Utolsó napok Budapesten

Szombaton egy utolsó, kiadós nyelvvizsgázással véget ért életem eddigi leggyilkosabb tanéve, megkezdődhetett a kiérdemelt, három napig tartó nyári vakációm. Persze ebből is csak egy telt el igazi pihenéssel (a búcsúbuli és a másnapi feneketlen-tavi döglés igazán adta), a másik kettőben (általában sürgősségi) ügyintézés és vásárlás, hosszú kilométerek a lábban. Valószínűleg hulla fáradtan érkezek ki Ausztriába, király.

Bécs úgy tűnik, felkészült a fogadásomra, e héttől kezdve péntek és szombat éjjelente már járnak a metrók is (mind az öt vonal, negyedóránként), akárhonnan könnyen hazajuthatok. Hétköznap ennyire nem rózsás a helyzet, az Arenából két átszállás is kell éjjel… Nekem ez a metrós újítás eddig nagyon bejön, bár a budapesti éjszakai hálózat is – a lehetőségekhez képest legalábbis – jól funkcionál szerintem.

Holnap utazás, beköltözés, ügyintézés, remélhetőleg este már a saját szobámból tudok majd írni.

És Árpinak igaza van, az Inception tényleg rohadt jó.

Bevezető

Rászántam magam. Elindítani egy blogot nem könnyű döntés, főleg számomra nem. Az exhibicionizmus ezen formája meglehetősen távol áll tőlem, nem szeretem “kiteregetni a szennyest”, a fontosabb/mélyebb gondolataimat inkább közvetlenül a barátaimmal osztom meg. Vacak filmes közhellyel élve valami mégis megváltozott.

Szeptember elsejétől két évig Bécsben élek, továbbtanulok és reményeim szerint szerzek egy második mester diplomát. Megpróbálok a saját lábamra állni, bár ehhez egyelőre a legkevésbé sem fűlik a fogam, de egyszer ezt is meg kell tenni, “le kell nyelni, nincs mese”. Úgy érzem, olyan korszak jön el az életemben, amit nem szeretnék “egyre fakuló emlékként” magammal cipelni a továbbiakban, szeretném dokumentálni, lehetővé téve a későbbi könnyebb felidézést. Nem kislányos módon, nem szivárványos-egyszarvús, titkos naplóval, de megadva a lehetőséget a barátaimnak is, hogy tudják mi van velem, mert egyszerűen nem lesz időm mindenkinek minden részletet elmesélni (már ha érdekelné őket).

Bécs amúgy természetesen nincs messze, a blog címe kőkemény belső poén. Most és a továbbiakban sem leszek tekintettel azokra, akik nem értik ezeket, kérdezni mindig lehet. Ahogy arra sem, hogy a blog hogyan néz ki. Jelenleg ennyire tellett.