe helyezve próbálja eladni magát, ott már nagy baj lehet. És valóban. Jó taktika, ha színvonaltalan tömegsört akarunk a piacra dobni (és valóban, a fesztiválon kb. minden harmadik ember ilyet ivott). Íze is ennek megfelelő, néha inkább zavaróba átcsapó. Ha a részegedés a cél, akkor megfelelő ital, ha az ízére is oda akar figyelni az ember, akkor viszont kellemetlen csalódás éri.

Duckstein Original  Németország  – az előző sörrel szemben itt minden a minőségre volt kihegyezve. Bükkfás érlelés, a sörfőzőmester tökéletes minőséget igazoló aláírása az amúgy gyönyörű palack nyakán, propagandaszöveg. A sör  igazi altbier, mint a korábban kipróbált Diebels. Íze kiegyensúlyozott, kellemes, inkább malátás, enyhe pörkölt és talán csipetnyi füstös jelleggel.

Duckstein Original

Paulaner Hefeweissbier Dunkel Németország – barna búza Paulanert itt még sehol nem láttam, így rögtön a mélyhűtőpultba került ez is. Úgy tűnik, a Paulaner nem tud rossz sört alkotni, barna búzájuk is a tökéletességről alkotott fogalmaimat igyekezett újradefiniálni. Leginkább citrusos aromákat sikerült kiéreznem (a többi barna búzához hasonlóan), és maga az íz annyira meggyőző volt, hogy ez a sör nálam legalább egy szintre került a többi remek barna búzával (Weihenstephaner Dunkel, Franziskaner Dunkel). Remélem itt is találok egy helyet, ahol elérhető áron hozzá lehet jutni.

Dithmarscher Pilsner Németország – ez a változat talán egy kicsit jellegtelenebb volt, mint az előző két Dithmarscher termék (a komló íze se volt olyan áttörő), de a wackeni játszótér padján punnyadva így is kellemes színt vitt a napomba. (Vajon a gyerekek a fesztivál alatt el vannak tiltva a játszótértől?)

Beck’s Gold Németország – kellemes levezető sör volt ez a hazaúton, az alap Beck’s-nél talán egy kicsit jobb ízvilággal, de kiugróan nagy különbséget nem éreztem köztük.

Krombacher Pils Németország – a hazaút másik söre szintén nem rejtett magában nagy meglepetéseket, kellemes, szinte mindig fogyasztható pilzeni. Semmi különös.

A wackenbeli sörökből folytatás következik, mivel az utolsó reggel két vödörnyi, kempingben hagyott, tökéletes állapotú sörkollekciót  (belga, dán, német, stb. sörökkel) sikerült összeszednem. Muhaha.

Címadói válság #2

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. január 1. by ronin926

Ha jól számolom legalább 15 sörrel vagyok már elmaradva, úgyhogy ideje felpörgetni az eseményeket, itt a következő adag. Címet még mindig nem tudok kitalálni, ez van.

König Ludwig Dunkel Németország – sose hittem volna hogy létezik még ízre olyan sör mint a Dreher Bak. Bár utóbbi eléggé jól tud esni, számomra meglehetősen egyedi és furcsa íze miatt eddig mégis néha úgy tekintettem rá mint egy félresikerült élelmiszeripari kísérlet eredményére. Nos most nagy meglepetés ért: a bajorok szeretett König Ludwig Dunkelje pontosan ilyen ízvilággal rendelkezik. Nem tudom hogy ez pozitívum-e, nekem mindenesetre nem ez lesz a kedvenc söröm. (Bár Anikónak nagyon ízlett.)

König Ludwig Dunkel

Schloss Eggenberg Urbock 23° Ausztria – vizsgáim lezárásának méltó megünneplése volt ez a sör. A Samichlausnál valamivel kevésbé édes, az igen magas alkoholtartalmat jól leplező sör. Fantasztikus dupla bak. Azt hiszem, a Schloss Eggenberg ezzel a kedvenc osztrák sörgyártómmá vált.

Zipfer Urtyp Medium Ausztria – nem kell szépíteni, Zipfer Urtyp alacsonyabb alkoholtartalommal. Könnyed felfrissülésnek ideális.

Staropramen Ležák Cseh Köztársaság – Szerencse hogy vannak olyan külföldi prémium sörök, amelyek elérhető áruk mellett nem engedik a külföldi lincensz alapján történő utángyártást (elkúrást). Egyedül azon csodálkozom hogy a blog indulása óta még csak ez volt az első Staropramenem.

Newcastle Brown Ale Egyesült Királyság – Tanci véleményével ellentétben én bírom az ale söröket is. Mivel alig szoktam ilyeneket inni, ezért nem bocsátkozom összehasonlításokba, de rendkívül jó volt.

Newcastle Brown Ale

>Kreativitásmentes cím<

Posted in koncert, sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , , on 2010. december 22. by ronin926

A sörös posztok nagy száma miatt a címek kitalálása terén fantáziám a nullához közeledik, ezért most nem is erőlködök. Ezúttal azonban más miatt is dilemmában vagyok. A célom a két év összes sörét feljegyezni, viszont ez esetben a magyarokat is fel kellene sorolni. Márpedig a söradatbázis komolyságából jócskán levenne, ha ilyen sörök mellé például (a koncerteken, társasági eseményeken nyilván megkerülhetetlen) Arany Ászok is bekerülne.

A színvonal felhígulását ezért a magyar sörök kihagyásával igyekszem megakadályozni. Amúgy is, itthon a “kukoricagríz-kultúra” elburjánzása miatti egyéb felhígulás is olyan bicskanyitogató, hogy csak magamat hergelném fel az ilyen sörök akárcsak pár szavas értékelésekor is. Szomorú, hogy ekkora fogyasztás mellett egyetlen igazán jó sörre se telik tőlünk. A mostani sörök előtti utolsó gondolatként: mi a szar ez a Monde Selection? Törekvés hogy a szar sörök is kapjanak valami kamu elismerést, ami félig eladhatóvá teszi őket? Miért nem hallok soha arról, hogy például a Pilsner Urquell aranyat szerez ott? Nem, ezt nem kell megválaszolni.

Löwenbräu Original Németország – amikor licensz alapján kezdték gyártani a Löwenbräu-t itthon (ha jól emlékszem Borsodban), sokan érezték hogy ez szar, és mindenki sírt, hogy bezzeg az igazi. Bár én már korábban ittam igazit is, emlékeimet most igyekeztem felfrissíteni. Hát nekem nem jött be. Közepesnél kicsit jobb, de a Thrashfestre menet kifejezetten nehezemre esett elmajszolni egyet.

Löwenbräu Original

Paulaner Münchner Lager Németország – nem hiszem hogy sokat kellene erről írnom, minden cseppje arany. Igazi Paulaner.

Hirter 1270 Ausztria – amikor nemrég olvastam a Vienna Lager kifejezést, azonnal felkaptam a fejem. Hogyhogy már negyed éve Bécsben vagyok, és még nem találkoztam ezzel? A válasz félig megnyugtató volt: ezt az Anton Dreher által kifejlesztett sörfajtát leginkább az Egyesült Államokban gyártják. Az eddigi egyetlen vienna lager itt, amit felfedeztem ez volt. És tényleg remek, igazán különleges íze van, fantaszikus sör.

Hirter Fasstypen

Hofbräu Münchner Weisse Németország – elsőre eléggé meglepődtem amikor egy budapesti bár kínálatában megpillantottam ezt a sört. Ízre nem volt kiemelkedő a búzasörök között, de kellemes volt. Bármikor szívesen elfogadnám.

Budweiser Budvar Tmavý Ležák Cseh Köztársaság – a következő koncertem előtt már okosabb voltam, olyan sört választottam amivel tudtam hogy nem nyúlhatok mellé. Nekem a barna Staropramen is nagy kedvencem, de ez talán még egy fokkal jobb volt.

Budvar Tmavý Ležák