sziklakórház havi archívum

Végre történik valami

Posted in látnivalók, sport, túra with tags , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. március 22. by ronin926

Legutóbb a Sziklakórház után eléggé elkalandoztam, ideje újra felvenni a fonalat. Azóta két hétvégét is Bécsben töltöttünk Anikóval, és az izgalmasabb dolgok is inkább itt történtek.

Sikerült például még a márciusi zárás előtt elmennünk a Wiener Eistraumra. A Rathaus előtti teret az év során sokféleképpen hasznosítják, a január és március közötti időszakban hatalmas, hatezer négyzetméteres jégpálya üzemel itt. A környezet fantasztikus, a kivilágított Rathaus és Burgtheater keretezi a bekorcsolyázható területet. Ez egyébként három kisebb, de átjárható pályára, és egy folyosórendszer-szerűségre van osztva, nekem utóbbi tetszett a legjobban, hatalmas élmény volt végigmenni a szűkebb folyosókon. Nem tudom, hogy mérnöki műhiba-e, vagy tudatosság eredménye, de a legalsó pálya erősen lejtett, ami ott eléggé izgalmassá tette a haladást. Korcsolyabérlés nélkül még egészen elfogadható, hat eurós áron be lehetett jutni csúcsidőben, a bérlés viszont további hat és féllel vékonyította az ember pénztárcáját. Ami nem tetszett, hogy emellett még a vécéért is külön fizetni kellett. Természetesen az elmaradhatatlan faházikók itt is megvoltak, és találkozhattam a puncsok eddig általam ismert legjobbikával, a karamellással.

Wiener Eistraum 2011

A második csúcspont a következő itteni hétvégén ért el. Első lépésként elmentünk a Mexikoplatzra megnézni a Ferenc József aranyjubileumára építtetett Assisi Szent Ferenc templomot. Ezzel a hellyel már elég régóta szemezek, a Duna-parton rendszeresen elhalad az Orangeways busza is mellette, és a túloldalról is eléggé szembetűnő hogy itt valami rohadtul kilóg a környezetéből. Hát igen, ez a templom egyáltalán nem illik az itteni házak közé, olyan, mintha egy meséből kopipésztelték volna ide. Külön pozitívum számomra, hogy belülről sem az arany folyik mindenhonnan, hanem inkább egyszerű, letisztult formák jellemzik. A Ruprechtskirche mellett  így ez lett a másik kedvenc itteni templomom.

Franz-von-Assisi-Kirche

Ezenkívül a jó időt kihasználva megtettük a harmadik bécsi  túraútvonal háromnegyedét (azért nem az egészet, mert sikerült a legvégén valahogy áttérnünk a kettesre, és miután kikeveredtünk a lakott területre, inkább felszálltunk az első szembe  jövő járműre a további keresgélés helyett. Azt hiszem, mind a kilencet meg fogom csinálni ez alatt a két év alatt, esetleg a huszonnégyállomásos körtúrát is. (Ahol mindegyik szegmens végpontjai megközelíthetők tömegközlekedéssel, király.)

Végül, utolsó momentumként elmentünk a Naturhistorisches Museumba, megnézni a Körperwelten der Tiere kiállítást. Nagyon egyszerűen fogalmazva, ez olyan mint a Bodies, csak emberek helyett állatok vannak össze-vissza kipreparálva és szétszedve. A kiállítás maga érdekes volt, de még a kedvezményes, 9 eurós diákjegyhez képest is túl rövid. Szerencsére a jeggyel az egész múzeumot be lehetett  járni, ezzel együtt már bőven megérte a dolog, hiszen van itt pár ínyencség, mint például a willendorfi vénusz vagy a világ legnagyobb meteoritgyűjteménye. Előbbit ugye mindenki ismeri, de a testközelből történő megtekintés persze így is új élményt ad, még jobban szembetűnik az alkotó őszintesége a női nem őt érdeklő részeit tekintve. A felső szinten lévő kiállítás  (több száz kipreparált állat) viszont elég unalmas, mindenkinek szívből ajánlom, hogy hagyja ki (vagy csak szaladjon körbe) és a megspórolt időt felhasználva inkább menjen el a schönbrunni állatkertbe, ahol ezen állatok legnagyobb részét szintén láthatja, élve.

willendorfi vénusz

Reklámok

Gondolatok a budai várról

Posted in Budapest, látnivalók, vélemény with tags , , , , , on 2011. március 4. by ronin926

Énblog jellegű post már régen született, és azóta pár dolog fel is gyűlt bennem, amit szívesen megörökítenék. Bár ez a post kezdetben az utóbbi két hétvége eseményeit volt hivatott írásba foglalni, mégis elkalandoztam közben, úgyhogy valami más sült ki belőle.

Múlt héten végre sikerült eljutnom a Sziklakórházba, így egy újabb régi, önmagamnak szóló tartozásomat tudtam le. Aki nem ismerné a sztorit: a vár alatti természetes barlangrendszert az idők során mindig különbözőképpen igyekeztek kihasználni, a Horthy-korszakban védett kórházat építettek ide, a második világháború alatt a megszálló németek itt alakították ki a főhadiszállásukat, az ezutáni időkben pedig a kórház fejlesztése mellett a helyet atombiztossá is tették. Ezt lehet itt megnézni, a kórház korszakainak megfelelő, eredeti eszközöket felvonultató termekkel, a helyszínbe hihetetlenül életet vivő viaszfigurákkal, mintegy egyórás túra keretén belül. A kiállítás többszörösen megéri az árát, és szerintem mindenkinek tud érdekességgel szolgálni, nem kell ehhez a háborúra, a hadviselésre vagy az orvostudományra ráizgulni.

Persze a helyszín miatt jó időt eltöltöttünk a várban is, bejártunk pár, számunkra legalábbis emlékezetes helyet. A vár jó példa arra, hogy vannak dolgok, amelyekkel nem igazán tud jelenlegi lakóhelyem versenyezni. Rengetegszer voltam már itt, rengetegszer néztem le a Duna felőli oldalra, de még mindig elfog az az érzés, ami legelőször is: hihetetlen adottság ez a fekvés, a központi dombok a város közepén, ahonnan szinte rá lehetne esni a városra, a látvány, és a belváros épületeinek még mindig aránylag jó összképe. Persze nem elkalandozva a falakon túlra, bicskanyitogató és értelmetlen dolog amit a várral tettek, és emellett még a CET meg hasonlóan egetverő városképromboló szarságok is eltörpülnek (lásd a videót). Szomorú látvány itt sétálni, bemenni a palotába és körbenézni a csodás termek helyetti szocreálosított borzalomban, rápillantani a kupolára, miközben az embert közben belülről marja, hogy mi volt itt, milyen épületeket építettek át/romboltak le értelmetlenül, milyen menthető vagy a bombázásban alig megrongálódott helyeket szedtek darabjaikra. Szívbe markoló elmenni a középkor óta a várbeli magyar lakosságot kiszolgáló  Mária Magdolna templom előtt és látni a magányosan az égbe meredő tornyot, vagy a templom hátuljából hírvivőként maradt ablakot. Ez intő jel kellene hogy legyen.

Szerintem az építészeknek és a városképről döntő, vagy akár építési engedélyt kiadó embereknek is ugyanúgy felelőseknek kellene lenniük a tetteikért, és az utókor által elszámoltathatónak, mint például a náci haláltáborok személyzetének. Mert elpusztítani valamit, ami egy nép történelméhez tartozik, ami a múltból maradt öröksége, hasonlóan nagy bűn.

Biztató, hogy legalább tervek születőben vannak a régi értékek – legalábbis egy részének – visszaállítására, a jelenlegi épületek felújítására. Elkalandoztam a kezdeti témától, de nem baj. Remélem megélem még azt a napot, amikor ismét a Szent Korona néz majd le a kupola tetejéről, és a palota enteriőrjéből is eltűnnek a kommunista hatások, az épületekről pedig régi pompájukban ragyognak. Megérdemelnék.