wacken havi archívum

Sörökről, újra

Posted in sör with tags , , , , , , , , , , , , on 2011. december 23. by ronin926

Nem, annak hogy két és fél hónap után sörökkel töröm meg a csendet nem a lelki szegénység az oka, hanem a lustaság és a végkimerülés közeli állapot. Karácsonykor megpróbálom megfelelően visszazabálni magam az életbe, hogy utána magamról is írhassak. Most a sörök.

Carlsberg Sort Guld Dánia – Wackenben minden északi ilyet iszik, reméltem hogy nem ok nélkül. A doboz igen megnyerő, a fekete dizájn telitalálat. Sajnos már itt gyanakvást keltően megy az önreklámozás – uncompromising quality – exclusive aromatic hops. Hmm… A fekete doboz alapján barna sörre számítottam, ehelyett egy borostyánszínű, édeskés illatú folyadék fogadott. Határozottan proli ízében az édes és a keserű a lehető legkellemetlenebb módon váltakozik, a komló is csak pocsékságával tűnik ki. Csalódás, de ingyen megérte a tapasztalatot.

Erdinger Urweisse Németország – hát igen, egy újabb Erdinger, mintha nem ért volna eddig elég rossz élmény a főzdével kapcsolatban. “Vedd meg, ez talán más, igényesebbnek tűnik, tipikus bajor üvegben, naa, vedd le már a polcról!” Az Erdingerrel kapcsolatban azt hiszem soha többet nem hallgatok erre a hangra. Nem akarok szemét lenni, de ha ennek a sörnek a receptje az Erdinger gyár alapításáig visszavezethető, akkor ebben én csak arra látok bizonyítékot hogy az erdingi főzdében már akkor se nagyon tudták hogyan kell jó búzasört főzni. A sör kiöntése után azonnal feltűnt a hab hiánya, és noha a mély, narancs jegyekbe hajló szín, és a fantasztikus, citrusos illat valami nagy dolgot jelzett előre, a rendkívül vizes, citromos íz hamar elrontott mindent. Sajnálom.

Erdinger Urweisse

Riedenburger Historisches Emmer Bier  Németország  – a tavalyi Biererei-os bevásárlás abszolút telitalálat volt, ez az utolsó megmaradt üveg is páratlan élményt jelentett. A Riedenburger élen jár az egzotikus gabonafajtákból készült sörök főzésében.  Jelenlegit tönkéből készül, mélybarna szín, pörkölt maláta illat és citrusos aromák jellemzik. Íze legjobban a búzáéra hajaz, de mégis más. Remek sör, következő célpontom az alakorból készült lesz.

König Ludwig Weissbier Hell Németország – ez a sör képes egy egész napot feldobni, az egyik legjobb búzasör amit ittam. Gyönyörű, csodába illő szűretlen színével, tökéletes illatával azonnal elbűvöli az embert. Kicsit más mint a megszokott top búzasörök, íze szénsavasabb, alkoholtartalma enyhén magasabb, de jól leplezett. Csodás.

König Ludwig Weissbier

Altenmünster Brauer Bier Németország – Számomra nem igazán érthető, miért kapott ez a sör a Ratebeer-en olyan rossz kritikákat. Már a külcsín is csodás, a sör gyönyörű, dombormintás csatos üvegbe bújtatták. Illatában a komló azonnal messzire repít, íze nyers jellegű íz, fűszeres, ami egyszerre selymes, rejtélyes, összetett, de mégis harmonikus. Még ilyet!

Reklámok

Wacken sörös szemmel

Posted in koncert, sör with tags , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , on 2011. október 5. by ronin926

Az idei Wackenre azzal a nem titkolt (sőt inkább élénken hangoztatott) céllal mentem ki, hogy az autentikus észak-német környezetben megpróbáljak minél több sört bezsákolni. Sajnos a tervezett “sporttáskányi sör haza” akció meghiúsult a szervezők retek hozzáállása miatt (megint nem lehetett üveget bevinni a kempingbe, így nem tudtam volna hol tartani őket, a hazainduláskor meg már zárva volt minden), de a reggeli szupermarketes mókák így is rendesen hozzájárultak a sikerhez. Egészen meglepő, hogy noha minden reggel fél órán át söröket hűtöttünk a mélyhűtött áruk között, öt percenként ellenőrizve a hőfokot, egyszer sem buktunk le. Na de jöjjenek a kipróbált sörök, amennyire lehet, kronologikus sorrendben.

Bernard Sváteční Ležák Cseh Köztársaság – a cseh benzinkutaknál megéri sört venni, annak ellenére is, hogy teljesen hasraütésszerűen váltják az eurót. Ezért a sörért 1,9 eurót fizettem, a következő Staropramenért egy másik kútnál – hiába került cseh koronában csak egy kicsivel kevesebbe – 0,9-et. Nem baj, nyaraló nem foglalkozik ilyenekkel. A csatos üveget kibontva kellemes aroma szállt fel, remek. A sör íze elég erősen komlós, még a pilzeni sörök közül is kiemelkedik. Mégis megőriz valami lágyságot magában, kellemes útitárs. Összességében kitűnő sör volt, de a később bemutatandó – cseh sörfesztiválon kipróbált – szűretlen Bernardot nem tudta megverni. Csak találnám már meg a jegyzeteimet…

Bernard Sváteční Ležák

Staropramen 11° Jedenáctka Cseh Köztársaság – a Staropramen tavaly dobta piacra ezt a karamellmalátával készült sört. Kóstolás után az elején még sima világos láger íz fogadja az embert, később elő-elő bújik valami pörkölt malátás jelleg, egyre intenzívebben, de végig a háttérben maradva. Kellemes élmény volt, többre nem is számítottam.

Dithmarscher Dunkel Németország – korábban már volt szerencsém ezen észak-német családi sörfőzde söreit kipróbálni, de erősen megkopott emlékeim újrázásért könyörögtek. Söreikre a komló-központúság a leginkább megfelelő jelző, valóban, a Flensburgerhez hasonló ízvilággal rukkolnak elő, csak még egy kicsit keményebben, ami nekem nagyon bejön. Mivel nem vagyok szakértő, ezért csak tippelni tudok, hogy Észak-Németországban valami egyedi komlófajtát használnak ami ilyen söröket eredményez.

Dithmarscher

Dithmarscher Urtyp Németország – az Urtyp is ugyanazokat a lehengerlő komlós jegyeket hozza, mint a barna változat, talán kicsit szénsavasabban és erősebb ízvilággal. Nem igazán értem az ezeket a söröket érő negatív kritikákat (például a ratebeeren), nekem – és a velem kóstolóknak – tényleg élményt jelentettek. Persze ez legalább annyira szubjektív dolog mint filmekről vagy zenéről beszélni, ezért nem is érint igazán meg ha az emberek nagy része másként vélekedik. Szerencsére jelen esetben nem vagyok egyedül, ahogy látom, a Dithmarschernek még rajongói klubja is van.

Einbecker Ur-Bock Dunkel Németország – az üveget kézbe véve rögtön propaganda fogad – “a baksör szülőhazájából”. Nálam ez ellentétes hatást keltett, magasabbra helyezte az elvárásaimat. Szerencsére a sörre így sem tudok rosszat mondani, kitűnő, friss és robusztus de mégis simogató íze  hamar levett a lábamról.

5,0 Original Pils Németország – ha egy sör az alkoholtartalmat előtérbe helyezve próbálja eladni magát, ott már nagy baj lehet. És valóban. Jó taktika, ha színvonaltalan tömegsört akarunk a piacra dobni (és valóban, a fesztiválon kb. minden harmadik ember ilyet ivott). Íze is ennek megfelelő, néha inkább zavaróba átcsapó. Ha a részegedés a cél, akkor megfelelő ital, ha az ízére is oda akar figyelni az ember, akkor viszont kellemetlen csalódás éri.

Duckstein Original  Németország  – az előző sörrel szemben itt minden a minőségre volt kihegyezve. Bükkfás érlelés, a sörfőzőmester tökéletes minőséget igazoló aláírása az amúgy gyönyörű palack nyakán, propagandaszöveg. A sör  igazi altbier, mint a korábban kipróbált Diebels. Íze kiegyensúlyozott, kellemes, inkább malátás, enyhe pörkölt és talán csipetnyi füstös jelleggel.

Duckstein Original

Paulaner Hefeweissbier Dunkel Németország – barna búza Paulanert itt még sehol nem láttam, így rögtön a mélyhűtőpultba került ez is. Úgy tűnik, a Paulaner nem tud rossz sört alkotni, barna búzájuk is a tökéletességről alkotott fogalmaimat igyekezett újradefiniálni. Leginkább citrusos aromákat sikerült kiéreznem (a többi barna búzához hasonlóan), és maga az íz annyira meggyőző volt, hogy ez a sör nálam legalább egy szintre került a többi remek barna búzával (Weihenstephaner Dunkel, Franziskaner Dunkel). Remélem itt is találok egy helyet, ahol elérhető áron hozzá lehet jutni.

Dithmarscher Pilsner Németország – ez a változat talán egy kicsit jellegtelenebb volt, mint az előző két Dithmarscher termék (a komló íze se volt olyan áttörő), de a wackeni játszótér padján punnyadva így is kellemes színt vitt a napomba. (Vajon a gyerekek a fesztivál alatt el vannak tiltva a játszótértől?)

Beck’s Gold Németország – kellemes levezető sör volt ez a hazaúton, az alap Beck’s-nél talán egy kicsit jobb ízvilággal, de kiugróan nagy különbséget nem éreztem köztük.

Krombacher Pils Németország – a hazaút másik söre szintén nem rejtett magában nagy meglepetéseket, kellemes, szinte mindig fogyasztható pilzeni. Semmi különös.

A wackenbeli sörökből folytatás következik, mivel az utolsó reggel két vödörnyi, kempingben hagyott, tökéletes állapotú sörkollekciót  (belga, dán, német, stb. sörökkel) sikerült összeszednem. Muhaha.

Kedves Naplóm!

Posted in egyetem, koncert, sör with tags , , , , , on 2011. szeptember 13. by ronin926

Másfél hónap szünet után újra visszatérek a blogíráshoz, bár az elkövetkezendő pár hétben se fogok tudni gyakran írni. Túl vagyunk egy elég mozgalmas nyáron, nagy szívfájdalmam hogy egy délutánig nem tudtam nyugodtan semmittenni. Anikó sikeresen ideköltözött, a munka is úton van. Sikerült kiszabadulni végre a kollégiumból (így utólag kijelenthetem hogy néhány dologtól eltekintve szar volt ott élni, de persze ez az én egyéni problémám). Még a pakisztáni lakók utáni – egyhuzamban négy napig tartó – lakástakarítás is megérte. Wackenben kieresztettük a gőzt, esküvőn tanúskodtunk, hússzor fordultunk a koli és az új lakás között, megtettem az első lépéseket a súlyfeleslegem leadása felé. Ennyi fért négy hétbe.

A lakás elég jó, talán a legolcsóbbak egyike Bécsben, de ennek ellenére messze kielégíti minden igényünket. Újonnan felépült környéken, de mégis közel a városközponthoz, jó sportolási lehetőségekkel. Ami a legmeglepőbb volt a lakáskeresési folyamatban, az az, hogy a hirdetések feladása után kb. három-négy nappal már a lakások nagy része el is megy, nincs nagyon idő gondolkodni és esetlegesen jobb ajánlatokra várni. Meg persze az is, hogy durván a hazai ár kétszereséért történik ez.

Sajnos nincs időm végigszvaffolni az új lehetőségeimet, két nyelvvizsga, egyetemi kurzusok, hétkor kelés, este tizenegyig tanulás. A blogos elmaradásaimat remélem azért még ebben a naptári évben tudom pótolni. Wackenben az utolsó nap a cuccaikat hazavinni lusta nyugat-európaiak után sikerült legalább másfél vödörnyi sört begyűjteni, és ott is rendesen fogyasztottunk (és még korábbról is maradtak új márkák). A tavaszi koncertekről sem írtam, és bár lehet hogy mindenki magasról tesz rá, én mégis meg fogom tenni, magam miatt. Kezdem is a pótlást.

Végre

Posted in egyetem, látnivalók, sör, túra with tags , , , , on 2011. július 26. by ronin926

Végre, július 26-án befejeztem a vizsgákat, és már teljesen értem hogy miért nincs az értelmes országok nagy részében e hónapban tanítás. Ilyenkor már nem lehet koncentrálni, tanulni, csak izzadni a melegben és máshova vágyni. Ráadásul most albérletet is sürgetően keresni kellett, mert innen augusztus végén ki leszek téve, és így nem volt más választás. De megvan.

A tanév végén, a vizsgák előtt még volt egy újabb Betriebsausflug, ezúttal jobb helyen mint Carnuntum, egész napos túrával a muggendorfi vízeséseknél (Myrafälle). A nyár egyik legmelegebb napján a túra középső harmadán kőutakon, mezőkön átvágva haladtunk ami annyira nem volt kellemes, de az elején a Hausstein megmászása, majd a vízesések melletti létrás, szakadékban felkapaszkodás bőven kárpótolt.

Mászás

Körülbelül ez volt az egyetlen igazán érdekes dolog ami az utóbbi időben történt velem (annak megtapasztalásán kívül hogy egy egyszemélyes koliszobában ketten is el tudunk lenni egy hónapig különösebb súrlódások nélkül). Így hát  befejezem ezt a posztot és bevetem magam a nyárba (azért igyekszem a kb. 30 sörös lemaradásomat és az utóbbi néhány koncertet naprakészre hozni). Öt hét szünet jön, Wacken, költözés, de persze azért fel kell készülni a GRE-ra és a TOEFL-re is. Azt hiszem már sose lesz igazi nyaram.

Those Whom The Gods Detest Tour 2011

Posted in koncert, sör, zene with tags , , , , , , , , , on 2011. február 2. by ronin926

Nile, Melechesh, Dew-Scented, Zonaria, Darkrise, Harmanic, Void Creation @ Szene

Nile @SzeneAmikor bejelentették a Nile-turné állomásait, és láttam, hogy a bécsi koncert péntekre, a budapesti szombatra esik, eredeti tervem az volt, hogy mindkét helyen ott leszek (ilyet úgyse csináltam még). Miután viszont úgy esett, hogy Tanci és Gergő kijöttek a bécsi koncertre, inkább itt maradtunk szombaton is és itt döglöttük el az időt.

Mivel az este a hat előzenekar miatt meglehetősen korán (ötkor) kezdődött, és előtte még ennünk kellett valamit, ezért csak a Zonaria környékén érhettünk a Szenébe. Sajnos erről a zenekarról sem tudok semmit sem írni, mert számunkra csupán a fő hármas volt releváns, addig nem nagyon néztünk be a koncertterembe, inkább a kerthelyiségben ittuk a  három és fél eurós Ottakringereket… (Szerencsére csak kettőt.)

A Dew-Scented előtt mindenesetre már befelé vettük az irányt. A hangzás a Szenében ismét remek volt, a Dew-Scentedet pedig simán el lehet nézni húsz-harminc percig, noha a számok egy kaptafára mennek, de mégis olyan erő és lendület van bennük, hogy nehezen unja meg az ember. Csalódást se nagyon tudnak okozni emiatt, hozták azt a színvonalat, amit már a Wackenen is láthattam.

Melechesh

A Melechesh ellenben teljesen lehangoló volt. Noha ők hozták ki számomra a tavalyi év egyik legjobb albumát, élőben mégis csalódást jelentettek. A zenéjük így túl egysíkű, a keleties témák nem túl változatosak, a kórusos kántálások pedig felvételről mentek, pedig ezeket simán lehetett volna három mikrofonnal élőben is reprodukálni, és az igencsak odasújtott volna. De így ez kevés volt…

Mindenesetre talán pont emiatt voltak ők a “tökéletes” választás a Nile elé. Az amerikaiak ugyanis megmutatták, hogy hogyan kell ezt a keleti témák – metal fúziót vérprofin és tökéletesen űzni. A Szene vérprofi hangzása mellett a három mikrofonos, váltott vokálozás szinte extatikus állapotba hozta az embert, Karl Sanders játéka tökéletes volt, a számok közötti instrumentális, akusztikus átkötőrészek arányát is sikerült tökéletesen eltalálni. Minden tekintetében tökéletes koncert volt, az eddigi három Nile koncertem közül messze a legjobb. (Bár az elsőből csak kevés dologra emlékszem…)

Nile

Még ide tartozik, hogy olvastam olyan kritikát a budapesti koncertről, amely szinte minden második gondolatként azt emeli ki, hogy a Nile két album óta semmi újat nem tud alkotni,  nem váltja meg a világot, egyre és egyre gyengébb dolgokat ad ki, az  In Their Darkened Shines pedig a leggyengébb lemezük. Nos, én ezzel egyáltalán nem értek egyet. A Nile már azzal megváltotta a világot, hogy ezt a teljesen egyedi zenét megalkotta.  Leggyengébb albumról sincs értelme beszélni, ugyanis mindegyik olyan színvonalat hoz, ami messze veri az összes többi zenekar legalább 95%-át, világklasszis. A lemezek közötti óriási változást hiányán feszengeni is túlzás, mivel pont az alapvető stílusjegyek azok, amik meghatározzák ezt a zenekart. Ebből kitörve az egész értelme veszne el, megszűnne Nile-ának lenni. De a skatulyázottság sem akadályozhatja meg a változatosságot, és ahogy a különböző lemezeken hallatszik, ezt nem is teszi meg. Mi pedig a Nile-t így szeretjük.

Itt kell a címet megadni

Posted in Budapest, sör with tags , , , , , , , , , , , , , , on 2011. január 20. by ronin926

Köszönöm WordPress, de nem tudok már új címet kitalálni a sörökhöz, úgyhogy ez van. A legutóbb ígértekkel ellentétben csak nem tudtam megállni, hogy ne próbáljak ki új söröket az elmúlt napokban. Ebben leginkább a szombati majdnem excelsiorozás játszott közbe, ami mellesleg nagyon jól sikerült annak ellenére is hogy az én körmeim megúszták. Szerencsére a torokgyulladásom még nem jött vissza. De következzenek most a sörök.

Schloss Eggenberg Festbock Ausztria – sűrű, tartós hab, savanykás illat, mélyarany szín jellemzi. Íze édeskés, remek. Azt hiszem számomra ezzel már vitathatatlanul a Schloss Eggenberg a legjobb osztrák sörfőzde.

Flensburger Gold Németország – a Flensburgertől talán még jobban féltem, mint az előzőtől, mivel utolsó emlékeim nem voltak túl rózsásak: korábban Wackenben volt szerencsém ehhez a márkához, és akkor nem ízlet. Azóta viszont valami történt, hiszen most remek,  komlós, testes de mégis kellemesen frissítő sörként égett bele a tudatomba.

Flensburger

Flensburger Weizen Németország – talán amit leginkább érdemes erről a sörről megjegyezni az az, hogy mivel a Flensburger északi márka (Flensburg a német-dán határon fekvő kikötőváros), ezért egyáltalán nem meglepő hogy a búzasörük is más jellegű mint a dél- és közép-németországi könnyedebb búzasörök. De ez jó. Úgy érzem, hogy régen sikerült alaposan félreismernem ezt a márkát, és köszönet illeti Gergőt, amiért ellenkezésem ellenére mégis megvettük ezt a két sört.

Franziskaner Hefe-Weissbier Dunkel  Németország – szerintem nem kell sokat írnom erről a sörről, úgyis mindenki tudja hogy az egyik legjobb búzasörről van szó. Legfeljebb az igen erősen citromos ízét emelném ki, de ez nem von le az összképből semmit se, sőt.

Estrella Damm Spanyolország – amikor megláttam ezt a katalán sört a bolt polcán, nem volt kérdés hogy megveszem-e. Még sose ittam katalán (de még spanyol) sört sem, és ráadásul a kedvenc csapatom egyik szponzora is. (Természetesen nem az elmúlt öt éve kezdtem a Barcelonának drukkolni mint a legtöbb csicska teszi azt.) Bár intő jelnek tűnt az összetevők között a kukorica és a rizs szereplése, az összkép mégis nagyon jó volt. Nagyon ízlett, kellemes enyhe pilsner. Ugyan erősen szimpatizálok a katalán néppel, mégis a jelenlegi politikai helyzet miatt a spanyol zászlót vagyok kénytelen kitenni a precizitás megőrzéséhez.

Estrella Damm

Sólstafir, Sólstafir, Sólstafir

Posted in koncert, zene with tags , , , , , , , , , on 2010. december 14. by ronin926

Swallow The Sun, Sólstafir, Mar de Grises @ Arena Wien

Sólstafir @ Arena Wien

Hatodik bécsi koncertemen visszatértem oda, ahonnan még szeptemberben elindultam: az Arena kistermébe. Előzetesen nagyon tartottam az estétől, ugyanis számomra a fő attrakció egyik kedvenc zenekarom, a Sólstafir volt, és féltem, előzenekarként nem kapnak majd elég időt. Nem csoda, hogy emiatt a 14 eurós jegyet is csak a pókernyereményem után éreztem számomra megengedhetőnek. Mint utólag kiderült, rohadt nagy hiba lett volna nem elmenni.

Körülbelül harmincöt perces késéssel érkeztem a helyszínre, a színpadon terpeszkedő Sólstafir zászló láttán rögtön a szívemhez kaptam, de mint hamar kiderült, az első zenekar sem kezdte még el. A chilei Mar de Grises amolyan  epikus doom/death metalban utazik. A számaik hangulatosak voltak, de engem mégse fogott meg a zenéjük. További élvezhetőségbeli probléma volt számomra, hogy az énekes a számok közötti felkonfjai a “Thank you” és a “Thank you very much” különböző sorrendben történő használatában merültek ki. Ez így nagyon hangulatromboló volt, még ha nem is tud valaki angolul, azért egy-két előre betanult mondatot elmondhatna, hogy megteremtse a kapcsolatot a közönséggel. A bécsieket ez mellesleg nem zavarta, az egész estét rendkívül hálásan és a megszokottnál “műértőbben” nézték végig.

Sólstafir

A szünetben nagyjából kiürült a terem, így könnyedén előre mehettem olyan távolságba, ahol mindent kényelmesen belátok és a hangzás se borzasztó. Az átszerelést már a zenekar tagjai végezték, most végre jobban is megfigyelhettem őket mint a Wackenen, és hát az északi emberek kinézetéről alkotott sztereotípia messze igaz mindegyikükre. (Ez persze nem negatívum.) Jó húzás volt, hogy a Nattfárit tették be intrónak, remek ráhangolódás volt a hamarosan induló koncertre.

Az első igazi Sólstafir szám alatt még voltak ugyan technikai problémák, de engem már ekkor a beszarás kerülgetett. Az I Myself the Visionary Head húsz perce szinte pillanatként repült el. Bár láttam őket élőben ezelőtt is, de számomra még mindig hihetetlen, hogy ez a teljesen egyedülálló zene élőben is így tud megszólalni, a különleges hangulatát, az általa kiváltott emóciókat még jobban (már-már a végletekig) felerősítve. A második számnál viszont nagyot néztem, ugyanis a leghalványabb fogalmam sem volt arról mit játszanak. Mint utólag kiderült egy teljesen új szám volt (Þín Orð). Véleményt így nem tudok írni róla, de utólag újra meghallgatva meglehetősen üt ez is. Ha már a számoknál tartunk: meglehetősen nagy szerencsém volt, ugyanis a turnén rendszeresen váltogatták a setlistet, és pont egy olyan estét sikerült kifognom, ami a wackenitől a lehető legmarkánsabban tért el.

Így eljátszották például a Goddess of the Agest is, amire a legkevésbé sem számítottam volna. Itt voltam másodszorra nagyon közel az érzelmi kitöréshez, félelmetesen elkapott a zene, legalább annyira mint a Shining bulin. Végül a Kölddel ért véget az este számomra releváns része. A négy szám (plusz az intró) kevésnek tűnhet, de a Sólstafir eposzaival számolva ez is ötven perc volt, így nem panaszkodhattam. A két mellékelt HD videóért pedig hatalmas köszönet a készítőjének, így sikerült ezt a koncertet szó szerint is elfelejthetetlenné tenni. Még annyit hozzátennék, hogy menjen a pokolba aki képes egy ilyen koncertet végigpofázni. Szerencsére ez ott és akkor nem hallatszott, de mint a Köld, mind az izlandi Þín Orð felvételen jól hallatszik a pofázás, ami tönkreteszi az összhatást. Mint az idei Ulver koncert végén Budapesten, amikor a műmájer gyökerek rájöttek arra, hogy már elmondhatják magukról hogy voltak Ulver koncerten, a zene meg amúgy se érdekli őket annyira, úgyhogy a hangulatot eléggé gallyra vágva végigpofázták a koncert végét az A38 bárpultjánál. Szerencsére itt jó helyen álltam, és semmi nem rontotta el ezt a pazar estét.

A szünetben az Arena udvarán próbáltam emészteni a történteket, sétáltam egyet, majd belenéztem a Swallow the Sunba is. Számomra (és ahogy az internetes fórumon láttam, az emberek legnagyobb része számára) teljesen érthetetlen volt, miért ez a zenekar a turné headlinere. Az albumaik (nekem legalábbis) kifejezetten unalmasak voltak, talán egy szám az ami megfogott, és a neten olvasottak alapján élőben még talán erre sem számíthattam. Szerencsére a látottak jobbak voltak, de így sem tudtam 5-6 számnál többet megnézni. Amit mégis kiemelnék, az a színpadi megjelenés: a dobos előtt álló öt ember a középső énekesre nézve szinte teljes szimmetriában mozogta végig a koncertet. Nem tudom, hogy tudatos volt-e, de a lassabb tempóknál kifejezetten hatásos.

A Swallow the Sunról történő első távozásom oka a zsebemet égető pénz volt, amiből Sólstafir pólót szerettem volna venni, de még az ezutáni visszatérés után se tudtam három számnál többet végignézni. Éreztem, hogy a Sólstafir után minden egyes szám csak elpocsékolt idő, ráadásul az előző zenekar által nyújtott élményt is lerontja. Így még jóval a zárás előtt eljöttem az Arénából, és akkor úgy gondoltam, ez méltó lezárása lesz az idei bécsi koncertjeimnek. De mint kiderült, azért még muszáj Rompepropra is elmennem.