Kis Jánosi magasságokban

Csütörtöki napom hű volt a móriczi tragédia fogalmához. Délelőtt egy panel discussionre voltunk hivatalosak az osztrák gazdasági kamarába. Az intézet a város közepén, a Karlsplatz közelében, egy tizenkét emeletes épületben székel. Csodálkozom, hogy ilyen központi helyen hogy kaphattak engedélyt ilyen épületre, abszolút kilóg a városképből. Az esemény a 12. emeleten került megrendezésre, ahol körbe üvegfalak voltak, úgyhogy igazán pazar volt a látvány, mintha egész Bécs urai itt lennének.

Az esemény utáni svédasztalos ebéden Kis Jánosi gátlástalan étkezésbe kezdtem. Az ételek eléggé adták: a megkóstoltak között volt lazacos szendvics, krumplisaláta, mini schnitzel, rántott sajt, svéd húsgombóc, valamilyen szószos tészta, parfé, savanyúság, szendvicsek, ezeken mind sikerült átvergődni. A hazamenetel már nehezebb volt, nem tudtam csípőből fordulni, olyan voltam mint egy úsztatott tönk a folyón.

Este sor került az első happy hour-ra is az intézetben, ennek a lényege hogy az akadémiai év alatt többször is legyen lehetőségünk együtt italozni a tanárainkkal. Sajnos én elég korán, négy sör után eljöttem, de a többiek eléggé eldobták a kamerát. Az egyik tanár miután megtudta, hogy kik szinglik, kiment az utcára és ismeretlen nőket invitált be az intézetbe a helyzetet megoldandó. Kemény lehetett. Mindenesetre tényleg hozzájárulnak az ilyenek a légkör javításához. Most megyek, mert Anikó ma jön és még ki kell takarítanom addig. A fenti kép pedig egy itteni plakát az utcákról, nálam kicsit kiverte a biztosítékot.