És akkor az ígért folytatás, ezúttal a búzasörök vannak túlsúlyban:
Edelweiss Hofbräu – őszintén bevallom, én ilyen Edelweissokról mint a Hofbräu meg a Gamsbock még sohasem hallottam. Mindkettő hozza az Edelweiss minőséget, és előbbiből a dobozos változatot felbontani és meginni a Kahlenberg tetején nem kis királyság.
Edelweiss Gamsbock – mint tehát sikerült megtudnom, az Edelweissból létezik bak változat is, természetesen 7% feletti alkoholtartalommal. Ez utóbbi már kicsit beletúr a búzasör alapból selymes ízébe, elsőre ez kicsit furcsa volt, de szerintem megszokom a jövőben.
Weihenstephaner Dunkel – a Weihenstephaner búzasöréről korábban már lelkendeztem, és a barna változattal most is ezt teszem. Az alábbi reklámon meg tudom hogy a világos verzió van, de nekem nagyon tetszik, ezért kerül ide.
Beck’s – Ez nem az a Beck’s. Talán az egyik legnagyobb különbséget az eredeti és a licensz alapján gyártott sörök között ennél a márkánál tapasztaltam, nem hiába csodálkozunk ezen minden évben el, amikor Észak-Németországban vagyunk. Ez adja.
Ottakringer Ottarocker – érdekes márka ez az Ottakringer. Az alap változat rendkívüli módon nem ízlik, viszont az egyéb főzeteik nagyon jók. Így volt ez múltkor a Blech-hel is, most pedig a fesztiválokra szánt limitált kiadású Ottarockerrel. A kép magáért beszél.