Haladni kell

Bizony, jópár sör legurult már azóta, hogy utóljára írtam, volt egy Cseh Sörfesztivál is, amiről akkor fogok bővebben szót ejteni, ha végre újra előkerülnek az ott készített jegyzeteim, addig meg maradnak a sima kóstolások. Sajnos pár igen szar sör is becsúszott az utóbbi időben, de legalább megvan a lehetőségem egy undorítóan fikázó poszt megírására is. Árpi jóvoltából indiai és szingapúri sör is van már raktáron, lecsúszott egy vendéglőben egy libanoni is, izgalmas dolgok jönnek még. Most pedig egy nagyobb adag kritika, hiszen rohanni kell, nagy a lemaradás.

Hirter Morchl  – címkéjén egyszerűen Ausztria legjobb barna söreként említik, ami önmagában kételkedésre ad okot, hiszen a legjobb sörök nem szorulnak hasonló önreklámra. Illata a Dreher Bakéhoz és a König Ludwig Dunkelhez hasonlóan szójás jellegű, színe vöröses. Az íze viszont mégis eltér a várakozásoktól, amolyan könnyed, meglepően kis teste van, inkább vizes, ami egy idő után már zavaró is válik. Szerintem vannak ennél jobb barna sörök is Ausztriában.

Krušovice Imperial 12°   – amíg a  Krušovice termékek csak nagy ritkán voltak itthon kaphatók, sokaknak – így nekem is – úgy tűnt, itt valami igazán istenkirály szuper cseh sörről van szó, ami a ritkasága miatt nyilván még a Pilsner Urquellt is veri, stb. De nem. Akárhogy is kóstoltam, a   Krušovice Imperial enyhén komlósabb, közepesnél azért jobb ízével nem ér a Pilsner Urquell nyomába, de még csak messziről sem közelíti meg azt. Jó cseh sör, de nem éri meg az erősen emelt árát.

Staropramen Černý  – ez az a sör amit szerintem mindenki ismer. Import, minőségi sötét láger, az egyik legjobb sör ami Magyarországon széleskörben elérhető. Íze remek, de a sokadik másfajta sör után fogyasztva kellemetlen dolgok jöhetnek ki belőle, amik leginkább valami rosszabb bor ízére emlékeztetnek. (Persze ez annyira nem releváns.)

Bernard Černé Pivo 13°  – ha már sötét lágereknél tartunk, ez a – szerintem – nevetséges címkéjű sör a Ratebeeren a top20 cseh sör közé küzdötte magát, így amikor megláttam az egyik sörbolt honlapján, muszáj volt beszerezni egyet. Gyönyörű fekete, az előbb említett sötét Staropramenére hajazó küllem, és tényleg fantasztikus, enyhén szénsavas íz jellemzi.

Zwiesel Dampfbier   – ez a sörkülönlegesség megér egy kicsit több szövegelést is. Ez a ritka fajta nevét onnan kapta, hogy a főzés során a tartály tetején lévő, nagy mennyiségben képződő hab és buborékok kipukkanásukkal olyan látszatot keltenek, mintha a sör főne vagy gőzölögne. Enyhébben komlózott, búzasör-élesztővel gyártott sörök ezek. A Zwiesel főzetét óriási, konzisztens hab, gyönyörű, mélybe hajló borostyán szín jellemzi. Illata fantasztikus, citrusos, de ami mindent visz, az az utóíze: a savanykás, Kölsch-Altbier-szerű ízt ugyanis egy remek, csokis-pörkölt malátás utóíz követi, talán az egyik legjobb amit valaha sörnél éreztem.

Gösser Spezial  – úgy tűnik, lassan sikerül a Gösser termékeket is végigkóstolni. A Spezial az itthon is kapható változat, bár természetesen nagy különbség van a Sopronban és a Leobenben gyártott verzió között. Sajnos a Spezial nem emelkedik felül a középszerűségén, testesebb íze meg se közelíti az azonos üzemben gyártott Märzenét vagy akár a Goldét. Kár.

Hirter Märzen  – ha már a Hirter Morchl önreklámozásáról volt szó, az eset nem egyedi: ez egyszerűen Ausztria legjobb világos söreként van hirdetve. Ismét kételkedésre ad okot a dolog. Habja szép, rendkívül tartós. Íze lágy, enyhén szénsavas, egész kellemes, de a legjobb Märzenekkel nem veszi fel a versenyt.

Trumer Pils  – többféle komlóból összeválogatott sörkülönlegesség, hirdeti az üveg. Valóban, már az illata messzire repít, fantasztikus komlós jegyeket érezni, és az íze is ennek megfelelő. Ez a sör a komlóról szól. Ahogy issza az ember és melegszik a pohárban, egyre jobban szabadulnak fel az aromák, egyre újabb oldalairól mutatkozik meg a sör és a beledolgozott többféle komló. Személy szerint nagyon élveztem ezt az utazást, amúgy is nagy híve vagyok a rendkívül komlós söröknek.

Kapsreiter Landbier Hell  – gyönyörű csatos üveg, édeskés illat, citromos jegyek. Íze leginkább a Wieselburger Stammbräu-éra émlékeztet, íztankként, hatalmas erővel gördül át és a lánctalpak nyomai még sokáig ott is maradnak, mély benyomást téve a fogyasztóra. Kellemes sör, de nem leszek ennek se gyakori fogyasztója.

Jutalom vizsgák után

Szajré a Bier Imperiumból.

 B-J: Altenmünster Brauer Bier, Augustiner Weissbier, Aecht Schenkerla Rauchbier Weizen, Paulaner Urtyp, Schneider Weisse Tap 6 Aventinus

Végre

Végre, július 26-án befejeztem a vizsgákat, és már teljesen értem hogy miért nincs az értelmes országok nagy részében e hónapban tanítás. Ilyenkor már nem lehet koncentrálni, tanulni, csak izzadni a melegben és máshova vágyni. Ráadásul most albérletet is sürgetően keresni kellett, mert innen augusztus végén ki leszek téve, és így nem volt más választás. De megvan.

A tanév végén, a vizsgák előtt még volt egy újabb Betriebsausflug, ezúttal jobb helyen mint Carnuntum, egész napos túrával a muggendorfi vízeséseknél (Myrafälle). A nyár egyik legmelegebb napján a túra középső harmadán kőutakon, mezőkön átvágva haladtunk ami annyira nem volt kellemes, de az elején a Hausstein megmászása, majd a vízesések melletti létrás, szakadékban felkapaszkodás bőven kárpótolt.

Körülbelül ez volt az egyetlen igazán érdekes dolog ami az utóbbi időben történt velem (annak megtapasztalásán kívül hogy egy egyszemélyes koliszobában ketten is el tudunk lenni egy hónapig különösebb súrlódások nélkül). Így hát  befejezem ezt a posztot és bevetem magam a nyárba (azért igyekszem a kb. 30 sörös lemaradásomat és az utóbbi néhány koncertet naprakészre hozni). Öt hét szünet jön, Wacken, költözés, de persze azért fel kell készülni a GRE-ra és a TOEFL-re is. Azt hiszem már sose lesz igazi nyaram.

A napom fénypontja II.

A spanyol kaki után itt az újabb csemege, szintén a Zielpunktból.